Nagy árat fizetnek a nők a részmunkaidős állásért

Igen nagy szakadék van a teljes munkaidőben dolgozó férfiak és a nem nyolc órás állást betöltő nők órabére között.

A statisztikák azt mutatják, hogy a nők még ma is nagy hátrányban vannak a munkavállalás tekintetében. A brit és holland nők dolgoznak a legnagyobb arányban részmunkaidőben Európában. Itt érint a legtöbb embert az a probléma, hogy a teljes munkaidőben dolgozó férfiak aránytalanul jobban vannak megfizetve, mint a nem nyolc órás állást betöltő nők.
2001-ben Nagy-Britanniában 6,6 millióan, az összes foglalkoztatott 24 százaléka dolgozott részmunkaidőben, Hollandiában pedig 42 százalék. Az európai átlag az összes munkavállaló 18 százaléka, Magyarországra pedig igen alacsony, mindössze öt százalékos arány jellemző.

A négy vagy hatórás munkaidőben foglalkoztatottak jelentős többsége nő, mivel az ilyen tipusú munkavállalás elsődleges indoka, hogy a gyermeknevelés mellett vállalják az alkalmazottak. Európában a részmunkaidőben dolgozók 81 százaléka nő, Nagy-Britanniában pedig 82 százalék. Erre a rétegre az jellemző, hogy a teljes állásban foglalkoztatott férfiak órabérének csak 60 százalékát kapják.

A részmunkaidős állásra rászorult nők szó szerint nagy árat fizetnek: negyven százalékkal kevesebbet keresnek, mint akik nyolc órában végzik ugyanazt a munkát. A részmunkaidős foglalkoztatás természetesen az alsóbb szintű pozíciókra jellemző, mivel egy vezetői állásba értelemszerűen nem vesznek fel egy napi négy órás munkát vállaló nőt.
Akik egy vagy több gyerek mellett dolgoznak fél napot, azok általában lejjebb csúsznak a ranglétrán a korábbi, szülés előtti pozíciójukhoz képest. Míg a teljes állásban dolgozó férfiak és nők között a jövedelmi különbség 26 százalékos, a részmunkaidőben dolgozó nők legkevesebb 34 százalékkal alacsonyabban vannak megfizetve.

(Menedzsment Fórum)