A kérdés megválaszolásához segítségül hívhatjuk az eddig jól bevált modellként működő 1985-86-os eseményeket, vagy szimplán végiggondolhatjuk a jelenlegi helyzetet fundamentális oldalról.
1985-86-ban a szaúdiak a jelenlegihez hasonlóan megpróbálták kiszorítani a drágán termelő új "nem-konvencionális" északi-tengeri termelőket, aminek hatására pár hónap alatt 25-ről 10-re esett az olajár. A jelen helyzet hasonló, most az amerikai palaolaj-termelőket akarják kiszorítani - valószínűleg ugyanúgy részleges sikerrel, mint a 80-as évek közepén. Akkor az olajárak kb. 1 évig fetrengtek a mélyben, majd lassú emelkedésbe kezdtek. Ha a folyamatok hasonlóan játszódnak le (s mivel a sztori nagyon hasonlóan zajlott eddig minden tekintetben, ezért erre jó esély van), akkor idén 40-65 dollár közötti árakat kellene látni, amelyek 2016-17-ben lassan visszaemelkednek 70-80 környékére. Mivel a 2017 decemberi Brent határidős ár 68 dollár, ezért ezen nem lesz könnyű pénzt csinálni, nagyjából ez is van beárazva.
Ha pusztán a fundamentumokból indulunk ki, akkor azt láthatjuk, hogy a szaúdiak fő célja a shale-boom leállítása volt (meg persze lehet hogy az amerikaiak is ígértek nekik valamit, ha megszívatják az oroszokat, ezt valószínűleg sosem tudjuk meg), és ez akkor is sikeresnek bizonyult, ha az árak visszaemelkednek. Az utóbbi időben boldog-boldogtalan kapott szinte ingyen pénzt, a palaolajtermelés olyan tuti üzletnek tűnt, most azonban mindenki rájöhetett, hogy azért vannak ebben az üzletágban is kockázatok.A shale-bonanza véget ért, az olcsó hitelekehez és végtelen finanszírozáshoz szokott palaolaj-termelőknek a bankok és piacok csak sokkal óvatosabban fognak pénzt adni, aminek következtében csak az egyébként is értelmes, életerős projektek fognak működni, termelni. Ezután hiába megy vissza akárhova az olaj ára, a finanszírozók sokkal óvatosabbak lesznek, ami kisebb termelés(bővülés)t is jelent. Ráadásul a szaúdiak hiába verik a mellüket, hogy nekik bármilyen olajár jó, ez nem igaz. Óriási tartalékaikból kell felélniük - nem is keveset - hogy a jelenlegi 50 alatti olajárak mellett létezhessenek, ugyanis hihetetlenül gyorsan növekvő lakosságuknak sok-sok pénzt kell adniuk, hogy békében tartsák őket. Egy-két évig ezt bírják finanszírozni, de sokáig azért nem. Tehát hamarosan ők is a magasabb olajárakban lesznek érdekeltek, és visszatérnek szépen a klasszikus "swing-producer" szerephez - persze csak azután, miután a kevésbé életképes konkurenciát kicsinálták - pont olyan ez, mint egy rendes maffiaháború: miután a területeket újraosztották, megint mindenki a békében lesz érdekelt, persze addig néhány katonának el kell hullania.
Végeredményben a fundamentális okoskodás is ugyanazt hozza ki, mint amit a 85-86-os sokk utáni görbe mutat: egy ideig alacsony olajárak, majd felkúszás.
Mi következik ebből? Az idei deflációs/pozitív növekedési sokk után 2016-17-ben kissé (de nem jelentősen) lassító tényező lehet az olaj a fejlett világban, miközben az inflációt emelni fogja, ráadásul ha idén a növekedés beindul Európában és tovább erősödik USA-ban, akkor az amúgy is a defláció ellen fog hatni. 16-17-ben. Konklúzióm tehát az, hogy 1) idén gyorsuló növekedés, deflációs paráztatással de azt le kell nem szabad megijedni tőle 2) jövőre véget érő defláció, USA-ban esetleg inflációs jelek, de marad a növekedés 3) idén továbbra is nagy nehézségekkel küzdő nyersanyagtermelők, de aki 2015-öt túléli, az 2016-17-ben talpraállhat.
Hazai helyzet: a 7 szűk esztendő után folytatódik a hét "bő" esztendő, maradhat a 2-3%-os növekedés 2015-16-ban is. idén az olajárak, és a devizatörlesztők, a második félévtől és jövőre az európai növekedés lehet támogató hatással. Mondjuk tekintve hogy gyakorlatilag a második Marshall-segélyt kapjuk évek óta, azért egy kicsit gyorsabban kéne közelednünk Európához, de ilyen gazdasági struktúrával ez nem fog menni...
