Az államháztartás hiánya nagymértékben csökkent, amely azonban nem a strukturális változásoknak köszönhető, hanem egyes kiadási tételek mérséklésének, és kisebb mértékben az adó- és járulékemeléseknek - jelentette ki Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke Budapesten egy szerdai konferencián, amelyet a Német-Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara rendezett. Így a gyógyszerár támogatási rendszer átalakítása, az energiaár-emelés, a közszférában a létszámleépítés, illetve bérbefagyasztás, valamint az oktatásban a kötelező óraszám emelése a fő oka annak, hogy a tervezettnél nagyobb mértékben csökkent a hiány. Ám ezekkel az intézkedésekkel az a gond, hogy egyszeriek, és nem kapcsolódnak strukturális reformokhoz.
Mint a jegybank elnöke megjegyezte, szerencsére történtek lépések, amelyek a hosszútávra ható egyensúlyt segíthetik. Ezek közül kiemelte az egészségügyi reformot, az egészségügyi jogosultság szigorú ellenőrzését. Pozitív hatású lehet a rokkantnyugdíjazás feltételeinek keményítése és a hallgatói felsőoktatási hozzájárulás növelése is.
A kiigazítások negatív hatásai azonban az úgynevezett növekedési áldozatban és a magas inflációban érhetők tetten. A jegybank elnöke emlékeztetett rá, hogy a gazdasági növekedés üteme 2007-ben csak 1,7 százalék lesz. Másrészt az infláció jóval magasabban alakul a kívánatosnál.
Magyarország végül elkerülte a pénzügyi összeomlást, azonban nagy szerencséje volt. Hiszen ha a nemzetközi pénzügyi válság egy évvel korábban tör ki, akkor nagy gondban lehetett volna az ország.
Egyébként - a jegybank elemzése szerint - az infláció növekedésének negyedéért a gáz- és távhő árak emelkedése felelős. Az infláció hatása a lakosságot is érintette, hiszen az öt százalékos reálbér-csökkenést döntően a közel nyolc százalékos pénzromlás okozta.
2008-2009-ben tovább fog mérséklődni a deficit, ami kedvező folyamat, ám megmarad az a hiányosság, hogy ez nem rendszerszemléletű módon történik. Másrészt az elmúlt két év egyszeri lépéseinek hatása erodálódik, és ezért 2009-ben csak szerény mértékű hiánycsökkenés várható.
A változások közül a jegybank elnöke külön kiemelte az egészségügy átalakítását és azt a tényt, hogy a társadalombiztosítási alapok hiánya nagy mértékben csökkent. Ez főképp a gyógyszeráremeléseknek, illetve a gyógyszer kereskedelmi liberalizációjának köszönhető. A kórházátalakítások hatása már kisebb, és hosszú távú fenntarthatósága sem biztos.
A nyugdíjrendszer átalakítása szintén csak hosszabb távon hozhat pozitív eredményeket, hiszen jövőre csak minimális kiadáscsökkentő hatása lesz. Bár emelkedett a járulékfizetők száma, az aktivitási ráta javulása fontos lenne. Ezért szükség van arra, hogy a nyugdíjba vonulás időpontját kitolják és mérsékeljék az induló járandóságot is. A rokkantnyugdíjasok számának csökkentésére is nagyobb hangsúlyt kell helyezni, és az ellenőrzés lazaságán is változtatni kell.
Simor András előadásában kitért a fogyasztói ártámogatások, illetve a közlekedési vállalatok dotációjának problémájára is. A MÁV támogatása, amely a GDP 0,4 százalékát teszi ki, az uniós gyakorlatban is kiugróan magasnak számít. Ráadásul az úgynevezett ár-érték aránnyal is problémák vannak, hiszen a vasút drága, de ezért az összegért a fogyasztó közel sem kapja meg az elvárható színvonalú szolgáltatást.
Varga M. István
