Érdekes kutatással állt elő a múlt heti Nagy Kreatív Napon a Szonda Ipsos vezetője, Gulyás János: azt vizsgálta, hogy mi jellemzi a reklámszakmában dolgozókat. Annak már többen is megpróbáltak utánajárni, hogy az utca embere mit gondol a szakmáról, és az is kiderült, hogy néhány szakmabeli milyen sztereotípiákat vél felfedezni saját magán. Arra viszont csak most derült fény, hogy valójában milyen státuszú, értékrendű, életkorú emberek választották maguknak a reklámszakmát.
Szinglik gyülekezete?
A szakmáról élő sztereotípiák szerint a tipikus ügyfélkapcsolati menedzser fiatal lány, szingli, jól néz ki, sokat dolgozik, de nem ez álmai állása. Egy tipikus kreatív srác pedig húszas éveit tapossa, egyedülálló, laza, menő, nagyképű és a díjakra hajt. Ezek a sztereotípiák azonban csak részben fedik a valóságot.
A mintegy 300, iparágban dolgozótól érkezett válaszok alapján ugyanis olyan kép rajzolódott a szakmáról, mely szerint a reklámosok többsége budapesti vagy Budapest környéki, anyagilag meglehetősen stabil, gazdasági vagy kommunikációs felsőfokú végzettséggel rendelkezik, sokat dolgozik, elégedett főnökével, kollégáival és munkáját is érdekesnek tartja.
Ami a szingliséget illeti, semmivel sincs több egyedülálló ebben a szakmában, mint máshol, az átlagéletkor pedig 33 év.
Frusztrált, fásult reklámszakemberek
Az idilli állapot ellenére viszont érdekes módon elég sok frusztrált reklámos lehet, ugyanis a dolgozók fele a közeljövőben szakmát, de legalább munkahelyet tervez váltani, és többségük nem tud azonosulni azzal az üzenettel, melyet kommunikálni hivatott. Az ügynökségek dolgozóinak a legnagyobb ellensége látszólag nem más, mint saját ügyfelük, ugyanis véleményük szerint az ügyfelek és a kutatások gátolják leginkább alkotói szabadságukat.
Összességében a reklámalkotók negyven százaléka kifejezetten fásult, hatvan százaléka "mérsékelten" az. Ez semmiképp sem jelent látványos rajongást a napi tevékenységük iránt.
A szakma fásultsága már több konferencián is előjött, mint téma. A bűnbakot pedig általában az ügyfelek és az általuk megrendelt kutatások jelentik - utóbbiak a kreatívok szerint kegtöbb esetben keresztbe tesznek nekik.
Pedig lehetne ezt jobban is csinálni – derült ki a panelbeszélgetésből. Az alapvető megoldás a kérdés megfordítása: tehát a kutatási eredménynek nem értékelnie kell, hanem irányt mutatni a készítés során, és nem a fogyasztókkal kell eldöntetni egy hirdetés sorsát a rendelkezésre álló félinformációk alapján.
Nehéz idők, több kockázat
Szintén nem elégedettek az ügyfelek rugalmasságával és kockázatvállalási hajlandóságával a kereskedelmi televíziók hirdetési osztályán. Vidus Gabriella (R-Time) és Kovács Krisztián (TV2) látja a lehetőségeket, még a mostani vérzivataros időkben is, amikor is csökkennek a hirdetési tarifák és bevételek.
A Médiatörvény ugyan - külföldhöz képest - számos megmagyarázhatatlan, teljesen öncélú akadályt gördít a kreatívan reklámozni szándékozók elé, de még így is maradnak kiskapuk, ahonnan elő lehet rukkolni egyedi megoldásokkal. Kovács Krisztián szerint igenis van élet a 20-30 másodperces szpotok után is, de erről egyelőre nehéz meggyőzni az ügyfeleket. A másik út, mely megmenti a tévéket, a kábelcsatornákon elérhetővé váló célzott hirdetési lehetőségek, valamint a televízió márkáját használó kiadványok, rendezvények.
Majd ha már a néző forgatja a híradót
Szintén elgondolkodtató kérdés az online tartalmak arányának változása a jövőben. A válasz természetesen megjósolhatatlan, annyi valószínű, hogy a tendencia a felhasználói tartalmak növekedése és a sok, kisebb tartalomszolgáltató megjelenésének irányába mutat – véli Peresztegi Zoltán, a Google magyarországi ügyvezetője.
Ezzel szemben Fischer András, az Origo Zrt. elnöke kétli, hogy eljön majd az az idő, amikor a fogyasztó maga állítja össze az esti híradót, és nem lesz szüksége "hagyományos", azaz több oldalról ellenőrzött tartalomra.
Ami a kisebb online vállalkozásokat illeti, a lehetőségek tárháza határtalan, de az üzleti életben a jövőben is nehéz lesz brand nélkül boldogulni. Kérdés, hogy a minőségi tartalom önmagában felépít-e egy brandet - mint ahogy történt ez a Google esetében - , vagy azért mégis csak megmarad a brandépítkezés jelentősége. Ami biztos, hogy az online-ban a gyorsaság számít a legtöbbet. Sok ezer kattintás veszik el például, ha a Google a szokásosnál lassabban töltődik be – számolt be tapasztalatairól Peresztegi Zoltán.
A közeljövő legnagyobb kihívása pedig a közösségi oldalakon nyüzsgő tömegek becserkészése reklámszempontból. Az ezt célzó üzleti modellek még fejlesztés alatt állnak.
GF
