Egy horvát cég az 1 kunás (1 euró=7 kuna) jelképes áron kínált trogiri létesítményre tett ajánlatot, idegenforgalmi hasznosítással. A másik ajánlat - szintén egy horvát cégtől - a spliti hajógyárra érkezett. Ebben az ajánlattevő 5 millió kunát kínál a létesítményért és 13 millió kunát fektetne az átalakításba. A pályázati kiírás szerint a potenciális vevők más célra is hasznosíthatják a hajógyárakat.
A tenderek bírálói szerint a horvát kormánynak többet kellett volna tennie és beruháznia a horvát hajózási kultúra letéteményeseibe, ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy válság időszaka nem megfelelő komoly befektetők megjelenésére.
A privatizálást Brüsszel szabta az uniós tagság feltételeként Horvátországnak, mivel eddig ötmilliárd eurós hitelgaranciával és évente mintegy 140 millió eurós veszteség kompenzációval támogatta kedvenc ágazatát.
A hajóépítés meghatározó szerepet játszik Horvátország gazdasági életében. A hat hajógyár összesen mintegy 12 ezer főt foglalkoztat. A családtagokat beszámítva és az üzemek beszállítóival együtt több tízezer lakos megélhetése függ a hajóépítéstől egy olyan országban, ahol mindössze 1,5 milliót tesz ki a foglalkoztatottak száma.
A hajóépítés adja az ország exportjának 12-15 százalékát, de jó egymilliárd eurós veszteséget is felhalmozott. A Split, Trogir, Rijeka és Kraljevica hajógyárait jelképes, egy kunás áron hirdették meg, míg a nyereséggel termelő Ugljanik gyár Pulában 379 millió kuna (mintegy 15 milliárd forint) nyitóárral indul. A spliti, speciális objektumokat gyártó hajóüzemet (BSO) 18,6 millió kunás (740 millió forint) nyitóáron pályáztatják.
MTI/Menedzsment Fórum
