Egy köszönöm sokakat motiválhat
Erkölcsi elismerés
A személyes példamutatás után a következő fő motiváló tényező az erkölcsi elismerés. Sokan ezt beazonosítják azzal, hogy "minden nap meg kell simogatni valamelyik beosztottjuk buksiját". Nem véletlen a szarkasztikus megfogalmazás: sok vezető tényleg így gondolja, és sajnos ilyen lenézően áll hozzá beosztottjai elismeréséhez. Éppen ezért inkább nem dicsér semmiért, viszont minden apró hibáért szól.
Az erkölcsi elismerés ennél sokkalta kifinomultabb és őszintébb dolog. Gyakran egy jókor elhangzó "köszönöm” elég hozzá. Alapja a személyes példamutatás és őszinteség, mert ez adja meg a hitelességét. Egy köztudottan hazudozó vezető szájából elhangzó dicséret értéke eléggé megkérdőjelezhető, míg egy hiteles, példamutató vezető szavai hegyeket mozgathatnak meg.
Az erkölcsi elismerés a másik személyének, szaktudásának, munkájának, eredményeinek elfogadását és tiszteletét jelenti, így ez messze több a dicséretnél. Ha a beosztott érzi, hogy fontos a munkája, mert hetente visszajelzéseket kap - pozitívat és negatívat is -, hogy őszinte hozzá a főnöke, hogy a munkáját vagy az egész csoportot érintő dolgokban megkérdezik a véleményét, vagy be is vonják a döntések előkészítésébe, hogy bíznak benne, akkor ő is így fog a főnökéhez hozzáállni. Úgy is mondhatnánk, hogy összességében egy korrekt hozzáállás a beosztottakhoz csodákra képes.
Kivételezés
Az erkölcsi elismerés azonban egyáltalán nem jelenti a hibák elnézését. Az elnéző vezető ugyanúgy demotiváló tud lenni, mint a túl kritikus, ráadásul az ilyen vezetőt egyáltalán nem tisztelik beosztottai.
A leggyakoribb hiba, amikor a vezető egyes munkatársaival kivételez, amikor "csókosai" vagy "súgóemberei" vannak. A többi pedig azt gondolja, hogy "minek dolgozzak, ha úgysem az eredmények számítanak". Már egy csókos teljesen hiteltelenné tud tenni egy vezetőt, aki így az esélyét is elveszíti, hogy embereit komolyabb teljesítmények elérésére motiválja.
Versenyszellem
A motiváció csúcsa a versenyszellem, az újabb és újabb csúcsok, a mások számára lehetetlen célok elérése iránti vágy. Jó példa erre, amikor az értékesítők abban versenyeznek egymással, ki tud egy évek óta bevehetetlennek bizonyuló céghez bejutni, és ott eladni. A versennyel csak az a baj, hogy a munkatársak mindössze 10-20 százalékát motiválja. Igaz, hogy őket aztán nagyon: a tapasztalatok szerint az árbevétel nyolcvan százalékát ők hozzák.
A versenyek másik baja, hogy mindig csak egy győztes van, pedig általában a második, harmadik is kiemelkedő teljesítményt tett le az asztalra. Ilyenkor sokkal jobban bevált módszer az "elitklub": ekkor mindenki, aki egy előre meghatározott teljesítményt elér, nyertesnek minősül, és kap valamilyen jutalmat érte.
Összefoglalva: az emberek motiválásának legfontosabb eszközei a vezetői példamutatás, az erkölcsi elismerés és a versenyek. A motiválás érdekében kerülendő a vezetői önkényesség, a kivételezés és az inkorrektség.
