Az elmúlt időszakban a vállalatok költségei az egekbe szöktek, hiszen rendkívüli módon megdrágult az energia, a munkaerőköltsége - már ha találnak elegendő szakembert - és számos egyéb tétel is, miközben ennek áthárítása egyre nehezebb. Néhány szakember már tömeges csődöket vetít előre, mennyire reális egy ilyen jövőkép?
A kérdést két irányból kell megközelíteni. Egy vállalkozás egyrészről ki tudja-e termelni/gazdálkodni a megemelkedett költségeket, másrészről mekkora lesz a piacának beszűkülése, visszaesése?
A vállalkozások a túlélés érdekében először költséget szoktak csökkenteni, beruházásokat halasztanak el, megpróbálják feltárni a cégében levő rejtett tartalékokat. A fő kérdés az lesz, hogy a recesszió mennyi ideig fog tartani. Mivel ez a válság kivétel nélkül mindenkit érint, ezért az általános fogyasztási kereslet visszaesése miatt pesszimista vagyok a bekövetkező csődök számának tekintetében. Úgy gondolom, hogy a 2008-as válságnál is jóval nagyobb csődhullám sújtja majd a magyar vállalkozói szektort. A kulcskérdés az lesz, hogy egy vállalkozás mennyi tartalékot tudott ezidáig felhalmozni.
A fentiek mellett a tömeges csődhullám nagysága függ a hitelezők, a finanszírozók pénzügyi helyzetétől is. Egy vállalkozás megmaradása vagy csődbemenetele szempontjából az is nagy kérdés lesz, hogy a banki szektort milyen állapotban találja a válság. Valószínűsítem, hogy a bankok a növekedő kockázatok miatt szigorítják a monitoring rendszerüket. Ők is félnek egy tömeges csődhullámtól, ezért jóval szigorúbb követeléskezelésre rendezkednek be, ami megint nem a sikeres reorganizáció malmára hajtja a vizet.
A túlélés szempontjából az sem mindegy, hogy milyen kvalitásokkal rendelkezik az adott vállalkozás vezetője. Jelen helyzetben háttérbe szorul a tanult készségek képességek tárháza a túlélés egyik kulcsa a vezető improvizatív, gyors döntésekre képes, impulzív személyisége lesz. A túlélés érdekében eléggé kemény és következetes tud-e lenni, képes-e meghozni az azonnali költségcsökkentést jelentő kellemetlen döntéséket is.
Ön évtizedek óta válságkezeléssel-reorganizációval foglalkozik. Mondhatjuk, hogy a kialakult helyzetben sok bajba került cég között válogathatnak? Ez a válságkezelők kánaánja?
Valóban nagyon-nagyon sok cégnek lenne szüksége segítségre. Ám ez nem jelenti azt, hogy mindegyiken lehet is segíteni. Sajnos ilyen gazdasági-piaci helyzetben a válságkezelés cselekvési mozgástere leszűkül. Rengeteg az eleve veszett ügy.
Ezek szerint tömegesen tűnhetnek el cégek, nincs esély nagyobb arányú reorganizációra?
Nem, én nem teljesen ezt mondtam. Ha kínálati oldalról nézzük, akkor tényleg drasztikusan meg fog nőni a reorganizációra szoruló cégek száma. Ezen belül a még megmenthető, a befektetésre érdemes vállalkozások aránya ugyanakkor nem fog ilyen mértékben növekedni. Amíg mondjuk 20 évvel ezelőtt tíz csődhelyzetben levő cégből három cég megmenthető volt, addig szerintem ma ugyanez az arány kis túlzással százból háromra tehető. Ezt a hármat kell megtalálni. Fontos változás, hogy korábban befektetőből volt hiány, ma viszont sorban állnak egy ígéretes lehetőségért. Az infláció miatt mindenki menekül a pénztől, de még egyszer mondom, hogy nagyon nehéz épkézláb befektetési lehetőséget találni.
A túlélésre esélyes cégek jellemzően milyen szektorokban tevékenykednek, esetleg egy-egy értéklánc milyen lépcsőfokán állnak? Van-e egyáltalán bármilyen általános ismérve a reorganizálható társaságoknak, vagy Önök is egyfajta ködszurkálást folytatnak?
Először is le kell szögezni, hogy nem mi keressük meg a reorganizációra szoruló cégeket, hanem ők jelentkeznek nálunk. Ezek után ránézünk a vállalkozás főbb számaira és a kapcsolataira, piaci helyzetére stb. Ezt követően már el tudjuk dönteni, hogy érdemes-e foglalkozni vele. A „ködszurkálás” tehát semmi esetre sem jellemző a tevékenységünkre. Ami a kérdése első felére vonatkozik, azt tudom mondani, hogy nincs semmilyen recept arra vonatkozóan, hogy melyik szektorokban tevékenykedő, vagy milyen tevékenységekkel foglalkozó cégek az eleve bukottak, vagy tuti favoritok. Mivel elég régen foglalkozom reorganizációval, elmondhatom, hogy minden cég annyira egyedi, annyira különleges gondokkal lep meg minket, hogy képtelenség lenne skatulyákba gyömöszölni őket.
Névjegy - Dr. Zavagyil Zoltán
Magyarország egyetlen kizárólag reorganizációval foglalkozó cégének a Dr. Zavagyil és Társai Kft.-nek tulajdonosa, ügyvezető igazgatója, a BDO Pénzügyi Tanácsadó Zrt. befektetési igazgatója. 2008-ban Magyarországon elnyerte a legrangosabb szakmai tanácsadási elismerésnek számító Legjobb Tanácsadási Projekt VTMSZ- Garai Tamás Díjat. Számos cikk és publikáció szerzője. 2018-ban külsős munkatársként csatlakozott a BDO Pénzügyi Tanácsadás csapatához.
Ennyi bevezető után térjünk rá a jelenlegi gazdasági-piaci helyzetet kiváltó okokra. Nemrég jelent meg egy publikációja, melyben nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ennek a válságnak már 2018-ban be kellett volna következnie, és most már kifelé jönnénk a gödörből. Elmagyarázná nekünk miből gondolja ezt?
Természetesen ez akkor lett volna igaz, ha nem tört volna ki közben a háború. Gondoljon csak bele a gazdasági recesszió előszele már 2018 második felében érződött. De akkor a jegybankok pénznyomtatása az állami szerepvállalás még elodázta a bajt. A Covid alatti állami szerepvállalás erre a mentőöv tendenciára még szintén ráerősített. De nem lehet büntetlenül belenyúlni a gazdaság természeti törvényeibe. Ez olyan mintha a gravitációt, mint fizikai törvényszerűséget figyelmen kívül hagynánk. Egy darabig persze lehet, de aztán ha ki kell szállni a védettséget jelentő űrhajóból, akkor újra két lábbal kell járni a földön.
Akkor tehát Ön szerint ez a kiváltó oka annak, hogy jelenleg itt tartunk?
Én még ide sorolnám a 2019-ben kezdődő chiphiányt, a Covidot, az alapanyag-energia áremelkedést, az inflációt, és Magyarországon ne feledkezzünk meg a jóléti intézkedések költségvetésre gyakorolt negatív hatásáról sem. Ezek után az orosz ukrán háború már nem okozója, hanem ugrásszerú felgyorsítója és elmélyítője az évek óta lappangó válságnak.
Ezek a nehézségek hozhatnak valamiféle tisztulást a hazai piacon, hogy a valóban stabil, egészséges költség és termékstruktúrával, megfelelő menedzsmenttel rendelkező vállalkozások talpon maradnak. A gyengék pedig bármennyire fáj is csődbe mennek?
Kettéválasztanám a kérdés megválaszolását. A mintegy 480 000 katás vállalkozás nagy száma miatt külön kitérnék rájuk, bár ők jellemzően inkább mikrovállalkozások. Elfogadva a kormányzat indokát és azt is, hogy valamit kellett tenni, véleményem szerint nem így és nem ilyen formában. A jogalkotók a módosítással „kiöntötték a fürdővízzel együtt a gyereket is”. Ezen vállalkozások nagy része az új szabályozással „halálra lett ítélve”, vagy megoldják „okosba” adóelkerülő módon. A megszűnő katásokat felszívó vállalkozások a költségük megnövekedése miatt pedig szintén inflációt gerjesztenek.
A többi magyarországi kis -és középvállalkozásra is nagyon nehéz idők jönnek. Azt nem akarom mondani, hogy földindulás jön, de „sokuk be fogja dobni a törölközőt.” Talán csak azok a cégek jöhetnek ki jól, elfogadhatóan a válságból, akik a Maslow piramis alján levő fiziológiai szükségleteket elégítik ki. (energia, evés, ivás, lakhatás, stb.)
Mégis mit lehet tenni? Milyen tanácsot lehet adni a magyar vállalkozásoknak?
Erre nincs általános válasz. Kinek mit. Nehéz időket élünk, de a java még hátra van. Újra kell gondolni, újra kell szervezni: a beszerzést, az értékesítést, a munkafolyamatokat, az energiafelhasználást, a szállítást ... egyszóval mindent. Az alibi munkavégzésnek végleg leáldozott. Szembe kell nézni a problémákkal. Ez csak azoknak fog menni, akik virtuózai az üzletnek és a szakmájuknak, valamint kellő tartalékkal rendelkeznek. Kemény meló lesz. Akik a korábbi, „normál” körülmények között is éppen csak elvegetáltak, nekik jórészt befellegzett.
Vannak olyan vállalkozások, akik az elmúlt években sikeresen növekedtek, a változások miatt most mégis pengeélen táncolnak. Nekik mi jelenthet kiutat?
Van olyan cég, ami még megmenthető, de a tulajdonos egymaga már nem képes talpraállítani. De ha az esetleg mégsem lehetséges, akkor sem mindegy, hogy kényszerértékesítés, végelszámolás, csőd, rosszabb esetben felszámolás a dal vége, vagy még meg lehet csípni egy vevőt, aki korrekt árat hajlandó fizetni. Akiben felmerül a kérdés, hogy mit tegyen, az mindenképpen forduljon szakemberhez. Egyedül nehéz higgadtan, megfontoltan értékelni a saját helyzetünket.
Mit gondol, ha a mostani egyik válságból a másikba lépő világ konszolidálódik, akkor mire számíthatunk?
Az biztos, hogy nem fogjuk ott folytatni, ahol a pandémia előtt jártunk. Egy korszak lezárult. De hogy egyszer majd valamikor jobb, vagy rosszabb lesz, arra már nem mernék fogadást kötni. Egyben viszont egészen biztos vagyok: lesznek, igaz elenyésző számban, akik a bekövetkező változásokhoz gyorsan és rugalmasan képesek alkalmazkodni. Ők lesznek a nyertesek. A régi beidegződéseikhez ragaszkodók lesznek a válság vesztesei, akik jobb esetben a kényszerértékesítők népes táborát fogják gyarapítani. Ez pedig ismét egy tulajdonosi átrendeződést vetít előre a magyarországi kis-és középvállalkozásoknál.
