A gyümölcslevek piacán a 2007 óta tartó csökkenés a tavalyi és az idei évben is tovább folytatódott. Szénsavas üdítőitalokból 2010 első félévében közel 3 százalékkal vásárolt kevesebbet a lakosság, mint az előző év hasonló időszakában.
Valamilyen alkoholmentes üdítőitalt (ásványvíz, gyümölcslé, szénsavas üdítőital, jeges tea) szinte minden magyar háztartás vásárol legalább egyszer egy évben. A felsoroltak közül a három hidegital kategória (gyümölcslé, szénsavas üdítőital, ásványvíz) vásárlása széles körben elterjedt – a magyar háztartások közel 80 százaléka vásárolta 2009 során –, azonban a viszonylag innovatívnak számító jeges tea még nem tud olyan széles vásárlói réteget elérni (a magyar háztartások harmada vásárolta az elmúlt évben).
„A három hidegital kategória vásárlóközönségét összehasonlítva elmondható, hogy a szénsavas üdítőitalok vásárlásában arányaiban nagyobb a gyermekes családok szerepe, mint a gyümölcslevek esetében; és a legkisebb mennyiségi arányt pedig az ásványvizek vásárlásában képviselik. Ez nem azt jelenti, hogy több gyermekes család vásárol szénsavas üdítőitalt, mint ásványvizet, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a gyermekes családok jóval nagyobb mennyiséget – közel kétszer annyit – fogyasztanak szénsavas üdítőitalokból, mint a nem gyermekes családok, míg ez az arány az ásványvizek esetében teljesen kiegyensúlyozott” – mondta el Kovács Krisztina, a GfK Hungária Consumer Tracking szektormenedzsere.
Hasonlóan jól kirajzolódó szocio-demográfai profil figyelhető meg, amikor településméret alapján vizsgáljuk a vásárlókat: a kistelepülések, falvak aránya a szénsavas üdítőitalok esetében a legmagasabb, míg az ásványvizek esetében a legalacsonyabb. Az 5 000 főnél kisebb lélekszámú településeken vásárolja meg a magyar lakosság a szénsavas üdítőitalok közel 40 százalékát, míg az ásványvizek esetében ez az arány 28 százalék alatt marad.
Ez az eredmény egyrészt azzal magyarázható, hogy a szénsavas üdítőitalok árszintje a gyümölcslevekhez képest alacsonyabb, másrészt pedig a palackozott ásványvizek fogyasztásának kultúrája inkább a nagyvárosi környezetben terjedt el szélesebb körben.
„Érdekes ugyanakkor kiemelni, hogy a családok jövedelemszintje kevésbé befolyásolja a választást. A vizsgált három hidegital kategória között azonos megoszlást mutatnak a különböző jövedelmi csoportok. A különbség inkább ott fedezhető fel, hogy a szerényebb jövedelmi viszonyokkal rendelkező háztartások összességében kevesebb pénzt fordítanak a hidegitalok vásárlására. A háztartások közel 40 százalékát kitevő két legalacsonyabb jövedelmi szintet képviselő réteg a hidegitalok lakossági forgalmának mindössze 27 százalékát adja” – tette hozzá Kovács Krisztina.
Menedzsment Fórum
