- Mediátor, magyarul közvetítő. Talán ennyi, amit tudnak erről a szakmáról átlagban Magyarországon, és még nem hemzsegnek a mediációt igénybe vevők. Ellenérzéseik vannak az embereknek ezzel kapcsolatban vagy ismeretük nincs elég?
- K.G.: Mindkettő. Egyrészt valóban sokan még nem tudják, mi fán terem a mediáció, de vannak olyanok is, akik hallottak már róla, mégsem veszik igénybe ezt a szolgáltatást, mert nincs meg a kultúrája itthon. Azt tudjuk, hogy ha elromlik az autónk, autószerelőhöz menjünk, de azt még nem, hogy ha konfliktusunk van, mediátort keressünk fel.
- Pedig az üzleti szféra egyre kevésbé rest külső segítséget igénybe venni: sok a tréner, a coach, a vállalati pszichológus... A mediáció miért nem terjedt el itthon, és mennyivel tud többet egy mediátor, mint a felsorolt segítők?
- Sz.O.: Egy tőről fakadnak ezek a szakmák, mégis mindegyik más módszertannal dolgozik. Például a coach is segít, de őt jellemzően egy vezető vagy csoport mellé rendelik, a tréner messzebbről közelít, általánosabb tudást ad át, a pszichológus pedig a személyiséget boncolgatja. A mediátor viszont kizárólag az adott konfliktusra és annak megoldására koncentrál.
- Mediáción belül is vannak irányzatok, vagy viszonylag egységesen meghatározott egy mediációs ülés menetrendje?
- K.G.: Sokféleképpen történhet egy mediálás, többek közt ezt is oktatom: hogyan alakítsa ki a mediátor saját stílusát. Ezen kívül – ugyanúgy, ahogy a pszichoterápiás módszerek – a szereplők elhelyezkedése, felállása is változhat. Létezik például tandem-mediáció, amikor mindkét félhez tartozik egy mediátor, külön-külön is egyeztetnek, a finisben pedig négyen ülnek körül egy asztalt. Sokat számíthat a térbeli elhelyezkedés, hogy ki kit lát, hall, hiszen ez alapesetben nem egy komfortos szituáció a konfliktusban álló feleknek.
- Senki nem kényszeríti őket a mediátorhoz fordulásra, így az már egy közös nevező, amit együtt találtak meg. Tehát az, hogy beszélőviszonyban legyenek, minimum feltétel?
- Sz.O.: Igen. Míg egy bírósági pert szinte végig lehet csinálni úgy is, hogy nem látják egymást a felek, vagy legalábbis nem beszélnek egymással, a mediáció elkezdéséhez kell legalább egy közös döntést hozni. Ez kezdetnek nem is rossz. A szándék ilyenkor megvan, szeretnének megegyezni, csak ennek útját nem találják.
- Azért ez egy teljesen más szituáció, mint amikor az egyik fél perre viszi az ügyet, vagy ha egymás közt, peren kívül megegyeznek. Ez egyik útnak sem az alternatívája, pedig gyakran hallani, hogy a mediáció gyorsabb, olcsóbb, mint a bírósági eljárás.
- K.G.: Én sem gondolom, hogy megfeleltethetőek egymásnak ezek a módszerek. Minden ügy más, van amelyik ügyvéddel, van, amelyik mediátorral oldható meg hosszú távon megnyugtatóan. A válasz az ügybe van kódolva, és van olyan ügy is, mely elvérzik a mediáción, és ezzel együtt lehet sikeres, hiszen a felek joggal érezhetik úgy, hogy ők mindent megtettek - most jöhet a törvény ereje, ami sosem kielégítő mindkét fél számára.
- Mégis milyen szempontokat kell mérlegelni, ha az ember épp azon tűnődik, hogyan oldja meg az adott konfliktust?
- K.G.: Ez függ az álláspontok, az érzelmi-indulati és az érdekek, érdekhálók távolságától, és természetesen a felek szándékaitól. Bár sokszor nem merül fel ez a kérdés (az információhiányból adódóan), ha mégis, a cég vagy a család ügyvédje hamar le fogja beszélni erről az érdeklődőket.
- Van egyfajta ellentét az ügyvédek és a mediátorok között? Pedig azt gondolnám, éppen hogy sok az átfedés a két szakma közt, sok jogász mediál.
- Sz.O.: Ez így is van, de azáltal, hogy fedi egymást a két terület, az érdekek is ellentétesek gyakran. Nem árt a jogi végzettség, de nem is feltétel a mediáláshoz. Az ügyvédi gyakorlat viszont kifejezetten hátrány is lehet, ugyanis az ügyvéd ahhoz van hozzászokva, hogy foggal-körömmel védje az ügyfelét. A mediátornak viszont neutrálisnak kell lennie, és egyformán kell, hogy viszonyuljon mindkét félhez, kellő távolságot tartva saját álláspontjától. A megoldások pedig gyakran távol esnek a törvény által diktált megoldásoktól, a cél "csak" az, hogy a felek elégedetten álljanak fel, a kezdeti álláspontokhoz képest senkit ne érjen számára elviselhetetlen veszteség.
Amerikában vagy Nyugat-Európában sokkal letisztultabb keretek között működik mindkét szakma, világosak a határvonalak, az emberek tudják, hol mit kapnak, milyen esetben kihez érdemes fordulniuk. Olyan is előfordul, hogy a bíró maga küldi el a feleket mediátorhoz, ahogy történt ez a Microsoft-perben is. Egyszerűen lehet érezni az ügy természetén, hogy milyen megoldást követel.
- Milyen módszerekkel éri el a mediátor a "megnyugtató megoldást"?
- K.G.: A legkisebb beavatkozás részéről az, amikor átfogalmaztatja a felek álláspontjait. Második pontként értelmezteti a kimondott szavakat, ezután gyakran az ok-okozati összefüggések feltárásában segít, és maximum beavatkozásként megoldási javaslatokat tehet. A lényeg, hogy nem ő tesz igazságot, ő abban segít, hogy a felek más perspektívából is megértsék az ügyet, és megtalálják a számukra elfogadható igazságot.
- A válság mennyiben hátráltatja e szakma kibontakozását itthon?
- K.G.: Annyiban mindenképp, hogy ez a szakma akkor fog igazán felfutni, amikor egyre többen látják meg benne az üzleti lehetőséget. Ez nyilván nehezebb kérdés válságban. Ugyanakkor krízishelyzetben felerősödik az erőforrás-konkurencia, szükség van a hosszú távon is megnyugtató konfliktuskezelésre, és a konfliktus okozta károk enyhítésére.
- Magyarországon főleg kik fordulnak mediátorhoz? Például a sztrájkok kapcsán nem merült fel az igény erre a MÁV, a BKV vagy a Budapest Airport és a szakszervezetek vezetőiben?
- Sz.O.: Itthon főleg nagyobb cégek veszik igénybe e szolgáltatást, amelyeknél van olyan vezető, aki már hallott a módszerről. A felsorolt sztrájkok valamelyikében pedig - tudomásom szerint - született is döntés mediátor segítségével, de a titoktartás kötelezettsége miatt ez nem mindig publikus. Sajnos a "sztárügyvédek" és "sztártrénerek" mellett még nem jelentek meg a "sztármediátorok", mint tőlünk nyugatabbra, de reméljük, hamarosan ez az idő is eljön.
Gábor Fanni
Menedzsment Fórum
