"Az igazság az Ikeáról" – ezzel a hatásvadásznak tűnő címmel jelent meg a közelmúltban egy leleplező vagy legalábbis leleplezőnek szánt könyv Svédországban. A szerző egy bizonyos Johan Stenebo, aki húsz évet húzott le a hazánkban is jelen lévő lakberendezési áruháznál, a ranglétrán egészen a topmenedzseri szintig kapaszkodott, és az Ikea legendás hírnévre szert tett alapítójának, Ingvar Kampradnak a személyes asszisztense lett.
A búcsú azonban a jelek szerint nem sikerült túl jól – Stenebo könyvében ugyanis olyan állításokat fogalmaz meg egykori cégéről, amelyek csúnyán besározzák az eddig nagyobb botrányoktól mentes, kifejezetten pozitív imázzsal rendelkező vállalat hírnevét.
Lefizették a Greenpeace-t?
A Spiegel által idézett vádak közül az egyik legsúlyosabb, hogy a magát kifejezetten környezettudatos cégként hirdető vállalat éveken át kvázi lefizetett környezetvédelmi és egyéb civil szervezeteket.
Stenebo szerint így tett például a Greenpace-szel, amelynek állítólag egy médiaprojekt keretében juttatott jelentős összeget. Cserébe, amikor nem sokkal később hatalmas területen irtotta ki az őserdőt a malájziai Borneo szigetén, a környezetvédelmi szervezet védelmébe vette a vállalatot a nyilvánosság előtt. Bár a Greenpeace elismerte, hogy kapcsolatban áll az Ikeával, tagadja az ellene felhozott vádakat - állítása szerint soha nem fogadott el pénzt a svéd cégtől.
Az Ikea állítólagos megvesztegetési ügyeinek hátterében elsősorban nem PR-, hanem anyagi megfontolások állnak: az alacsony árak kulcsa ugyanis az olcsó nyersanyagokban rejlik, márpedig a bútorokhoz elsősorban fa kell, érvel Stenebo. "Tudom, hogy még Kínában sem lehet legálisan fát kapni annyiért, amennyiért nekünk sikerült ott beszerezni" - magyarázta, hozzátéve, hogy ma már fatermékei jelentős részét a távol-keleti országban állítja elő a társaság.
Szintén meglehetősen súlyos vád az Ikeával szemben, hogy Stasi-módszerekkel kutatott egyes dolgozók után. Kamprad állítólag külön besúgói hálózatot működtetett annak érdekében, hogy az így szerzett információk segítségével a maga oldalára állítsa a munkatársakat a 90-es évek végi hatalmi harcban.
Mindhalálig a vezérrel
Nem fest túl vonzó képet Stenebo az Ikea legfelsőbb vezetéséről, így például Ingvar Kamprad legidősebb fiáról, Peterről sem. Utóbbi állítása szerint egy "inkompetens rasszista", aki pedig kritizálni meri őt, azt apja egyszerűen elhallgattatja.
Kamprad – állítja a szerző – úgy vezeti cégét, mintha az egy szekta lenne: "Íratlan szabály a felső vezetés számára, hogy mindhalálig lojálisnak kell lenni vele." A legfelső vezetői szintig csak azok az emberek jutnak el, akik Kamprad szülőhelyének közeléből, Smaland környékéről származnak. A főnökök által "négerek"-nek titulált külföldieknek esélyük sincs felemelkedésre cégen belül – a vezetői szinten "leplezetlen rasszizmus" uralkodik, mondja Stenebo.
Hallgat az Ikea
Az Ikea svédországi központja a Spiegel megkeresésére nem kívánt reagálni a vádakra, mindössze annyit közölt: azok egy "magánszemély nézetei". Szintén nem kívánt megszólalni az ügyben Ingvar Kamprad, aki állítólag amúgy is elzárkózik a sajtótól, és csak kiválasztott újságíróknak hajlandó interjút adni.
Természetesen adódik a kérdés, mi késztette Stenebót arra, hogy - jogosan vagy sem - kiborítsa a bilit. Szerinte ennek kizárólag lelkiismereti okai vannak: "Nem akartam tovább részt venni ebben, de hallgatni sem tudtam tovább" – magyarázta a német lap kérdésére, hozzátéve: aggódik a cég jövője miatt.
Kamprad és Stenebo ellentmondásos viszonyára utal, hogy a könyv szerzője továbbra is "szereti Ingvart, és csodálja egyedülálló zsenialitását", aki – mondja Stenebo – most otthon olvassa a könyvét, és egyszerre gyűlöli és szereti őt.
Menedzsment Fórum
