A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Évente több mint tízmilliárd forintot töm a magyar kormány egy állami cégbe, aminek fő tevékenysége a Forma-1 versenyek szervezése és a mogyoródi versenypálya fenntartása. A Hungaroring Zrt. az adófizetők masszív támogatása nélkül fenntarthatatlanul veszteséges lenne.
Megnéztük közelebbről a cég gazdálkodását – legalábbis azt, amit ki lehet deríteni, mivel egyáltalán nem látható át a vállalat -, és kiderült, hogy a tendencia is rossz, tehát egyre kevésbé a jegybevételekből él a Hungaroring.
Ráadásul egy osztrák tulajdonú cég – melynek emberei bent ülnek a Hungaroring vezető testületeiben – bármiféle verseny vagy akár közbeszerzés nélkül visz ki milliárdokat az állami vállalatból. És miközben Magyarországon szinte közmegegyezés, hogy az államnak kell eltartania az autóversenyeket, addig számos példa mutatja, hogy ez egyszerűen nem igaz.
A problémák nem ma kezdődtek. Már 2010-ben is állami támogatás volt a Hungaroring teljes bevételének kétharmada. Ez az arány azonban tavalyra már 71 százalékra emelkedett.
Ebben az időben nőtt a jegybevétel, 113 százalékkal, mivel a Hungaroring további eseményeket kezdett szervezni a Forma-1-en felül (ilyen a GT Open, a kamion EB, a GTA, a WTCR, de a Red Bull Air Race-t is ez a cég szervezi). Csakhogy az állami támogatás ugyanebben az időben ennél is sokkal meredekebben, 178 százalékkal nőtt, most már meghaladja a 13 milliárd forintot.
Gyakori érv, hogy a Hungaroring azért szorul tetemes állami támogatásra, mert óriási turisztikai hatása van. Csakhogy semmilyen gazdasági elemzés nem érhető el, ami – legalább a látszat kedvéért -alátámasztaná ezt. Rendszeresen kommunikálják, hogy kétszázezernél több látogató is volt a versenyen, de ez négy nap összesített látogatószáma, a vasárnapi versenyen például tavaly 87 ezren voltak. Gazdasági hatása csak a külföldi turisták költésének van – a magyarok megtakarították vagy másra költötték volna a pénzt -, ezért valójában néhány tízezer ide látogató versenynézővel lehet számolni. (Annak tényleg nincs nagy esélye, hogy valaki azért látogasson Budapestre egy sima városnézésre, mert megtetszett neki a Hungaroring aszfaltja.)
Hogy hány külföldi látogathatott el a Forma-1-re, azt a Hungaroring itthoni kizárólagos viszonteladója, az Ostermann Kft. beszámolói segítségével lehet megbecsülni.* Ebből az rajzolódik ki, hogy a külföldiek az utóbbi években a jegyek negyedét-felét vették:
Ráadásul a külföldiek jellemzően a drágább, többnapos jegyeket veszik, ezért a látogatószámban még alacsonyabb lehet az arányuk. De még az is lehet, hogy az a 87 ezer néző erősen túl van becsülve.*
Mindenesetre ha három Magyarországon töltött nappal és harmincezer külföldi látogatóval számolunk, akkor (50 százalékos állami elvonást feltételezve) fejenként 289 ezer forintot kellene költeniük a külföldieknek, hogy megtérüljön a 13 milliárd forintos állami támogatás, ami igen abszurd feltételezés. A Magyar Turisztikai Ügynökség számai szerintnaponta csupán 15 ezer forintot költ egy átlagos hazánkba érkező turista. A Forma 1-re költött állami támogatása tehát még optimista becslések szerint is veszteséget okoz a magyar adófizetőknek.
Elguruló milliárdok
A Hungaroring pénzügyi sikertelenségében egy több évtizedes üzleti kapcsolatnak is szerepe lehet. A Forma-1 jegyek értékesítését ugyanis 1993 óta az Ostermann Kft. végzi, a történet ismerői szerint szinte véletlenül: az IBUSZ annak idején belebukott ebbe.
Az Ostermann elődjét még Ausztriában alapította Gerstl Péter és Frank Tamás, először textilkereskedelemre. Az ’56-os emigráns magyar szülők gyermekeiként Ausztriában vállalkozó két üzletember a nyolcvanas évek közepén kezdett Magyarországon üzletelni. A rendszerváltás után egy ideig még a Vigadó Casinót is sikerült megszerezniük.
Nagy pénzt azonban a Forma-1 jegyek értékesítésével szerezték. Ezt 1993 óta csinálja a Hungaroringnek az Ostermann. Ez egy állami megbízás, az évi több milliárdos munkára a hatályos törvények szerint közbeszerzést kellene kiírni.
Az Ostermann azonban minden évben verseny nélkül kapja meg a jegyértékesítési feladatokat, miközben a tulajdonosai évtizedek óta bent ülnek a Hungaroring vezetésében.
Frank 1997, Gerstl 1999 óta volt a Hungaroring igazgatósági tagja, egészen Frank 2012-es, majd Gerstl 2018-as haláláig. Ők ketten voltak a bécsi Gerstl und Frank GmbH-n keresztül a magyarországi Ostermann Kft. tulajdonosai is, elhunytuk után örököseik viszik tovább a vállalkozást. Mind a bécsi, mind a magyar cég ügyvezetését Ariane Frank-Meulenbelt vette át. 2018 nyarán Ariane Frank-Meulenbelt a Hungaroring Zrt. igazgatósági tagjává is vált, vezetőként a cég szerződéseiről is dönt.
A Hungaroring Zrt. tehát hiába 100 százalékban állami cég, egy olyan igazgatósági tagot is bevesznek a cég vezetésébe, aki a cég legnagyobb piaci partnerének résztulajdonosa és ügyvezetője. És ezért még fizetést is kap.
Ariane Frank-Meulenbelt korábbi munkássága is érdekes: 2002 és 2006 között a Red Bullnál dolgozott. A repülős versenyekre nem csak az energiaitalos cég kapott félmilliárdos állami támogatást, hanem a Frank-Gerstl család cége, az Ostermann is kapott évi félmilliárdot a szervezésre. A három cég között tehát jelentős a személyi összefonódás.
Az Ostermann Kft. 2010 és 2018 között 12,5 milliárd megbízást kapott, szinte kizárólag a Hungaroringtől. Ebből 2,4 milliárd adózott profitot tettek el a tulajdonosok, tehát 19 százalékos profitrátával dolgoztak.
Az Ostermann és a Hungaroring olyannyira össze vannak nőve, hogy az Ostermann Kft. éves beszámolója is kiemeli*, hogy a két cég kapcsolt vállalkozásnak minősül, ezért azt is megadják, hogy a piacinak megfelelő, 10 százalékos részesedést kapnak a cég a Forma-1 jegyek értékesítése után.
A két társaság pénzügyi beszámolója alapján azonban nagyon nem találkoznak a számok.
Az egyes években hol több, hol kevesebb az Ostermann árbevétele a Hungaroringnél fellelhető jegyértékesítési bevételeknél. Ebben szerepe van, hogy a Hungaroringnél nem csak a jegyértékesítés, hanem számos más feladat elvégzésénél is erre a cégre gondoltak. Más jogcímeken 2014-ben még csak 198 millió forintot fizettek, ám ez 2018-ra már közel 1074 millióra nőtt. Ezeket a szolgáltatásokat is verseny és közbeszerzés nélkül adták az Ostermannak. 2014 óta az alábbi szerződéseket kötötte a Hungaroring az Ostermannal:
Fontos kérdés, hogy mi szükség van egy olyan cégre a magyarországi jegyeladáshoz az Ostermann beszámolója szerint 10, a Hungaroring adatai szerint 21 százalékos jutalékkal, amelyiknek a tevékenységét pofonegyszerűen elvégezhetné a Hungaroring is, akár évi több száz millió forintot megtakarítva. Más országokban – például a silverstone-i verseny estében – egyszerűen a versenyszervező cég honlapján lehet megvenni a jegyeket.
Ha valóban 10 százalékos haszonkulccsal dolgozik az Ostermann, akkor a külföldi viszonteladóknak már 30 százalékkal kellene, hogy kijöjjenek a Hungaroring számai. Azt egyáltalán nem tudjuk, kik a külföldi partnerek. Ilyen többek között az Ostermann GmbH is, ami egyébként árul a honlapján is jegyeket a magyar futamra. Ennek szerződési feltételeiről még annyit sem tudunk, mint a magyar cégéről. Nem átlátható azonban, hogy pontosan kinek és mennyi jutalékot fizet a Hungaroring Zrt. a Forma 1 és más nagyobb versenyek után.
Elszálló költségek
A cég kiadásain belül a jogdíjak és tévés közvetítési jogdíjak nőttek a leginkább az elmúlt időszakban, de 2,5 milliárd forintra nőtt az olyan anyagi ráfordítások összege is, amit nem részleteznek. Ez már igen jelentős összeg, amiről nem tudhatjuk, hogy kinek és miért fizették ki.
Az állami támogatás több okból is folyamatosan növekszik: 2018-ban már az F1 jogdíjakon kívül 3 milliárd forintot kapott egyéb versenyek támogatására is a Hungaroring – ez jórészt az érdektelenségbe fulladó Red Bull Air Race-re ment el*.
A kiadások eközben dinamikusan nőttek: a jogdíjak és az egyéb kiadások is a 2,6-szorosára emelkedtek 2010 és 2018 között. Ezek az árak teljesen elrugaszkodottak: máshol ennél kevesebb pénzből tudnak teljes évadon át versenypályákat üzemeltetni minden költséggel együtt.
A Red Bull Air Race esetében külön érdekes, hogy bár 1,6 milliárd forintba került a magyar adófizetőknek, a budapestieket annyira zavarta, hogy idén már Zamárdiban rendezik meg. Az esemény jelentős állami támogatása melletti érv az volt, hogy rengetegen követik és ezzel turistákat vonz Magyarországra. Csakhogy a szervező osztrák energiaital gyártó cég éppen azért szünteti meg 2021-től, mert alig valakit érdekelt. De még a Red Bull versenye mellett is marad 1,5 milliárd forintnyi támogatás, amiről egyszerűen nem tudjuk, hogy mire megy el.
Máshol is problémás, mégis meg tudják oldani az állam nélkül
A Forma-1-gyel nem csak Magyarországon vannak problémák, egyre kevesebb országban érzik úgy, hogy megéri az egyre borsosabb jogdíjak mellett megrendezni. Egyre kevesebb európai helyszín szerepel a versenynaptárban, és egyre több nem demokratikus ország jelent meg.
Az amerikai Forbes cikkében több ezer oldalnyi dokumentum átkormányozásával arra jutott, hogy egy verseny szervezéséért 30-45 millió dollárt fizethetnek a rendezők. Ez megfelel a magyar adatoknak. Az F1-et rendező céget 2017-ben az amerikai tőzsdén jegyzett Liberty Media vette meg 4,6 milliárd dollárért, ők rendezik többek között az amerikai Nascar versenyeket is. Érdekes módon idén már a cég is arról beszélt, hogy nem fenntarthatók a magas rendezési díjak, mert veszélyezteti a versenysorozat fennmaradását.
A Forma-1 világától nem idegenek a nagyobb korrupciós botrányok. A versenysorozat Bernie Ecclestone brit üzletember cégéé volt, és az óriási pénzek körül nem véletlen, hogy felmerült a vesztegetés vádja. Münchenben kellett többször is bíróság elé állnia, végül 2014-ben 100 millió dollárt fizetett azért, hogy ejtsék ellene a pert. A vádak szerint 33 millió eurót tett zsebre azért egy német bankártól, hogy az általa preferált vevőnek adják el az F1-et szervező céget. Ecclestone egyébként még mindig nem szabadult a bírósági eljárásoktól, Angliában idén októberben indul vesztegetési pere, mivel az F1 cég eladásával összefüggésben a vesztes cég továbbra is azt állítja, hogy csak azért nem ők nyertek, mert a korábbi tulajdonos vesztegetési pénzeket fogadott el.
Ennek ellenére nem mindenhol olyan siralmas a szervező cégek gazdálkodása, mint Magyarországon.
Az angliai silverstone-i versenyeket szervező cég például úgy tudott nyereségesen gazdálkodni állami támogatás nélkül, hogy ugyanakkora költségei vannak, mint a Hungaroringnek, miközben négyszer annyi piaci bevételt ért el. Az angol cég jóval több embert, 153 főt alkalmaz, míg a Hungaroring csak 24-et. Természetesen a költségek is jóval magasabbak Angliában, ezért talány, hogy miért ugyanúgy évi közel 20 milliárd forintból működik mindkét cég. Ráadásul a silverstoni versenynaptár jóval sűrűbb, mint a mogyoródi, több eseményt tartanak több munkavállalóval, mégis ugyanakkora költség mellett.
Az eltérő árszínvonal indokolhatja, hogy Magyarországon kevesebb bevételt érnek el, de azért mégis megdöbbentő a különbség. Míg Angliában egy hasonló versenypálya üzemeltetetése során 20 milliárd forint árbevétel keletkezett 2017-ben, addig Magyarországon ennek csak a negyed része, 5,5 milliárd forint. Az angol cég 2017-ben, az utolsó elérhető beszámolója szerint 221 millió profitot ért el, állami támogatások nélkül.
Jól mutatja a brit és a magyar hozzáállásbeli különbséget, hogy az ottani céget Stuart Pringle vezeti, akinek több éves tapasztalata volt a motorsport területén, és folyamatosan végigjárta a ranglétrát, míg a cég vezetésével megbízták. Érdekes az is, hogy amíg a magyar átlagbér 3,5-ször kisebb, addig a két cég vezetőjének fizetése között csupán kétszeres a különbség. Stuart Pringle 104 millió forintot keresett 2017-ben, míg Gyulay Zsolt teljes fizetési csomagja a prémiummal és munkáltatói járulékokkal együtt 55 millió forintot tesz ki, amiből a bruttó havi fizetése 2,75 millió forint.*
De nem csak Nyugat-Európában lehet állami támogatással versenypályát eredményesen üzemeltetni. A MotoGP versenyeknek helyt adó brnói versenypályát üzemeltető cég, a Autmotordrom Brno a.s. például 2018-ban 22,576 milliárd forint árbevétel mellett 374 millió forint profitot ért el – állami támogatás nélkül. Látható tehát, hogy lehet kisebb pénzből is nemzetközileg ismert versenyeket lebonyolító és nyereséges versenypályákat üzemeltetni, ha hozzáértő tulajdonosokra és vezetőkre van bízva.
(G7)
