Egyre több az állástalan nő
Ugyanakkor a szebbik nem képviselői közül világszerte 81,8 millióan voltak munkanélküliek, ami 22,7 százalékos emelkedést jelent az elmúlt tíz év során - áll a"Női foglalkozatás globális trendjei - 2007" című ILO jelentésben.
A munkaerő-részvételi ráta (a munkaképes nők aránya a munkában állók és a munkát keresők körében) nem emelkedett tovább az elmúlt évtizedben, sőt sok régióban csökkent. Ez jelentős visszalépést jelent annak ellenére is, hogy a trend szerint a fiatal nők egyre nagyobb mértékben vesznek részt az oktatásban.
A hölgyek nagyobb gazdasági aktivitása nem mindig járt együtt a munka minőségének javulásával. Ez idővel valódi társadalmi és gazdasági felemelkedésük akadályává vált, különösen a világ szegény régióiban - állítja az ILO.
Napi egy dollár alatt
A női foglalkoztatás globális trendjeiről szóló korábbi jelentés (2004) becslései szerint a világ dolgozó szegényeinek 60 százalékát a nők teszik ki. A dolgozó szegények azok az emberek, akik - bár dolgoznak - nem keresnek annyit, hogy képesek legyenek magukat és családjaikat a napi egy dollár/fő jövedelmi szint fölé emelni. A jelenlegi ILO-tanulmány szerint "nincs okunk azt hinni, hogy ez a helyzet a közelmúltban változott, illetve hogy a közeljövőben változni fog".
A szervezet becslései szerint 2006-ban a gyengébbik nem képviselői még mindig nagyobb valószínűséggel voltak munkanélküliek világszerte, mint a férfiak: míg előbbieknél munkanélküliségi ráta 6,6 százalékon állt, addig utóbbiaknál ez a mutató 6,1 százalék volt.
Minden második nő dolgozik
A foglalkoztatás népességhez viszonyított aránya (amely azt mutatja, hogy a gazdaságok milyen mértékben használják ki a munkaképes korú népesség termelési kapacitását) világszerte sokkal alacsonyabb a nők, mint a férfiak esetében: a 15 életévet betöltött munkaképes korú hölgyek alig fele dolgozik, míg az erősebbik nemnél 70 százalék ez az arány.
A jelentés megállapítja: ma - a foglalkoztatott nők teljes számához viszonyítva - több nő (47,9 százalék) rendelkezik bérrel és fizetéssel járó munkával, mint tíz évvel ezelőtt (42,9 százalék). Ugyanakkor minél szegényebb egy régió, annál valószínűbb, hogy a nők a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak fizetés nélküli segítő családtagként vagy alacsony jövedelmű önfoglalkoztatóként.
Az ILO szerint a fizetés nélküli segítő családtagi (vagy alacsony jövedelmű önfoglalkoztatói) státuszból való továbblépés a bérrel és fizetéssel járó foglalkoztatásba sok nő számára egyúttal azt is jelenti, hogy közelebb kerültek "a szabadsághoz és az önrendelkezéshez".
Azonos munkakör, kisebb fizetés
Emellett a jelentés bizonyítékokat sorol fel a bérkülönbségek megléte mellett: a legtöbb régióban és sok foglalkozásban a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak. Igaz, a globalizáció bizonyos foglalkozások esetében hozzájárulhat a bérkülönbségek csökkenéséhez.
A hat foglalkozási csoportról rendelkezésre álló adatok áttekintése azt mutatja, hogy a legtöbb gazdaságban a nők még mindig a férfiak bérének 90 százalékát vagy annál kevesebbet keresik. Még az úgynevezett tipikus női munkakörökben is (ápolónő, tanár) fennállnak a nemek közötti bérkülönbségek a tanulmány szerint.
