Az unió heti 48 órában maximalizálná a munkaidőt, amit a rendszeresen túlórázó britek, pontosabban a munkaadók sínylenének meg leginkább, hiszen a szigetországban nem ritka a napi tíz-tizenkétórás munkaidő sem.
A szakszervezetek által készített felmérés a napokban került napvilágra, amikor az EU-s miniszterek a munkaidő-direktíváról tárgyaltak éppen a brit felekkel. A szakszervezet adatai pedig a megállapodás reményével kecsegtetik az uniót.
A felmérés szerint ugyanis a túlórázás az egész brit gazdaságban visszaszorulóban van, ráadásul azok között, akik heti 48 óránál többet dolgoznak, sokan csupán egy-két órát túlóráznak hetente, mások pedig munkájuk természetéből adódóan kénytelenek többet dolgozni, de őket nem is érinti a direktíva.
A TUC kutatásából kiderül, hogy jelenleg az 1998-as négymilliós csúcshoz képest 17 százalékkal, azaz mintegy hétszázezerrel kevesebb brit munkavállaló dolgozik heti 48 óránál többet, ráadásul a visszaesés minden iparágat, szakmát és földrajzi területet érint, noha természetesen nem azonos arányban. És mivel a túlórák visszaesése a magánszektorban volt lényegesen erőteljesebb, így az EU munkaidő-direktíva elfogadása nem okozna komolyabb gazdasági károkat a felmérés készítői szerint.
A TUC kimutatta ugyanis, hogy ha a heti 48 órás munkaidőt az eddigi 17 helyett az EU által tervezett 52 hétre számítják, az mintegy másfél millió brit munkavállalót zárna ki a túlórázók közül, ugyanis ezek csak az évnek egy bizonyos periódusában dolgoznak heti 48 óránál többet. A felmérés szerint közel 130 ezren dolgoznak heti 60 óránál is többet, számukra óriási segítség lenne a direktíva elfogadása.
