Az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) az ízeltlábúak törzsébe, a rovarok osztályába, a szipókás rovarok rendjébe, a poloskák alrendjébe és a címeres poloskák családjába tartozik. Jelenleg Európában az egyetlen ismert idegenhonos növényevő címerespoloska-faj - írja az agroinform.hu.
Bár a faj jó repülő (egyes laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján nagyjából 1 nap alatt 2 km körüli távolságot is megtehet, de akár 100 km-nél messzebbre is repülhet), nagyobb távolságokra történő eljutásában és meglepetésszerű, földrajzilag egymástól meglehetősen távol eső felbukkanásaiban döntő szerep bizonyosan a legkülönfélébb járművekkel, illetve kereskedelmi szállítmányokkal, tehát emberi közvetítéssel történő véletlenszerű széthurcolásnak jut.
Márványpoloska (Shutterstock)
Kontinensünkön jelenleg – Svájcon és Liechtensteinen túl – a következő országokból ismert: Ausztria, Franciaország, Görögország, Magyarország, Monaco, Németország, Olaszország, Románia és Szerbia. Hazánkból 2013 őszén kerültek elő első egyedei Budapestről és a fővárostól délre fekvő Ócsáról.
2014 szeptemberében egy soroksári helyszínen már az ázsiai márványospoloska tömeges jelenlétét észlelték, gyalogakácon különösen nagy egyedszámban találták meg. Ugyanebben az évben kiderült, hogy a főváros számos pontján megtalálható, és nemcsak a szabadban, hanem lakóépületekbe húzódva is felbukkant. 2015-ben, szintén Soroksáron, egy körteültetvényben már a terméseken táplálkozó egyedei tűntek fel. A fővároson kívül mindamellett nagy tömegben került elő Ócsáról és Budakalászról (Pest megye) is, továbbá egy martonvásári (Fejér megye) lakásban is észlelték.
Az ázsiai márványospoloska szélsőségesen polifág faj. Eddig több mint 100 különböző növényfajon figyelték meg táplálkozását, melyek között számos, gazdaságilag jelentős termesztett növény (pl. gyümölcs- és zöldségfélék, szántóföldi kultúrák, dísznövények) is szerepel.
Az USA közép-atlanti almatermesztési régiójában 2010-ben például több mint 37 millió dolláros (mai árfolyamon kb. 10 milliárd Ft!) veszteséget okozott. A poloskák a legkülönfélébb, föld feletti növényi részeken, gyakran a termésen szívogatnak, melynek következtében például különböző külső és belső elszíneződések (kifakulás, barnulás), állagváltozás és deformációk alakulhatnak ki.
Az ily módon jelentkező minőségi veszteség mellett a nem megfelelő kötődés (korai kártétel esetén) miatti mennyiségi veszteséggel is számolni lehet. Mások mellett ez idáig súlyos károkat okozott a világ számos pontján alma-, körte- és őszibarack-termesztésben, valamint szójában, de minőségrontó lehet a borszőlő-termesztésben is.
Európából Svájcban hajtatott paprikában, míg Olaszországban többek között ökológiai termesztésű körtében jegyeztek fel az ázsiai márványospoloska számlájára írható gazdasági kárt. Egyes megfigyelések szerint bizonyos (dísz)cserje-, illetve fafajokon szembetűnő egyedszámban fordulhat elő a poloskafaj. Ilyenek pl. a juhar, bálványfa, gyalogakác, nyári orgona, szivarfa, júdásfa, kőris, eperfa, császárfa.
A poloska további problémát okozhat azzal, hogy egyedei tömegesen húzódhatnak be zárt terekbe (pl. lakásokba) telelni, és így több okból is igen kellemetlen „lakótársakká” válhatnak. Amellett, hogy nyilvánvalóan zavaró a nagyszámú poloska jelenléte az épületek külső falán vagy a beltérben, bűzmirigyeik kellemetlen váladéka viszolygást kelthet, valamint tömeges jelenlétük – az élő egyedeken kívül ideértve az elpusztult példányoknak a szobaporába, levegőjébe kerülő aprómaradványait is – allergiás reakciókat is kiválthat.
