A labdarúgó Európa bajnokság – szponzorokhoz kapcsolódó - egyik nagy sztorija Ronaldo és a Coca-Cola esete volt, majd annak folyományaként más sportolók kólás és sörös megnyilvánulásai is komoly visszhangot kaptak. Pedig a focistáknak a szponzorokkal való „küzdelme” nem újkeletű, közel fél évszázada például a hollandok és a Barcelona legendája, Johan Cruijff hackellte meg a mezét. Történt ugyanis, hogy a személyes szponzora a Puma volt, miközben a válogatott szerelését az Adidas szállította. Johan Cruijff ezért az ismert három csíkból egyet lefejtett a pólójáról, és így lépett pályára. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, és a nagy sportszergyártók sokkal tudatosabbak lettek a támogatói szerződések megkötésénél.
Ennek ellenére klubszinten azért vannak „ellentmondásos” esetek, hiszen, az Adidas egyik legismertebb reklámarca, Lionell Messi. Ő a hazája válogatottjában a háromcsíkos mezt viseli, ám évközben a Barcelonában Nike mezben játszik. Ugyanakkor a közelmúlt másik ikonikus játékosa, Cristiano Ronaldo a portugál csapatban a személyes partnerének számító Nike-ban játszik, miközben klubszinten rendre Adidasban játszott, legyen szó akár a Real Madridról, akár a Juventusról. Érdemes azt is megjegyezni, pont a fentiek miatt, hogy a játékosoknak ugyan a csapatuk (legyen szó klubszintről vagy válogatottról) mezét kell hordaniuk, ám a cipő esetében már nincs ilyen kötelezettségük.
Vannak csapatok, amelyek kapcsán beégett a köztudatba, hogy melyik nagy sportszergyártó szállítja számukra a mezeket, így például a már említett Nike-Portugália kapcsolat igen komoly múltra tekint vissza, de vannak ennél régebbi együttműködések is. A németek „kötelező” mezszállítója az Adidas, de a magyar válogatott is hosszú ideje játszik a háromcsíkos felszerelésben. Ugyanakkor egyes esetekben a korábbi marketing tevékenység olyan sikeres volt, hogy nem mindenki tudná kapásból megmondani, hogy az egykor Umbro felszerelésben játszó angol vagy skót csapat most milyen mezt visel. De a francia válogatott is a korábbi legendás sikerei idején Adidas mezben játszott, ami sokakban hagyott mély nyomot, annak ellenére, hogy immár hosszú évek óta a Nike szállítja a felszerelésüket.
Adidas vagy Nike?
Ahogy az a fentiekből kiderült, a két sportszergyártó óriás számára a labdarúgás kulcsterület, és igyekeznek a legismertebb játékosokkal és csapatokkal együttműködni. Persze a potenciálisan sikeres válogatott szereplés mellett a piacméretet is figyelembe veszik, hiszen hiába szerepelt az előző világbajnokságon remekül a horvát válogatott, a 4 milliós népességű országban vélhetőleg kevesebb Nike mezt adnak el, mint mondjuk a 40 milliós lengyel piacon. A sportszergyártók szempontjából a láthatóság mellett - hogy az általuk felszerelt csapatok közül kerüljön ki lehetőleg a végső győztes – az sem elhanyagolható, hogy ha lehet, akkor ez olyan ország legyen, ami nagy piac. Ebből a szempontból a Nike számára a francia és az angol csapat számít a két kedvencnek, míg az Adidas vélhetőleg a német és a spanyol válogatottnak szorít leginkább.
Ebből a szempontból egyébként mindkét nagyvállalat számos fontos válogatottat támogat, hiszen a nagyobb lélekszámú piacokat nézve a Nike mezében játszanak a már említett franciák mellett az angolok, a lengyelek és a törökök is. Az Adidas pedig a németek mellett a spanyol és az orosz csapatot szereli fel. Ráadásul ezek a megállapodások kerülnek számukra a legnagyobb összegbe.
A fent említettek közül az Adidas és DFB 10 éves szerződése 650 millió euró értékű, a Nike a francia labdarúgó szövetségnek (FFF) évente 50 millió eurót fizet 2026-ig. A 2030-ban lejáró megállapodás keretében a Nike 400 millió fontot fizet az FA-nek azért, hogy az angol válogatott az ő mezüket hordja, ami éves szinten euróban nagyjából 40 milliós összeget jelent. A fentiekhez képest olcsóbban lehetett megszerezni a spanyol szövetséget, amelynek 2030-ig van szerződése, és éves szinten fixen 15 millió eurót és 3,2 millió értékű felszerelést kapnak. Ugyanakkor bizonyos „jutalékra” is jogosult a spanyol szövetség, így reményeik szerint éves szinten 30 millió euró körüli összeg üti a markukat. Az Athletic témába vágó cikkében egyébként azt írja, hogy a hivatalosan fizetett összegeken túl a szövetségek időnként más módon is szereznek pénzt a vállalatoktól. A DFB például elérte, hogy az Adidas kifizesse a válogatott új edzőbázisának a költségeit.
Az előző világbajnokság egyébként a Nike számára sikerült jobban, hiszen a négy között három csapat is velük volt szerződésben, ráadásul a francia-horvát találkozó révén az ő szempontjukból „házi döntőt” hozott. Ráadásul abból a szempontból is pozitív volt számukra a végkimenetel, hogy a trófeát a francia válogatott nyerte.
A két nagy versengése eredményeként földrajzilag is jól körülhatárolható, melyik vállalat hol erősebb. A Nike az amerikai kontinensen dominál, míg az Adidas pozíciói Európában és Ázsiában erősebbek. Utóbbi egyébként a pandémiás időszakot sokkal jobban megszenvedte, így a két vállalat árbevétele között jelentősen megnőtt a különbség.
A Puma lesz a nevető harmadik?
Hogy az idei év mit fog hozni, az egyelőre kérdéses, de a csoportkörök végéhez közelítve az eredmények azt sugallják, hogy ezúttal korántsem biztos a Nike dominanciája. Nem csak azért, mert néhány Adidasban játszó csapat meggyőző játékot mutatott, hanem mert van egy harmadik gyártó, akinek vannak ígéretes csapatai.
Ugyan a résztvevő 24 csapatból csak 4 játszik a Puma mezében, ám közülük az olaszok csoportelsőként mentek tovább, és szinte biztos, hogy a cseh és a svájci csapatok is bejutnak az egyenes kiesés szakaszba.
Arról is érdemes szót ejteni, hogy az elmúlt időszakok nagy tornáit figyelembe véve rekordszámú sportszergyártó vesz részt az eseményen. Az említett három nagyvállalat mellett három kisebb is felszerel egy-egy csapatot. Ezek közül a dánokhoz hagyományosan kapcsolódó Hummel talán a legismertebb, az északi-csapat tagjai ezúttal is az ő ruháikat hordják. Emellett Észak-Macedónia Jako, míg Ukrajna válogatottja Joma mezben játszik. Reális esélye leginkább az utóbbi csapatnak van arra, hogy tovább lépjen a csoportjából.
Azt persze érdemes megjegyezni, hogy jóval kisebb összegű megállapodások keretében támogatják ezeket a válogatottakat. Igaz, a szponzori megállapodások a nemzeti csapatok erősségét, márkaértékét is tükrözik, így például a magyar csapat megállapodása a finn és a szlovák válogatottéval egyenértékű.
