A kabinet részéről a családügyi miniszter hangoztatta a terveket, hivatkozva rá, hogy még az előző kormányzat (és annak konzervatív tagja) hozta a döntést a 40 százalékról, amely egyébként közel 600 norvég vállalatot érinthet. Két teljes évet adott e ráta elérésére.
A fenyegetés oka, hogy már az idei év közepére el kellett volna érni a fenti arányt, bár természetesen ezt önként vállalták az ország nagyobb vállalatai. Felerészt sikerült teljesíteni: a női vezetők részaránya éppen meghaladta a 20 százalékot. A miniszternek mostanra elfogyott a türelme, nem akar még 30 évet várni a kívánt változás eléréséig. Közölte: az ország lakosságának és diplomásainak fele is nőkből áll, semmi sem indokolja, hogy a vezetői kaszt fele ne nőkből álljon.
A norvég munkaadói szervezet egyik női igazgatója szerint a vállalatok nem használják ki megfelelően a nők tudását, pedig jó lenne, ha így lenne, s még jobb, ha önkéntesen történne. A kilátásba helyezett vállalatbezárási elképzelés viszont szerinte egyáltalán nincs arányban az "elkövetett bűnnel". Máskülönben egy felszámolási eljárás is eltarthat évekig, mely idő alatt bőven beállhat a férfi és női vezetők között közmegegyezéssel létrejött arány.
Egyes vélemények szerint elképzelhető, hogy némely norvég vállalat székhelyét más országba teszi majd át, hogy elkerüljön egy esetleges szankcionálást bő két év múlva.
