Keresik a magyarokat
Először is, a pontosítás kedvéért, az általam felvetett minőség alatt versenyképes felsőfokú végzettséggel rendelkező, nyelvet (esetleg nyelveket) beszélő, legalább 5, inkább 10 év tapasztalattal rendelkező társadalmi réteget takar. Hogy ez a hazai réteg keresett, azt mutatja nemcsak a többek között a tudás-intenzív iparágak hazai térhódítása (IT - szoftverfejlesztés, tesztelés, szolgáltatások; autóipar - már nem csak a termelési, hanem fejlesztési tevékenységek megjelenése, telekom, szolgáltató központok elterjedése, stb.), hanem az a tény is, hogy az ilyen munkaerőre szakosodott személyzeti tanácsadó cégek megbízási volumene a soha nem látott – kedvező magasságú – szinteken mozog. Tehát itthon elsősorban a multik a "vevők" – ugyanakkor a multik "kitermelik" soraik közül a fejlődő hazai kis- és főleg középvállalati körök közép- és felsővezetőit is.
Azonban a kereslet természetes módon akadálytalanul áramlik át az országhatárokon – jelenleg még nagyrészt csak egy irányba, tehát kétirányú kiegyenlített áramlásról nemigen beszélhetünk. Hiszen amíg a külföldi ajánlatok mennyisége ugyancsak sosem látott szinten mozog, addig a munkaerő áramlása komoly akadályokba ütközik.
Nő a feszültség
Mérnöki logikával azt mondhatnánk, hogy létrejött és jelenleg is fennáll egy komoly feszültség az említett kvalifikált szakemberek bérezése tekintetében a nyugat-európai országok és például Magyarország között. És mint tudjuk, ha a feszültség egy bizonyos szintet elér, akkor a szigetelés "átüt", vagyis megindul az áramlás. Úgy tűnik, a feszültség még nincs a csúcspontján, holott szakmától és tapasztalattól függően 3-4-szeres vagy akár ezt is jóval meghaladó (a legkurrensebb szakmákban, mint pl. az IT) akár 8-10-szeres is lehet a különbség. Franciaországban egy pályakezdő pénzügyes már 1999-ben havi 3000 eurónak megfelelő havi bért vihetett haza, jelenleg Németországban 4000 euró körül alakul egy pályakezdő mérnök fizetése (PhD-vel ez elérheti az 5-55000 eurót is), tehát már ezekben a kategóriákban felfedezhetjük a 3-4-es szorzót.
Azokban a szakmákban, amelyekben a bérezési feszültség magasabb, megindult a munkaerő vándorlása (ide sorolhatjuk egyébként a nem vagy kevésbé kvalifikált munkavállalói köröket is, így a betanított munkát, segédmunkát vagy szakmunkát vállalókat is). Az informatika, nemzetközi marketing, értékesítés, gyártás, és szélesebb körben a vezetői munkakörök egyértelműen azok a területek, amelyeken a magyar munkaerő komolyabb volumenben megjelent külföldön is.
"Bevállalós" munkások – óvatos értelmiség?
Azt mondhatnánk, hogy másként tekint a külföldi munkavállalás lehetőségére a kvalifikált réteg és a fizikai munkát végzők sokasága: ez utóbbi ugyanis hamarabb bevállal egy komolyabb döntést és megy ki külföldre, akár még biztos álláslehetőség ismeretének híján is, és szélesebb körű családi támogatás nélkül is – majdcsak lesz valami. Ezzel szemben a másik kör mélyebb átgondolást tart szükségesnek, esetlegesen szélesebb egyeztetést, amelynek így az egyéni karrier gyakran az áldozatául esik.
Fizikai helyett mentális akadályok
Azt nyomban felfedezhetjük, hogy a határokon átívelő munkavállalásnak ma már nincsenek fizikai akadályai. Egyedül mentális akadályokkal kell megküzdenie a munkavállalóknak, és a helyzet az, hogy ezek leginkább saját fejben keresendők.
Amíg a szükség (ahogy a bölcs mondás is tartja) "megoldja" a helyzetet és kikényszeríti a döntést a munkásrétegből, addig korántsem ekkora a szükség a tanultak körében.
Mielőtt bárki félreértené: nem a külföld mellett kampányolok – a józan észt részesítem előnyben. Hiszen ha egy villanyszerelő vagy vízvezeték-szerelő nem kap idehaza állást, de tárt karokkal várják Németországban, akkor a legtöbb jó, ha fogja magát és lép. Ugyancsak igaz, hogy a külföldön állást vállalók egy jó része később idehaza folytatja karrierjét, magával hozva egy új kultúrát, egy általában építő, haladó szellemiséget, amely az ország javára válhat.
Mi lehet mégis az, amely megmozdíthatja a szakembereket? Az anyagi motiváción túl elsősorban az imént jelzettek. Egy új gondolkodásmód, szemlélet és munkakultúra megtapasztalása, amely új nagyságrendekbe helyezi a gondolkodást (a munka- és projektvolumenek nem összehasonlíthatók); vállalkozások fejlődés iránti kényszeréből a munkavállalók felé közvetített fejlődés iránti igény, amely előbb-utóbb belső igénnyé alakul. Az érzelmek uralkodása helyett az értelem előnyben részesítése és alkalmazása. A problémák vizsgálgatása helyett a megoldások felkutatása.
Tehát a kiút a gondolkodásmódban keresendő, és mindazok a megoldások, amelyek kiutat kínálnak a jelen helyzetből és egy építőbb, támogató-együttműködő gondolkodásmód felé vezetnek, jelentik a jövőt.
Kié a legjobb munkaerő?
Megítélésem szerint a hazai vállalkozások hosszú távon akkor lesznek sikeresek és eredményesek a kvalifikált szakemberek megtartásában, ha számunkra képesek megteremteni ez előzőekben felvázolt gondolkodásmód elsajátításának lehetőségét. A jó példa talán a legjobb – még ha nem is a legegzaktabb – módja a személyes fejlődésnek, így nem áll fenn annak a veszélye, hogy a külföld egyre inkább elszipkázza a magyar tudást. Ehhez azonban szükséges a fentiekben kifejtett gondolkodásmód tudatos alkalmazása és a vállalati, vezetési kultúra ilyen irányú fejlesztése a hazai vállalkozásokban. Ahogyan a külföldi munkavállalás fejben dől el, ez a kérdés is, csak éppen a vállalat "fejében", azaz a vezetésben.
Tokár Péter
ügyvezető igazgató
TESK Tanácsadó Kft
