Múlt héten írta meg a Magyar Nemzet, hogy a vizes vb 230 millió forintos utókommunikációs kisfilmje mindössze egy perc hosszú lesz, az alkotás tehát másodpercenként 4 millió forintba kerül. A kivitelezők Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter barátjának, Kuna Tibornak a cégei voltak, a Trinity International Communications Kft. és a Young&Partners Kft., akiket a projektben a SPRINT Nyomdaipari Kft. segítette. A lap akkor azt is írta, hogy a filmből 10, 20 és 30 másodperces vágatot is csinálnak, melyek augusztus 21-től lesznek láthatók a tévében és online is.
(MTI)
Erre érkezett a szervezők cáfolata, miszerint a vébéhez utólag 9 film készül, melyek hossza hatszor 60 másodperc, továbbá készül egy 30 perces, 20 és 10 perces film is. A filmek a világbajnokság öt helyszínét és hat sportágát mutatják be, edukatív és utókommunikációs célokat szolgálva.
Ez a pontosítás azonban ahelyett, hogy emberibb léptékűvé tenné az utókommunikációs költéseket, valójában csak további kérdéseket vet fel. A szervezők a cáfolat előtt három nappal ugyanis szó szerint azt küldték az mno-nak, amiből ők aztán megírták a cikküket, vagyis, idézve:
„A 17. FINA-világbajnokság utókommunikációs filmje 2017. augusztus 21-e után kerül adásba, televíziós és online felületen. A film hossza 60 másodperc, melyből 10, 20 és 30 másodperces vágat is készül.”
Ha nagyon jóhiszeműek vagyunk, akkor persze feltételezhetjük, hogy a Bp2017 egyszerűen félregépelte az első választ, és tévedésből írt másodpercet perc helyett, azonban ha így van, akkor az elcseszés ennél nagyobb léptékű, mert a második válaszukban az egy darab 60 másodperces kisfilmből is hirtelen kilenc lett.
Valószínűbb forgatókönyv az, amit az mno felvázol, vagyis hogy augusztus 14-én még az első közlésnek megfelelő volt a terv, melyet feltehetőleg a sajtófelhördülés miatt módosítottak. Ez viszont nem járt a határidő kitolásával, vagyis a készítőknek elég sűrű, dolgos lehetett a hétvége, mert a szpotok ma már adásba kell, hogy kerüljenek.
A filmeket fedező bődületes összegre lehetett volna a magyarázat az is, hogy ebben a 230 millióban benne vannak a médiavásárlásokra fordítható összegek is, mert bár a közbeszerzés tárgya ennek ellentmondott, a csatolt dokumentumok között azonban volt olyan, amely ilyen megállapodásra utalt. De a szervezők nem ezt az utat választották. Így viszont még mindig nem tiszta, hogy akkor most az illetékesek miből vásároltak helyet és időt a szpotoknak. És továbbra is úgy tűnik, hogy eredetileg tényleg egy egyperces reklám összevágására akartak közel negyedmilliárdot elkölteni.
A Magyar Nemzet szerint egyébként ezeknek a kisfilmeknek valójában aligha van külföldi, „országimázs-népszerűsítés" célja, hiszen arra elég lenne pár reklámfilm, amit a határon túl leadnak, már csak azért is, mert a hosszabb filmek ilyen célra teljesen alkalmatlanok, legfeljebb arra jók, hogy az állami média adásidejét kitöltsék, és a választópolgárokra hatást gyakoroljanak. Persze a fenti palettából a rövidebb vágatok alkalmasak lehetnek a külföldi reklámozásra, viszont a pénz jelentősebb részét ekkor inkább a külföldi médiavásárlásokra kellene fordítani.
Azt meg pont nem tudni, hogy ebből az összegből megy-e valami ilyen céllal külföldre, továbbá az sem tiszta, hogy akkor tényleg delegálunk-e mozgóképet külhoni országimázs-polírozásra. Igaz, a mai napig azt sem tudni, hogy a vébét megelőző reklámköltésekből mennyit fordítottak a határon túli kommunikációra.
A lap többször érdeklődött e-mailben erről, de a levelek egyenest a kivitelező, tehát a közbeszerzéseken vaskos összegeket kaszáló Trinityhez futnak be, akik, annak ellenére, hogy a kommunikációs feladatok a sajtóval való kapcsolattartásra is kiterjednek, egyszerűen nem hajlandóak válaszolni.
mfor.hu
