Aggódok az ÁSZ elnökének életéért. Windisch László ugyanis a veszprémi kétnapos Közgazdász-vándorgyűlésen azt találta mondani, hogy „ha csak bizonyos sajtótermékeket olvasnánk, már rég felvágtuk volna az ereinket”. Felteszem, ezzel a meglehetősen morbid kijelentéssel próbálta érzékeltetni az Állami Számvevőszék első embere, mennyire kivan a nem a kormánypárti narratívát felmondó médiától, a gondolkodni, elemezni (horribile dictu: kételkedni) is képes újságíróktól. A gazdaság ugyanis szerinte nem pusztán számokból áll, azt érzelmek és hangulatok mozgatják...
Hát az kétségtelen, a számok alapján már évek óta nem sok jót tudnak írni azok a Windisch által citált bizonyos (persze nem nevesített, de könnyen kikövetkeztethető) sajtótermékek. A gazdaság a 2023-as recesszió után 2024-ben ugyan nőtt, de kevésbé, mint amennyivel egy évvel korábban esett, így két év alatt mínuszos lett a mérleg. S bár az idei évet megint pozitívan zárhatjuk, kétséges, összejön-e a kormány által akár a 3,4-ről már csak 1 százalékra leszállított cél is, inkább a még annál is alacsonyabb ráta a valószínű.
A növekedés két fő megalapozója közül ugyanis a beruházások zuhannak, a második negyedéves éves szintű adat 8 százalékos mínuszt jelzett. A másik döntő tényező, a lakossági fogyasztás ugyan nőtt, de júliusban éves szinten csak 2 százalék alatti mértékben, amiből még jóindulattal, meleg szívvel és optimizmussal sem lehet azt kihozni, hogy kompenzálni tudná a beruházások esését.
A legfrissebb adatok szerint ugyan az ipar teljesítménye már csak 1 százalékkal maradt el júliusban az egy évvel ezelőttitől, de még mindig negatív – immár tizenhét hónapja egyvégtében. Azt már le sem merem írni (nehogy életveszélybe sodorjam az ÁSZ elnökét), hogy ezt is az alacsony tavalyi bázison „sikerült” elérni.
A turizmus és a mezőgazdaság még lehet megmentő. Ám sajnos az idegenforgalom sem hasít, a fő szezonnak számító júliusban a vendégek száma csak 1,9 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál, a vendégéjszakáké viszont 1,4 százalékkal kevesebb (vagyis többen kevesebbet töltöttek el a szálláshelyeken).
Az agráriumnak köszönhető ugyan, hogy a 2023-as recesszió 1 százalék alatt maradt, ám ennek az ágazatnak a sorsa nagyon függ a külső körülményektől. Amelyek az idén már nem kedveztek: az aszály és a fél évszázad után újra felbukkant száj- és körömfájás jól visszarántotta a szektort.
Fotó: Bánkuti András
Bedurranthatná még a gazdaságot az export (pontosabban annak nettó mutatója, vagyis ha meghaladja az importot), ám ilyen belgazdasági háttérrel – no meg a fő felvevőpiacról, a németről érkező kevesebb megrendeléssel – nem is csoda, hogy az sem váltja meg a világot: a kivitelünk naptárhatással kiigazított volumene csak 3,1 százalékkal nőtt, az értéke pedig 1,7-tel (euróban kifejezve), de legalább meghaladta a volumenben 0,9 százalékkal emelkedő, ám értékben 3,3 százalékkal csökkenő behozatal mutatóit.
Segíthetne még az állami kiadások növelése. Ám a beruházásokat e körben is visszafogták, így csak az a remény maradt, hogy a lakosság a neki kedvező feltételekkel juttatott pénzeket majd elkölti. Mindenekelőtt a fő csodafegyvernek látszó 3 százalékos Otthon Start-hiteleket. Ami ugyan az ingatlanfejlesztéseket fokozhatja, ugyanakkor az árak emelkedéséhez is vezethet – ez a folyamat már a program szeptember 1-jei rajtja előtt el is kezdődött.
Bár az ingatlanárak nem befolyásolják a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által kimutatott inflációt – lévén, hogy nincsenek benne az annak értékét meghatározó kosárban –, egyrészt az ingatlanokhoz kapcsolódó szolgáltatások ára ettől még felmehet. Másrészt ez nem vigasztalja az embereket, ha ők azt érzékelik, hogy csak drágábban tudnak lakást venni (igaz, eladni is – már ha találnak fizetőképes vevőt).
Márpedig az infláció az a tényező, amelynél igencsak szükségeltetik az ÁSZ elnöke által hiányolt, a számokat ignoráló pozitív szemlélet. A hazai fogyasztóiár-index ugyanis 2023-ban sokáig a legmagasabb volt az Európai Unióban, s bár utána mérséklődött, 2025 elején ismét az utolsó helyre zuhant ebben az összevetésben. Melyet követően újfent javult a pozíció, de csak annyira, hogy a 26 másik uniós országból legalább már négyben nagyobb a pénzromlás, mint itthon.
De ha bárkit megkérdezünk, mekkora is lehet az infláció, szinte senki nem 4,3 százalékot mond – vagyis amennyit a KSH júliusra kimutatott –, hanem ennél jóval nagyobbat, minimum a dupláját. Emiatt (is) magasak az inflációs várakozások, amelyeket érzékelve az ármegállapítóknak is vastagabban fog a ceruzájuk.
Ha van valami, ami azonban tényleg jókedvre deríthet, az a forint. Ami egyre erősebb, több évvel ezelőtt kellett utoljára ilyen keveset fizetni az euróért, dollárért, ami a lehető legjobbkor jön a külföldön turistáskodóknak, nyaralóknak.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
Más kérdés, hogy a forint nem a magyar gazdaság bivalyerős eredményei miatt relatíve erős, ahogy annak alapból lennie kéne. Hanem alapvetően azért, mert az európai szinten is magas alapkamat vonzó a befektetőknek, miközben a piac Matolcsy Györgyhöz képest Varga Mihálynál sokkal jobb helyen lévőnek tudja a Magyar Nemzeti Bank irányítását.
Na most bizonyára kapok Windischtől – ha olvas –, hogy mit fanyalgok itt az általa meg nem nevezett újságíró és közgazdász társaimmal, miért ragadok le azoknál a fránya számoknál.
Kíváncsi vagyok, hogyan reagálnának a nem vakhitű kormánypárti (szavazó)polgárok, ha a megélhetési gondjaik-bajaik ecsetelésekor azzal vigasztalnám őket, amit az ÁSZ elnöke mondott a Közgazdász-vándorgyűlésen: „2010 óta az EU átlagánál jóval nagyobb mértékben bővült a magyar gazdaság, kétszeres ütemben bővült a foglalkoztatottság. Reálértéken pedig jelentősen nőttek a közszolgálati, jóléti ráfordítások is – a 'sokat szidott' egészségügyben is. A Covid évének kivételével hazánk államadóssága érdemben tudott csökkenni”.
Valószínűleg elküldenének a fenébe.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
