A Magyar Fogyasztó Platform idei első konferenciáján részben a szabadidőnk eltöltésének elemzését állította a középpontba. A merész vállalkozás első nagy kihívása magának a szabadidőnek a megfogalmazása, ugyanis a határvonalak kezdenek elmosódni.
Annak ellenére, hogy évek óta másról sem beszélünk, mint a felgyorsult, rohanó világról, "hivatalosan" inkább nő az emberek szabadideje. Természetesen ha az 1800-as évek második felét vesszük alapul, akkor ez - az urbanizáció (rövidebb közlekedési idő), az automatizáció és a nők munkába állása következtében - érthető is. Ha viszont a mai, modern kort vizsgáljuk, inkább az jellemző, hogy nehezen választjuk el egymástól a munkával és a mással töltött időt.
Szabadidő, susogós nadrág
Litkai Gergely, humorista, a Comedy Central főszerkesztője szerint kár pontos definíciókkal bajlódni: szerinte szabadidőnek minősül az az időszak, amikor "apu és anyu szabadidő ruhát ölt magára, és így jelzik, hogy ők most nem munkával töltik idejüket." Ennek egyetlen hátránya, hogy ha az ember nem dolgozik, van ideje gondolkozni a "világ dolgain", ami óhatatlanul is tudatmódosító szerek használatához vezet, ironizált a humorista.
Németh Erzsébet, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa szintén azt vizsgálta, mihez kezdenek hazánk fiai szabadidejükkel. Ő Litkai Gergellyel ellentétben nem a pálinkafogyasztásban találta meg a választ, hanem inkább a képernyőre meredésben. Persze képernyő és képernyő között óriási különbségek vannak: az egyik például kifejezetten jó hatással van társas kapcsolatainkra, míg a másik rombolja azokat.
A sokat tévézők félősebbek
A magatartáskutató szakember a televíziózás és az internetezés közti különbségeket vizsgálta az egyénre gyakorolt hatások szempontjából. Németh Erzsébet osztja Gerbner elméletét, miszerint: azok az emberek, akik naponta négy vagy annál is több órát töltenek tévénézéssel, hasonlítani kezdenek egymásra. Természetesen nem külső átváltozásra kell gondolni, mint inkább a világgal, környezetükkel szembeni attitűdök közeledésére.
A kutatóhölgy és kollégái emellett azt a megfigyelést tették, hogy a sokat tévéző emberek ellenségesebben látják a világot - például annak esélyét, hogy hazafele megtámadja őket valaki az utcán, szignifikánsan nagyobb arányban tartják elképzelhetőnek, mint a televíziót mérsékeltebben használó emberek. A kutatócsoport másik érdekes megfigyelése szerint a tévéfüggők könnyebben azonosulnak mind a bal-, mind a jobbszélső álláspontokkal, akár egyidőben is.
Az internet jót tesz kapcsolatainknak
Ezzel szemben az internetezés közel sincs ilyen káros hatással társadalmi kapcsolatainkra, világnézetünkre. Ez nyilván annak köszönhető, hogy a világháló ablak a világ felé, és számos ponton tudunk közösséghez kapcsolódni általa. Számokban is kimutatható eredmények születtek például arra vonatkozóan, hogy az internetet gyakran használó fogyasztók kapcsolatai megbízhatóbbak, erősebbek.
A tévénézőkre vonatkozó adatok mind az ellenkező tendenciát mutatták e kérdéskörben is. Tehát mind az aktív, mind a passzív képernyőnézés igen nagy hatással van gondolkozásunkra, viselkedésünkre.
Otthon ülő típusok vagyunk
Kozák Ákos, a GfK Hungary Piackutató Intézet vezetője szintén azt vizsgálta, milyen tendenciák figyelhetőek meg itthon a szabadidő eltöltésében. A szakember szomorúan állapította meg, hogy mi, magyarok többnyire az otthon végezhető elfoglaltságokat preferáljuk - annak ellenére, hogy a lakosság kétharmada bevallása szerint otthonán kívül tölti szabadidejét.
Ezzel szemben azonban a három leggyakoribb pihenőidőtöltésnek a barátokkal történő beszélgetés, a kertészkedés és a főzés (új receptek kipróbálása) számít nálunk. Ezek pedig többnyire otthon végezhető tevékenységek.
Ezen kívül a megkérdezettetek fele a számítógép előtt pihen, vagy szórakozik. A kultúrára szánt időnk nagyon lassú ütemben emelkedik, 2000-ben ez az arány 7,1 százalék volt, ma nyolc százalék körül van. Összességében azonban a szabadidő és kultúrafogyasztásunk 47,3 százalékkal nőtt az elmúlt nyolc évben.
Ami pedig a jövőt illeti, az amúgy is borús kilátások láttán nem meglepő, hogy a lakosság többsége úgy véli: szabadideje a jövőben csökkenni fog. Bár, ha úgy vesszük, ez akár optimista megközelítés is lehet, ha a munkahelymegtartás szempontjából tették volna fel a kérdést...
Gábor Fanni
