Számokba fojtva

A világ éves egyedi információtermése meghaladja az egy milliárd gigabájtot (1-2 exabájt), ez a föld összes lakóját figyelembe véve fejenként 250 megabájtot jelent.

Érdekes, hogy Michael Lesk a világban előforduló információ mennyiségéről szóló tanulmányában körülbelül ennyit számít ki, az emberi agy tárolókapacitásaként. Ezt a hatalmas információtermelést elsősorban négy különböző médium segítségével tároljuk: papír, film, optikai illetve mágneses adathordozókon. A San Francisco-i Berkley egyetem tanulmánya foglalkozik az egyes médiumok közötti információtárolás megoszlásával. Meglehetősen pontos adatok szerezhetők be az egyes médiumok éves előállításáról, és viszonylag pontosan megbecsülhető az egyes formátumokban előállított eredeti tartalom mennyisége. Ezeknek az adatoknak segítségével a Berkely Egyetem munkatársai részletes táblázatot állítottak össze, melyből három tény tűnik ki leginkább.

Nyomtatott formában mindössze az összesen tárolt adathalmaz 0,003 százalékát hozzuk létre, ami távolról sem jelenti azt, hogy ez a forma veszítene jelentőségéből, sokkal inkább arra mutat, hogy az információ átadásának mennyire hatékony módszeréről van szó. A második izgalmas megfigyelés az "adat demokratizálódása", ami azt jelenti, hogy bizonyos médiumoknál az előállítás hátterében túlnyomórészt egyének állnak. Ilyen például a papír, ahol irodai dolgozók állítják elő az új tartalmak négyötödét. Filmnél a fényképek és röntgenfelvételek együttesen csupán egy százalékot hagynak a mozifilmeknek az össztermelésből. De hasonló a helyzet a mágneses adathordozóknál is, ahol a videoszalagok a teljes termés több mint felét teszik ki.

A harmadik érdekes eredmény a digitális tartalom dominanciája. Nemcsak hogy a digitális információtermelés a legjelentősebb, de ez is fejlődik a leggyorsabban. Már ma is a szöveges információ nagy része digitálisan születik, néhány éven belül ez már a képi információra is igaz lesz.

A tanulmány végkövetkeztetése -Lesk tanulmányával összhangban -, hogy az elkövetkező években az információ gyűjtéséről és tárolásáról fokozatosan átkerül a hangsúly az információ szelektálására, kereshetőségére, hiszen még ezt a hihetetlenül nagy és gyorsan duzzadó információtömeget is képesek vagyunk eltárolni, problémát csupán a hasznosítása jelenthet. Lesk víziója szerint hamarosan az emberek közötti információáramlást háttérbe szorítja a gépek közötti adatcsere, és annak automatikus eldöntése, hogy ebből az információtengerből mi igényli emberi figyelem beavatkozását.