3p

Hosszú évekig az értelmi intelligencia bűvkörében éltünk. Aztán kiderült, hogy a sikereinkhez, harmonikus emberi kapcsolatainkhoz, karrierhez, az általában vett jó teljesítményekhez önmagában kevés.

Mind az IQ, mind az EQ a fizikai és a társas környezethez való alkalmazkodás mértékét méri. Viszonyszám-jellegüknél fogva mért értékük csak az adott fizikai, társas környezetben bír jelentéstartalommal. Az IQ és az EQ ebben is eltér a személyiségtulajdonságoktól: utóbbiak a személyiséghez kötöttek, nem pedig az együttműködéshez, amely a személyiség és környezete között végbemegy. A személyiség létezése, működése, fejlődése vagy visszafejlődése elképzelhetetlen a környezettel való együttműködés hiányában. Mind az értelemnek, mind az érzelemnek csak a világgal való kapcsolatában van létjogosultsága – belső világunkat is a külső világból képezzük le.

Az együttműködés latin megfelelője a kommunikáció. Azaz nem egy a személyiség tulajdonságai közül, nem eszköze az együttműködésnek, hanem a személyiség létezésének egyetlen lehetséges formája. Mint ahogyan a magány sem a társas kapcsolatok hiánya, hanem a társas kapcsolatok működtetésének egy formája. Em Griffin kommunikációkutatási összefoglalójában a legnagyobb problémaként jelöli meg, hogy a kommunikáció szakemberei nem tudják pontosan megfogalmazni kutatásuk tárgyát. A személyiség-lélektant tulajdonságként, a retorikát beszédtudományként, a társadalomtudományok egy részét a média alapelemeként, az információelméletet az információáramlás folyamataként értelmezik.

A kommunikációs intelligencia fogalmát a személyiség teljesítőképességének, kompetenciájának meghatározására vezettük be négy szervezetben közel hétezer fővel végzett gyakorlati kutatásunk eredményeként. A teljesítőképesség a kommunikációs intelligencia szempontjából azt jelenti, hogy az egyes helyzetekben mennyire tekinti magát kompetensnek (aki megteheti, mert tudja, eldöntheti, mert döntéshozó szerepben van, és megteszi vagy eldönti, mert meg akarja cselekedni, el akarja dönteni) magát, illetve másokat valaki, és hogy ez a kompetencia-elosztás vajon mennyire felel meg a helyzet megoldásához optimális kontroll-kiosztásnak. A nem helyzetmegoldó megoldó kompetencia-kiosztás egyik pregnáns példája a „lépcsőházi bölcsesség” – amikor becsukjuk magunk mögött az ajtót, azonnal eszünkbe jut a megfelelő, frappáns válasz a főnök költői kérdésére. Nem történik más, minthogy az autoritással szemben érzett érzelmeink megakadályozzák értelmünket a megfelelő válasz megtalálásában, vagy éppen megmentenek minket a frappáns választ követő hatalmi akcióktól.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!