Elolvastam a 2006-ban aktualizált megvalósíthatósági tanulmányt az esetleges budapesti olimpiáról. Abban már sürgették az Olimpia Törvény elfogadását, amely most kerülhet a parlament elé. Ezek szerint máris három éves késésben vagyunk?
Nem, ma még időben vagyunk. Azonban ha idén nem fogadja el a Parlament az Olimpia Törvényt, akkor jövőre a választások miatt már nem is látok rá esélyt, és akkor pedig már ott is vagyunk 2011-ben, amikor is be kéne nyújtani a jelentkezésünket 2020-ra. Ha pedig ezt nem tesszük meg, akkor búcsút inthetünk a 2024-es reményeinknek is. Sajnos az Olimpia Törvény nélkül nem látok reális esélyt arra, hogy felkészülten oda tudunk állni a 2011-es rajtvonalhoz.
Mikor kéne elkezdeni azokat az infrastrukturális beruházásokat, melyek szükségesek egy olimpia megrendezéséhez?
Vannak olyan a közlekedési fejlesztések, amelyek szükségesek egy színvonalas olimpia megrendezéséhez, de már most is folyamatban vannak, amikor még nincs is döntés a pályázásról. Ilyen a 4-es metró, az M6-os autópálya, a Ferihegyi Reptér bővítése, a Margit Híd rendbetétele, vagy az M0-ás körgyűrű zárása. Aztán vannak azok a projektek, amelyekre olimpia nélkül is sor fog valamikor kerülni, mert nagy szükség van rájuk, az olimpia azonban felgyorsítaná a fejlesztésüket. Ilyen az Észak Csepeli térség infrastruktúrájának fejlesztése a Gubacsi és a Galvani hidak megépítésével, az észak-dél irányú 5-ös metró vonal kiépítése, a Ferihegyi gyorsforgalmi út szélesítése, a fő vasút vonalaink fejlesztése és Budapest fő stadionjának (Puskás Ferenc Stadion kontra Olimpiai Stadion) kérdése. És végül, vannak azok a projektek, amelyek olimpia nélkül valószínűleg soha nem fognak megvalósulni. Ilyen tipikusan a 2-es metró vonalának meghosszabbítása a Ferihegyi Reptérig, és gyakorlatilag az összes új sportlétesítményünk.
Említette, az ötös metrót, miközben a négyessel sem tudunk célba érni. Nem gondolja, hogy ez egyfajta magyar betegség, hogy nálunk soha semmi nem készül el időben?
Tisztában kell lenni azzal, hogy a hatalmas infrastruktúra projektek sehol a demokratikus világban nem mennek gyorsan és zökkenőmentesen. Bostonban például közel 10 évet csúszott a belvárosi gyorsforgalmi út föld alá süllyesztése. A helyzet az, hogy a politika általában véve alkalmatlan a választási ciklusokon átívelő nagy projektek kézben tartására, és ez sajnos hatványozottan érvényes Magyarországra. Éppen ezért van szükség az Olimpiára és az Olimpia Törvényre, mely húzó erő tud lenni az ilyen projektek esetén. A nagy nemzeti vállalkozások politikai támogatásáról és megvalósulásáról korábban is már többször rendelkezett az Országgyűlés. Ilyen volt a Sugár út építése 1870-ben, a Millenáris építkezések 1896-ban vagy a Budapest Sportcsarnok újjáépítése 2000-ben. A különleges szabályozás oka minden esetben az, hogy a létező szabályozási környezet nem volt és ma sem képes hasonló nagy projektek lebonyolítására. Ezért a megvalósulásuk érdekében pozitív diszkriminációt kellett és kell alkalmazni.
Említette a politikát, ami az olimpia esetében megkerülhetetlen, hiszen 2020-ig még három kormányzati ciklus kezdődik meg. A BOM tapasztalatai szerint mindkét nagy párt részéről megvan a kellő támogatás?
Eddig az elmúlt két évben volt három fővárosi közgyűlési és egy csepeli önkormányzati szavazás a 2020-as olimpia ügyében. Ezek mindegyike előremutató, pozitív, egyhangú, ötpárti döntést hozott. Természetesen, és mondhatom, hogy szerencsére, ebben az ügyben egyelőre az önkormányzati politika aktívabb. Az Olimpia Törvény aktivizálásához, azonban szükség van az Országgyűlésre is, ami a gazdasági válság és a politikai turbolencia évében úgy tűnik egyelőre kevésbé nyitott a hosszú távú gondolkodásra. Ezért ezen még egy kicsit többet kell dolgoznunk. Mindazonáltal elmondhatom, hogy az olimpia támogatása vagy az olimpia szkepticizmus nem párt, hanem egyénfüggő. Személyes tapasztalatom az, hogy minden pártban akadnak szkeptikusok és nagy ellenzők, csak úgy, mint lelkes támogatói.
Korábban említette, hogy a 2016-os olimpia helyszínéről született döntés jelzés Magyarország számára is, hogy egyszer a régiónkra is sor fog kerülni és meg fogja kapni az esélyt a rendezésre. Mikor jöhet el ez a lehetőség?
Közép-Kelet Európa esélyeiről mindenekelőtt csak akkor lehet beszélni, ha legalább egy város a térségből már bizonyította az elszántságát az olimpia elnyerésével kapcsolatban. Ez viszont egy halvány gyenge, minden szempontból elhibázott prágai kísérletet leszámítva mindezidáig még nem történt meg. Dél-Amerika is úgy tudott most olimpiát nyerni, hogy akadt egy városa, amely elszántan és kitartóan dolgozott a győzelemért, azzal, hogy harmadszor is megmérettette magát. A NOB egyértelműen kísérletezik új, kockázatosabb területek bevonásával. Ennek tekintem Szocsi és Rio de Janeiro győzelmét. Közép-Kelet Európa egy 200 milliós piac. Területre sokkal kisebb, mint Oroszország vagy Brazília, de lakosság létszámát és vásárló erejét tekintve sokkal erősebb.
Magyarország pedig létszámát tekintve ennek a térségnek Lengyelország, Románia és Ukrajna után a negyedik legnagyobb állama. Ha pedig a fejlettséget, atraktivitását és az olimpiai eredményeket is figyelembe vesszük, akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy Budapest a régió toronymagas favoritja lenne. Magyarország 160 olimpiai aranyéremmel rendelkezik, míg Lengyelország, Csehország, Ausztria és Szlovákia összesen 146-nál tart. De hát mindehhez el kéne kezdenünk végre pályázni.
Kik lehetnek mégis a versenytársaink ebben a régiós versenyben?
Egyértelműen a cseh és a lengyel főváros. Mint említettem Prága már el is indult 2016-ért. Biztos vagyok benne, hogy a kudarc ellenére fognak még pályázni. Mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy amikor lefújják majd a 2012-es foci-eb döntőjét Varsóban, akkor a lengyelek rögtön elkezdenek majd azon gondolkodni, hogy mit rendezhetnének még.
2007-ben készült egy felmérés, aminek az eredménye az volt, hogy a magyarok több mint háromnegyede támogatja az olimpia megpályázását. Gondolja, hogy ez az arány jelenleg 10 százalék feletti munkanélküliség és bajba jutott devizahitelesek mellett is ilyen magas?
Nem tudom, majd meg fogjuk mérni most is a támogatottságot, de a rövidtávú hangulati elemeket vizsgálni tulajdonképpen felesleges is egy minimum 10 éves projekt kapcsán. A gazdasági ciklikusság azt jelenti, hogy mindig vannak hanyatló időszakok, amiket menetrend szerint követ majd a fellendülés. Hosszú távú trendeket érdemes figyelni, azok pedig azt mutatják, hogy Magyarország egy olimpiaszerető ország. Úgy gondolom, hogy az olimpia ügye egy olyan nemzeti ügy hazánkban, ami mindig magasabb támogatottsággal fog bírni, mint bármi más.
Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy hányan gondolják úgy, hogy Budapest meg is tudná nyerni az olimpiát, akkor erre mennyi lenne az igennel válaszolók aránya?
10-15 százalék.
Sokan úgy vélik, hogy ugyan elvekben kiállnak az olimpia mellett, de amikor a pénztárcába kell nyúlni, akkor a támogató cégek sem olyan nagyvonalúak. Gondoltak már arra, hogy a nagyobb elfogadottság érdekében létrehoznának egy alapot, ahova mindegyik cég befizetne egy bizonyos összeget, amit aztán később fel lehetne használni a rendezésre?
Pontosan a BOM maga ez az alap, ami úgy jött létre, hogy Magyarország vezető vállalatai nemcsak elvben álltak az olimpia ügye mellé, hanem ezúttal anyagilag is. Saját pénzből kezdeményezték a pályázattal kapcsolatos döntések előkészítését, aminek köszönhetően a budapesti olimpia ma már nem csak egy üres álom, hanem egy szisztematikusan épülő projekt.
Kívülről az látszik, hogy olyan cégek állnak oda a BOM mellé, akik jelentősen profitálnának egy budapesti olimpiából.
Ez miért is rossz? Soha nem értettem, hogy mi a baj azzal, ha a vállalataink profitot termelnek. Mégis miből lesz a 10 százalékos munkanélküliségből 3 százalékos, vagy miből lesz a költségvetésnek több adóbevétele? Abból, ha a vállalataink sikeresek, aminek köszönhetően aztán egyre többet adóznak és újabb munkahelyeket teremtenek. De ami a legfontosabb, az olimpia elnyerése nemcsak ennek a maroknyi vállalatnak hozna szebb jövőt, hanem az országban kivétel nélkül mindenkinek. Az egy megmosolyogni való ellentmondás szokott lenni az olimpia ellenzői szájából, amikor egyfelől a költségvetési pénzek helyett a magántőkéből finanszíroztatnák inkább az olimpia rendezését, azonban azt már nem veszik jó néven, ha magántőke utána a rendezésből profitot is csinál. Mindenesetre egy veszteséget termelő, legyengült vállalati armadával nem is lehet neki menni az olimpia megrendezésnek. Pont ez az, amiért a rendszerváltás után az Expo ügye megbukott, hiszen akkor még nem volt ilyen izmos a magyar vállalati szektor, mint ma.
Egyébként érzi ezt a fajta negatív hozzáállást a társadalom részéről?
Azt érzem, amit a közvélemény kutatások is mutatnak. Szinte mindenki szeretne itthon olimpiát, de csak nagyon kevesen hiszik, hogy ennek bármi realitása is lenne. Éppen ezért sokszor érzem azt, hogy a BOM-ot ufónak nézik. Ha ez másképpen lenne, akkor már rég megrendeztük volna az olimpiát. Azonban egyre több olyan érdeklődő véleménnyel találkozom a szkeptikusi oldalon a BOM elmúlt négyéves tevékenységét követően, amely arra mutat rá, hogy ha egy ügy mögé ennyi komoly szakember és vállalat odaállt és ennyi energiát fektetett bele, akkor kíváncsi vagyok, hogy mi is az amit ők látnak pontosan, de én még nem.
Vannak nemzetközi szakemberek, akik nyíltan kimondják, hogy nem lehet nyereségesen olimpiát rendezni. Ha jól veszem ki a szavaiból, akkor ezzel Ön nem ért egyet.
Nincs igazuk ezeknek a szakembereknek, mert az olimpia esetében értelmezhetetlen a profit és a veszteség kérdése. Nem lehet azt mondani, hogy a Lánchíd Széchenyinek egy veszteséges vagy nyereséges vállalkozása volt. Az már egy más kérdés, hogy a megalomán tervek vagy a elhibázott ütemezés agyonnyomhatja a rendező ország költségvetését, de az sem nyereségesség vagy veszteségesség kérdése, hanem deficit. A Montreal eladósodást jelentő 1976-os olimpia a megújulás pontja volt az olimpiai játékok történetében. Addig viszonylag kevés jelentkező akadt a rendezésre, de Juan Antonio Samaranch elnök megválasztását követően Dick Pound kanadai és Michael Payne brit NOB-tagokkal hármasban forradalmasította az olimpiai játékokat azzal, hogy kőkemény üzleti alapra helyezte az egészet.
Mindeközben óriási bevételük volt a tv-közvetítési jogok eladásából is, aminek köszönhetően a NOB kereskedelmi bevétele a 2000-2004-es olimpiai ciklusban már meghaladta a 4 milliárd dollárt. Ez pedig lehetővé tette, hogy a 2012-es olimpia rendező városát, Londont már közel 1 milliárd fonttal támogassa az olimpiai szervezet. Így ma már tolongás van a rendezési jogokért, mert a kérdés már nem az, hogy megéri-e rendezni, hanem hogy mennyit tud az adott város rövid és hosszú távon kamatoztatni az olimpiából.
A 2006-os megvalósíthatósági tanulmányban a jelenlegi helyzetben irreálisnak tűnő makropálya van felvázolva. Mikor lehet reális itthon az ott említett 3-4 százalékos gazdasági növekedés?
2006-ban, de még 2007-ben sem volt látható a jelenlegi válság iránya és mélysége. Azt tudtuk, hogy Magyarország rossz pályán mozog 2001 óta, de az nem látszott, hogy a világ is. Azt is tudtuk, hogy nehéz a parlamentből kiverni a költségvetési fegyelmet és az államháztartási reformot, ami már akkor is szükséges lett volna a 4 százalék feletti növekedéshez. De hát nem véletlenül szoktuk hajtogatni, hogy nekünk Mohács kell. Hát tavaly ősszel megkaptuk. Megérezhette akkor az ország, milyen az, amikor 310 forint egy euró. Ez a pánik tette lehetővé, hogy végre beinduljanak legalább azok a költségvetési intézkedések, melyek a pénzügyi egyensúly felé visznek. Félek, hogy a válság nélkül ma menetrendszerűen egy újabb "választási költségvetést" fogadna csak el a parlament.
Szóval az elmúlt egy évnek köszönhetően látok arra esélyt, hogy ha nem is ma, de rövidesen jobb makrogazdasági helyzetbe kerülünk, mint amibe lehettünk volna a válság nélkül. Esély van arra, hogy tartósan leszorítsuk a költségvetési hiányt és a folyó fizetési mérleg hiányát, valamint megkezdődjön a külső adosság állományunk leépítése. És talán esély van arra, hogy a következő kormány, végre tényleg megcsinálja azokat a strukturális reformokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hiány ne termelődjön újra a megszorításokat követően, és így sikerüljön 2014-ben bevezetni az eurot.
Biztos sokan kérdezték, de most én is megteszem: reálisan mennyi esélye van Magyarországnak arra, hogy 2020-ban vagy 2024-ben olimpiát rendezzen?
A budapesti olimpiának egyetlen igazi ellenfele van: Magyarország. Ha le tudjuk győzni önmagunkat, a beteg értékrendünkkel és a keserű életfelfogásunkkal, akkor bármi lehetséges, akkor Budapest a világon bármely más várossal szemben eséllyel veheti fel a versenyt.
Beke Károly
Menedzsment Fórum
