A sport és azon belül is a labdarúgás évek óta prioritást élvez a kormánynál részben a miniszterelnök sportág iránti rajongásának is köszönhetően. A költségvetésből rendszeres és rendkívüli támogatások, a szponzori tevékenységet teljesen háttérbe szorító és leépítő TAO-támogatási rendszer mellett az adózás területén is igyekezett helyzetbe hozni a sportvállalkozásokat és megkönnyíteni azok mindennapjait. Egyrészt a kormány az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) sportolókra vonatkozó fizetési felsőhatárát is többször kitolta, aminek eredményeként a néhány évvel ezelőtti évi 125 millió forint helyett már 500 millió forintos fizetésig választható a sportolók esetében ez az egyszerű és a hagyományos adózási rendszernél kedvezőbb adózási forma.
Mert, hogy ennek során a magánszemély - ez esetben a sportoló - 15 százalék ekhót fizet ki (szemben a hagyományos adózás 33,5 százaléka helyett), míg a kifizető - vagyis a sportvállalkozás - a bér után 17,5 százalékot adózik (szemben a hagyományos adózás 18,5 százalékával).
2017 nyarán aztán jött a fideszes Tiba István, akinek neve nem mellesleg a mára súlyos anyagi problémákkal küzdő balmazújvárosi fociklubbal forrt össze, és egy hatalmas ajándékkal kínálta meg a sportvállalkozásokat. Egyrészt a helyi iparűzési adó esetében javasolt olyan változtatást, mellyel az adóalap szinte minimálisra csökken, másrészt azt vetette fel, hogy a sportvállalkozás mentesüljön a sportoló után fizetendő ekho-t teljesítése alól. Vagyis leegyszerűsítve csak a fizetés merül fel költségként, plusz járulék nem. A parlament mindkét javaslatot elfogadta, ami 2017 szeptemberétől alkalmazandóvá is vált.
Becslésünk szerint az ekhós adómentesség milliárdos megtakarítást eredményezett a focikluboknak, ez azonban a felszínen egyáltalán nem látszik: nem lettek nyereségesebbek, és nem csökkentek a személyi jellegű ráfordítások sem. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a járulékok megcsappanásával párhuzamosan jelentős mértékben megugrottak a fizetések és így a bérköltségek is. Egyszerűen megfogalmazva,
amit nyertek a réven, azt odadobták a vámra.
A 2018/2019-es szezon NBI-es csapatai összesen 16,5 milliárd forintot költöttek el bérköltség és járulék címszó alatt, ami a 2017-esnél bő 2 milliárd forinttal nagyobb kiadást jelentett - hangsúlyozzuk, úgy nőttek az ilyen jellegű kiadások, hogy egy jelentősebb megtakarítást könyvelhettek el az ekhós adómentesség miatt a sportvállalkozások.
A legtöbbet a 2018 őszén Európa Liga főtáblájára jutó Fehérvár FC költötte el; többet, mint akármelyik másik NBI-es csapat egész éves bevétele volt, 4,2 milliárd forintot. Igaz, volt is miből költekezniük, hiszen a nemzetközi szereplésnek köszönhetően 10 milliárd forintot is meghaladó árbevételt könyvelhettek el.
A sikerből a játékosok is részesedhettek, hiszen a létszám és a bérköltség alapján számolt átlagos bruttó bér 2018-ra 2,5 millió forintra nőtt az előző évi 1,45 millióról. Ez az NBI kiemelkedő mértékben legmagasabb számított átlagos bruttó bére.
A második legnagyobb bérekkel összefüggő kiadást a Fradi könyvelte el, 3,1 milliárd forintot, ám ez csak kisebb mértékű növekedés eredménye, hiszen 2017-ben 2,89 milliárdos volt az ilyen jellegű költés. Itt az átlagfizetés 1,7 millió forintra emelkedett a korábbi 1,4 millióról. A bérekre a harmadik legnagyobb összeget, 1,6 milliárd forintot a felcsúti Puskás Akadémia fordította, ami majd' 200 millióval magasabb az előző évi kiadásnál. A felcsúti alkalmazottak átlagos bruttó bére számításunk szerint mintegy harmadával emelkedett egy év alatt, 1,1 millióról 1,4 millióra. Egymilliárdnál is nagyobb kiadást kaptunk még a Diósgyőr és az Újpest esetében is. Utóbbi klubnál érdemes megjegyezni, hogy nemrég megváltoztatták az üzleti évüket, így jelenleg a legutóbbi elérhetó beszámoló 2017. július 1. és 2018. június 30. közötti időszakra vonatkozik.
A legkevesebbet ezzel szemben a tavalyi szezonban újonc Kisvárda és a Debrecen költötte, előbbi 529 milliót (a Fradi kiadásainak nagyjából hatodát, a Fehérvárénak nyolcadát), utóbbi pedig 657 millió forintot. Az átlagos bruttó bér mindkét klubnál egymillió forint feletti.
Az NBI által bérköltségre és járulékokra elköltött 16,5 milliárd forintból 15,2 milliárdot jelentett a bérköltség, a járulék pedig mindössze 1,3 milliárdot. 2017-ben 12,2 milliárd volt az előbbi, a járulék pedig 2,1 milliárd forint. Ebből már látszik az adómentesség hatása:
a bérek és a bérköltségek emelkedése ellenére is kevesebbet kellett az államkasszába utalnia a sportvállalkozásoknak.
Azért érdemes megjegyezni, hogy az általunk ebben a cikkben tárgyalt számok nemcsak a focisták fizetését foglalja magába, hanem a klub és a cég egyéb alkalmazottai bérét is, mint például takarítók, pályamunkások, irodisták.
Ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk, mennyit nyertek a sportvállalkozások az adómentességen, mindegyik esetben szükség lenne egy tételes bérkimutatásra, ami azonban nem áll rendelkezésre. Viszont az éves beszámolókban feltüntetett összesített adatok alkalmasak arra, hogy megközelítőleg meghatározzuk a megspórolt összeg nagyságát - ami azonban, mint azt fentebb láthattuk, ténylegesen kimutatható anyagi előnnyel mégsem járt.
A 2017-es adatok alapján a kifizetett bérköltségre a csapatok annak 14-21 százalékát fizették be járulék gyanánt az államkasszába. Ha azt feltételezzük, hogy 2018-ban is változatlan lett volna ez az arány, akkor a 12 csapatnak összesen 2,6 milliárd forintot kellett volna ilyen formán adóznia számításaink szerint. Ehelyett a beszámolók alapján csupán 1,3 milliárd forintnyi terhet számoltak el, vagyis
a Tiba István által javasolt és parlament által elfogadott adómentességen közel 1,3 milliárd forintot spórolhattak a sportszervezetek a bérköltség növekedése mellett is.
Arányaiban a legtöbbet a Diósgyőr nyerte, hiszen a számított és a ténylegesen befizetett járulék között 77 százalékos differencia van. Becslésünk szerint a bérköltség után 193 millió forint járulékfizetési kötelezettség keletkezhetett volna, ám csak 42 milliót kellett befizetni. Hasonlóan nagyarányú megtakarítás mutatkozik a Kisvárda esetében, 72 százaléknyi, de a Fehérvár FC és a Puskás Akadémia sem panaszkodhat a maga 64 és 65 százalékával.
A NER nélkül nem futná a fizetésekre
Hiába azonban a járulékoknál kimutatott megtakarítás, a bérköltség emelkedése összességében is növelte a foglalkoztatással kapcsolatban felmerülő költségeket. A teljes NBI személyi jellegű ráfordítása (melynek közel 80 százaléka a bérköltség, kisebb része a járulék és még egy minimális tételt kitevő egyéb juttatás) 14,5 milliárd forintról 16,9 milliárdra ugrott 2017-ről 2018-ra.
Láthatóan tehát nem sikerült a gyakorlatban az, amit Tiba István a járulékmentességgel elérni szeretett volna: a vállalkozások terheinek csökkentése. Bár annak az elképzelésnek sokkal nagyobb az esélye, hogy ezzel a javaslattal a felszín alatt inkább a magasabb fizetéseket kívánta támogatni.
A személyi jellegű ráfordítások a közel 2,5 milliárdos növekedés ellenére azonban a korábbinál mégis kisebb terhet jelentettek a cégeknek. Míg 2017-ben az összes beérkező bevétel 94 százalékát elvitték a fizetésekkel kapcsolatos kiadások, 2018-ra ez az arány 72 százalékra mérséklődött köszönhetően a bevételek növekedésének. Bár az NBI szintjén javult a helyzet, mégis volt 5 olyan csapat, amelynek a korábbinál nagyobb hányadát vitte el ez a ráfordítás:
- a Fradi,
- a Paks,
- a Honvéd,
- a Diósgyőr
- és Kisvárda esetében fokozódott a terhet mértéke egy év alatt.
Közülük is Kisvárdánál és a Diósgyőrnél volt a legmagasabb a ráfordítás hányada, 82, illetve 79 százalék. Vagyis az összes bevétel ekkora részét csak a fizetésekre és a vele kapcsolatban felmerülő költségekre fizették ki. Még náluk is rosszabb helyzetben volt a DVSC, ahol a teljes bevétel 85 százalékát vitték el a fizetések.
Tetemes, 11 milliárdot is meghaladó bevételének köszönhetően a Videoton bőven megengedheti magának az elszálló fizetéseket, legalábbis a többi csapathoz képest sokkal mélyebb az a zseb, amibe be lehet nyúlni.
Az NBI-szintjén kiemelkedő személyi jellegű ráfordítások ugyanis csak a bevétel 40 százalékát vitték el még úgy is, hogy az általunk számított átlagbér 2,5 millió forint havonta. Hasonlóan nagy mozgástere van a fizetések elszámolása után az MTK-nak és a Puskás Akadémiának is, hiszen itt a bérezés a bevételek nagyjából felét emésztette csak fel.
Bár a hazai viszonyok és a klubok anyagi helyzete alapján azt hihetnénk, hogy Magyarország biztosan kilóg a sorból, valójában ez a kijelentés nem állja meg a helyét. Az UEFA éves pénzügyi jelentése szerint a magyar klubok átlagosan a bevételeik 63 százalékát költötték akkor el fizetésekre. Ez a vizsgált bajnokságok rangsorában a középmezőnybe illő adat. A bevételekhez képest a legkevesebbet a német klubok költik fizetésekre, 53 százalékot, a legtöbbet pedig a horvát klubok költik, akik átlagosan a bevételeik 116 százalékát fordították ilyen kiadásokra.
Mindez aligha köszönhető a piacnak
Bár az iménti számok és grafikon alapján úgy tűnik, minden rendben van a klubok háza táján anyagi szempontból - legalábbis a fenntarthatóságot, mint jelzőt nem lehet elvetni. Ha azonba picit még mélyebbre nézünk, már rögtön másként fest a helyzet. A probléma ugyanis az, hogy 2018-ban az NBI-es csapatok több mint fele nem tudta a piacról kitermelni a bérekkel összefüggő kiadások fedezetét. A személyi jellegű ráfordítások
- a Mezőkövesd,
- a Fradi,
- a DVSC,
- a Honvéd,
- a Paks,
- a Diósgyőr és
- az MTK
esetében meghaladták az értékesítésből származó bevételeket.
Ez az összehasonlítás rávilágít arra, hogy ha a klubok - irányítottan - nem kapnának különféle csatornákon keresztül egyéb extra támogatásokat és pénzeket, akkor egyszerűen ilyen fizetések mellett fenntarthatatlan lenne a csapatok mögött álló cégek működése. Az alábbi grafikon ugyanakkor azt is megmutatja, mennyire kettészakadt a magyar NBI: a Fehérvár, a Fradi és a Puskás Akadémia mind a piaci bevételeket, mind a személyi jellegű ráfordításokat tekintve bőven az átlagos értékeknél nagyobb összegeket könyvelhet el, míg a többi 9 csapat ebből a szempontból átlag alatti szinteken tengődik.
A cégek gazdálkodásában noha a főként tulajdonosközeli és államilag irányított szponzori pénzeknek köszönhetően nagyra rúgnak az értékesítési bevételek, jellemzően hasonló nagyságrendet képviselnek az egyéb bevételek is. Itt az önkormányzati, más vállalkozóktól, akár a tulajdonostól is és az MLSZ-től érkező támogatásokat tüntetik fel. Arra, hogy ez milyen jelentős forrást jelenthet, jó példa a Mezőkövesd, a Diósgyőr, az Újpest, az MTK, vagy akár a Debrecen is, ahol majdnem ugyanannyi egyéb bevételt könyvelhettek el, mint amennyi az értékesítésből befolyt a kasszába. A Honvéd és a Paks pedig mindenkin túltett 2018-ban, hiszen egyéb bevételként több forrásra tettek szert, mint amit a hagyományos piaci tevékenységnek köszönhettek. A Honvéd a kiegészítő mellékletében nem részletezte a bevételeket, a Paks esetében viszont annyi kiderült, hogy - egy vagy több meg nem nevezett - más vállalkozótól érkező végleges jelleggel kapott támogatást könyveltek el ezen a soron.
Számításunk pedig alátámasztja azt, hogy ezeknek a pénzeknek nagyon nagy szerepe van a fenntarthatóságban - bár nagy kérdés, hogy ha egyszer megfordul a széljárás és a NER jelenlegi, focit támogató kegyeltjei kiesnek a pikszisből, akkor mi történik a csapatokkal és a mögöttük álló cégekkel.
Az elmúlt évek nyílt kormányzati intézkedései és a NER-lovagok tevékenysége ugyanis egyáltalán nem abba az irányba vezet, hogy a miniszterelnök kedvenc sportja hosszú távon fenntartható, piaci alapokon vesse meg a gyökereit.
A személyi jellegű ráfordítások és a teljes (értékesítés nettó árbevétele+egyéb) bevétel arányának vizsgálata alapján jól kirajzolódik, hogy a piacról távolról sem tudnák a focicsapatok kitermelni azt a pénzmennyiséget, ami fedezné az éves működésüket. Ezért kellenek a NER-lovagok, a közbeszerzéseken felpumpált baráti cégek adományai, a fideszes honatyák a törvényalkotás révén pedig legfeljebb ahhoz tudnak hozzájárulni, hogy még kevesebb pénz áramoljon az államkasszába, cserébe lehessen magas fizetésért játékosokat igazolni.
