A gyakorlat azt mutatja, hogy a kártérítési igények legnagyobb számban a szárazföldi fuvarozások körében merülnek fel, viszont a tengerhajózás területén sokkal magasabb értékűek a kárigények. Ezek kezelésének feltételét is szabályozzák a tengerhajózási egyezmények.
Hague Rules (Hágai Szabályzat)
Egy nemzetközi megegyezés keretében 1921-ben született meg a Hágai Szabályzat, amelyet 1927-ben véglegesítettek Brüsszelben, ezért a gyakorlatban mind Hágai Szabályzat, mind a Brüsszeli Egyezmény elnevezést használják ugyanarra a megállapodásra. A szabályzat meghatározza a felelősséget a tengeren Bill of Loding-gel (hajóraklevéllel) fuvarozott áruk elveszítésével és károsodásaival kapcsolatban.
A szabályzat alkalmazása mindazon országok export üzleteire vonatkozik, amelyek a szabályozást ratifikálták, és meghatározza a hajós által ajánlható minimális feltételeket mindenfajta árura, kivéve az élő állatokat, nem-kereskedelmi jellegű árukat és hajófedélzeten fuvarozott árukat. A hajós köteles a hajóút megkezdése előtt kellő gondossággal egy tengerképes hajót állítani, és a hajóút alatt az áruk biztonságára ügyelnie kell. Ha ezeknek a követelményeknek eleget tesz, és mégis kár vagy áruhiány keletkezik, számos védelemben részesülhet. A fő elv szerint ugyanis a hajós csak olyan kárért, vagy hiányért felelős, amelyeket saját vagy alkalmazottai, ügynökei vagy alvállalkozói gondatlansága okozott. Védelmet kap a hajós a gondatlanság által keletkezett kár, vagy hiány esetén a következő esetekben:
- hanyagul végzett navigálás;
-
- a hajó kezelésében mutatkozó hanyagság;
-
- tűz keletkezése, hacsak a tűz nem a hajós tényleges hibájából keletkezett.
Folytatjuk
Forrás: Tranzit
