A nagyobb városokban az élelmiszerboltok sűrűsége meglehetősen magas, a lakónegyedekben majd minden sarokra jut egy-egy kisbolt. Ezek az élelmiszerboltoknak hívott egységek jó ideje éltek abból, hogy az alaptermékek mellett cigarettát és alkoholt árusítottak. A hatóságok ugyan igyekeztek valamennyire szabályozni, hogy ne váljanak kvázi kocsmává, ám információink szerint a nyereségük nagyobb hányada származott a jövedéki termékekből.
A kisboltok tavaly már kaptak egy nagy pofont, amikor megszületett a trafiktörvény, és elvették tőlük a dohányáru forgalmazási jogát. A reggeli hírek szerint jövőre már alkoholt sem árulhatnak. A részletek ismerete nélkül természetesen csak találgathatunk, de nem kell hozzá nagy bátorság, ha azt feltételezzük analógiákat nézve, hogy a mostani árusító helyeknél jóval kevesebb egységben lehet majd alkoholt vásárolni.
Mi lehet a következménye? Szintén csak a korábbiakból kiindulva nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy nagyon sokan be fogják szüntetni a tevékenységüket. Az élelmiszereken lévő árrés ugyanis nagyon bizonytalan, ha komolyabb hasznot szeretne a kereskedő, akkor a vevők elpártolnak (és valamely hazai vagy multi láncnál szerzik be az ennivalót), ha kicsi, akkor viszont nem éri meg csinálni. A jelenleg alkalmazott egy-két ember utcára kerül, ami tízezres nagyságrendű munkanélkülit jelenthet. Igaz, mivel ezek a boltok most is gyakran a szürke és feketegazdaság mezsgyéjén is megfordulnak, nem feltétlen fog a statisztikában mindez visszaköszönni. Az alkalmazottak mellett a vállalkozók helyzete is bizonytalan lesz, sokan fogják elveszíteni az egzisztenciájukat. Azt gondolom, hogy ezek egyéni, és társadalmi szinten is komoly problémákkal járhatnak.
Mi lehet mégis az az előny, amelyért érdemes lehet a kormánynak egy ilyen konfliktust felvállalni? Tudom, sokan erre most a klientúra építést, a helyi emberek megerősítését említik. Minden bizonnyal ez is közrejátszhat a döntésben. A kormány ugyanis a "háborús filozófiát" nem csak a kommunikációjában használja (elég csak az EU, az államadósság, vagy éppen a rezsi elleni harcra gondolni), hanem a stratégiájában is. Igyekszik ugyanis az ellenfeleit olyan módon kiszorítani, hogy elzárja őket az erőforrásoktól. Ha a boltos a "mi emberünk", akkor az "ellenzéki kereskedőnek" nem lesz bevétele.
A szómágia nem áll távol a kormánytól, de a fentieket nagyon ki kellene fordítani, csűrni-csavarni, hogy az a társadalom számára befogadható érv legyen, hiszen itt jórészt magyar kisvállalkozók fognak elvérezni. Mi lehet hát az a társadalmi haszon, amivel elfogadtatható egy ilyen döntés? Leginkább az egészségügyi és szociális indokok, amire várakozásunk szerint nagyon jó kommunikációt lehet felhúzni. Jelenleg nagyságrendileg minden ötödik család érintve lehet az alkoholizmus által, amely kapcsán a társadalmi tolerancia ugyan viszonylag magas, ám mégis elképesztően romboló. Egy ilyen problémával sújtott családban ugyanis a mentális és fizikai megbetegedések (és nem csak az alkoholizmusban szenvedő esetében) jóval magasabbak az átlagosnál, ez pedig óriási társadalmi költségekkel jár. Nagy kérdés persze, hogy az alkoholt árusító trafikok létrehozása valóban csökkenti-e majd a szenvedélybetege számát, de amíg kiderül, addig érvelni ezzel is lehet.
KB
mfor.hu
