Az értékpapírosítás egyik fő előnye, az olcsóbb finanszírozás, abból adódik, hogy a kibocsátott értékpapírok hitelminősítése lényegesen jobb lehet, mint a kibocsátó hitelminősítése. Az értékpapírokat megvásárló befektetők részére a tőke és kamatfizetések fedezetét ugyanis elsődlegesen az értékpapírosított eszközök és az általuk termelt cashflow jelentik, ellentétben a vállalati kötvényekkel, amelyek esetében a kifizetések fedezetét a vállalat egészének cashflow-ja adja. Az originator mindeközben megtartja az átruházott követelésekhez tartozó ügyfeleit, és azáltal is többletjövedelemre tehet szert, hogy sokszor a kibocsátott értékpapírok után lényegesen alacsonyabb hozamot kell fizetni, mint az értékpapírosított eszközportfólió hozama.
Az értékpapírosítás ezen előnyeit a bankok és más olyan társaságok is kihasználhatják, amelyek olyan nagyszámú, homogén pénzügyi eszközzel (követelésállománnyal) rendelkeznek, amelyek rendszeres, előre tervezhető pénzáramokat generálnak. Ilyenek többek között a távközlési és közműszolgáltatók, a lízingtársaságok, és az ingatlan-befektetők. Kormányzati szemszögből az értékpapírosítás az állami költségvetést terhelő tételek finanszírozására is lehetőséget teremthet az államadósság növelése nélkül, és ezen kívül fontos szerepet játszhatna a tőkepiacok élénkítésében és a pénzügyi intézményrendszer modernizálásában.
Új finanszírozási és kockázatkezelési módszer: az értékpapírosítás
Új finanszírozási és kockázatkezelési megoldást kínál az értékpapírosítás, amelyet Magyarországon a Tőkepiaci törvény 2002 januárjától már széles körben lehetővé tesz. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a konstrukció már bevált, s bár a közép- és kelet-európai régióban a koncepció még újdonságnak számít, a lehetőségeket itthon és a régióban is egyre többen ismerik fel.
