Az olajtársaságok fő érve, hogy nem maguk alakítják az olajpiaci helyzetet, az ottani árakat. Még azon felelősségüket sem ismerik el igazán, hogy nem fejlesztették eléggé finomítói kapacitásaikat, mert a benzinár felszökése - mint kiderült az elmúlt hetekben - nem az olajpiaci hiánnyal, hanem elsősorban a finomítói lehetőségek korlátozottságával függ össze. A helyzetet a hurrikánok és az általuk okozott károk élezték ki.
A szenátus energiaügyi bizottságának elnöke szerint azonban erősödik az a gyanú, hogy a nyersolaj drágulásából tisztességtelen előnyöket kovácsoltak maguknak az olajtársaságok. Ezt az a Pete Domicani mondja, aki republikánus párti, azaz neki - főleg a jelen elnöki kurzusban - az olajtársaságokkal jó kapcsolatot kellene ápolni. Ők szavazták meg a mintegy 14,5 milliárd dolláros adókedvezményt az olajiparnak.
Lee Raymond, az ExxonMobil elnöke nem mutatott sok megbánást a törvényhozói kérdezősködés során. Az ipar jövedelme szerinte nem kiugró. Máskülönben a profit szerinte olyan dolog, hogy "egyszer fenn, máskor lenn". Raymond közölte, ha a nagy nyereségek miatt valamilyen különleges adóterhet varrnak az ágazat nyakába, akkor az elrettentheti őket attól, hogy az amerikai piacon további beruházásokat hajtsanak végre. Az extra nyereségadót leginkább a demokraták akarják, a republikánusok megelégednének egy elfogadható magyarázattal a pluszokra. A ConocoPhilips elnöke pedig a 7,7 százalékos profitrátával védte a negyedéves 3,8 milliárd dolláros nyereségüket.
Elemzők szerint ezek azért megfontolandó érvek, mert a szenátorok (miként a Bush kormányzat is) azt szeretnék, hogy a cégek beruházásokat hajtsanak végre. A hurrikánok kapcsán ugyanis kiderült: nem elégségesek az amerikai finomítói kapacitások.
Az amerikai kormányzat egyébként így is kegyes az autósokhoz. A benzin ára csaknem megkétszereződött két év alatt, de még így is jóval olcsóbb, mint Európában. George W. Bush elnök mégis azon nyugtalankodik, milyen drága is a benzin országukban.
Menedzsment Fórum
