A bulvársajtó káros vagy hasznos szerepéről már régen is sokat vitatkoztak a kortársak. Ám egy dolog bizonyos: az újkori magyar kriminalisztika első két bankrablója kétséget kizáróan innen merítette ötletét tette elkövetéséhez.
Ezerkilencszázhét kora őszén nagy port felverő esemény történt az Egyesült Államokban: két merész egyén közel százezer dollárt tulajdonított el az egyik New York-i kereskedelmi bankból. Egy magyar bulvárlap természetesen rögtön "rárepült" a témára, s öles cikkekben tárgyalta az esetet. A beszámolót elolvasta két főhősünk is, akik úgy gondolták, minden különösebb gond nélkül lemásolhatják az újvilági kollégák akcióját.
Hosszan készültek ráA felkészülés háromnegyed évig tartott - s végül a Kereskedelmi Bank újpesti fiókja mellett kötött ki a páros. A fényes nappal lezajlott, álarcban végrehajtott rablásra bérkocsival érkeztek embereink. Az akció a tervek szerint zajlott, pusztán az egyik alkalmazott - becsületére legyen mondva - próbált meg ellenállni, ám Antosevicz - ki gyakorlott verekedő volt - egy jól irányzott ütéssel leterítette a pénzintézet vagyonáért életét kockáztató hivatalnokot. Közben a bankfiók ajtaja nyitva maradt, így mire a páros befejezte a mintegy negyvenhatezer korona zsákba gyűjtését, már hét ügyfél szorongott égre emelt kezekkel a padokon. Távozásuk előtt, hogy ne tudjanak a nyomukba eredni, rájuk zárták az épületet, így azok csak fél óra múlva tudtak kijönni onnét.
A példátlan bűnügy (ez volt az első bankrablás Magyarországon) természetesen óriási visszhangot keltett: a lapok hosszú cikkekben tárgyalták az esetet, s a rendőrségre óriási nyomás nehezedett a tettesek mielőbbi kézre kerítése érdekében. Az illetékesek ugyanis féltek, hogy egy elhúzódó, rosszabb esetben eredménytelen nyomozás másoknak is kedvet hoz a hasonló jellegű akciókhoz.
Az elkövetők ellen országos hajsza indult, ám lebukásukat végül nem a hatósági éberségnek, hanem egy éles tekintetű és jó kombinatív készséggel megáldott vasutasnak "köszönhették". Történt, hogy a MÁV alkalmazottjának a gödöllői állomáson feltűnt két, szemmel láthatóan tétova alak, akik több vonatot is elengedtek, míg végül felszálltak a hatvani gyorsra. Az állami alkalmazásban álló bakter - miután a gyanús pár felszállt a szerelvényre - értesítette a rendőrséget, akik a végállomáson - az eset után három nappal - szó szerint a szervek karjaiba futottak.
Tizenöt év fejenkéntAz előzmény nélkül álló bűnügyben a legszigorúbb ítélet született: a két tettest tizenöt-tizenöt évnyi fegyházra ítélték. Az indoklásban az ügyész hangsúlyozta, a több ember életét veszélyeztető és az alkalmazottal szemben tettlegességig fokozódó rablás számára azt bizonyította, hogy a páros váratlan veszély esetén akár a fegyverét is használta volna. Emellett az anyagi kár is jelentős, hiszen az elrabolt negyvenhatezer korona egy kisebb vagyonnak felelt meg. A fáma szerint Antosevicz végül egy tört magyarsággal kinyögött "voltam gazdag, vagyok szegény" sóhajtással nyugtázta az ítéletet...
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum Kapcsolódó anyag:
Mesél a Múlt
