Az elmúlt évek hősei a vállalatok életében a beszállítóilánc-menedzserek voltak, akiknek gondoskodniuk kellett arról, hogy a világgazdaságot szétszakító gondok ellenére folytatódjon vállalatuk termelése – írta a Financial Times az Ikea példáját elemezve.
A pandémia, a ukrajnai háború, a vörös-tengeri válság a szétzilálódás irányába taszította a világkereskedelmet. Ez végzetes hatással is lehetett volna az olyan multikra, mint az Ikea, amelynek 63 országban és régióban vannak franchise-rendszerben működő áruházai.
Fotó: Depositphotos
A csapások ellenére az utóbbi hónapokban a bútorboltlánc csökkentette árait. Ehhez kellett némi szerencse: a cég termékeinek legfontosabb alapanyaga a fa, amely minden piacán beszerezhető helyi forrásból.
Rövidebb beszállító lánc – kisebb probléma
Az Ikea nagyjából termékei 70 százalékát adja el Európában, miközben ezeknek az árucikkeknek a 70 százalékát helyben gyártja – árulta el Jon Abrahamsson Ring, a bútoráruházláncot birtokló Inter Ikea vezérigazgatója.
Erősen automatizált üzemekben folyik a termelés, így ellensúlyozzák a helyi munkaerő magasabb költségét és hiányát. A fát főként Lengyelországból, a balti államokból és Svédországból szerzik be. Kiesett az orosz és a fehérorosz forrás, de ezt helyettesítették másokkal. A cég viszonylag szűk termékpalettát kínál az egész világon – ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy fenntartsák a termelésüket. Végül a 750 közvetlen beszállítóval hosszú távú szerződések alapján működnek együtt. Az ázsiai–csendes-óceáni térség piacait szintén főként helyi termelésből szolgálják ki. Az amerikai kontinensen még csak tíz százalék ez az arány, de gőzerővel dolgoznak ennek emelésén. Ez a módszer segíti a céget a geopolitikai ellentétekből fakadó exportkorlátozó intézkedések kivédésében is. Összességében ez az üzleti modell segít a sokkok elkerülésében.
