A 297 magyarországi cégvezetővel készült személyes interjúból kiderül, hogy a tavalyi rekord pesszimista év után a többség gyorsulásra számít: a világgazdaság húzóerejének erősödésében 54, a magyar gazdaság növekedési ütemének gyorsulásában 60 százalék hisz. Lassulást globálisan és magyar viszonylatban is 22 százalék jósol, szemben a tavalyi 76 és 85 százalékkal.
A felmérés történetében idén először fordul elő, hogy a magyar vállalatvezetők a gazdasági növekedéssel kapcsolatban optimistábbak, mint a saját bevételeik alakulását illetően.
Azok aránya, akik bíznak cégük 2024-es gyarapodásában, a 2012-ben mért 47 százalékos szintre esett vissza.
A külső, fenyegető tényezők közül továbbra is az infláció hatásától tartanak a legtöbben (51 százalék). Ezt követi a szakképzett munkaerő hiánya (48 százalék), majd közel azonos eredménnyel a makrogazdasági volatilitás (37 százalék), a geopolitikai konfliktusok (36 százalék) és a kiberkockázatok (35 százalék). 2023-hoz képest a makrogazdasági volatilitásnak és a geopolitikai konfliktusoknak való kitettség érzése csökkent legnagyobb mértékben, nem változott azonban a klímaváltozás hatásaitól és a kibertámadások okozta kockázatoktól való aggodalom a vállalatvezetők körében.
A változás kényszere
Tavalyhoz képest nem változott azok aránya (43 százalék), akik úgy vélik, hogy cégük a jelenlegi pályáján haladva tíz éven belül elveszíti életképességét. Az értékteremtési képességükön az elmúlt öt évben új termékek és szolgáltatások fejlesztésével (54 százalék) , technológiai képességek házon belüli kialakításával (32%), vagy külső forrásból történő bővítésével (44 százalék) és stratégiai partnerségek kialakításával (47 százalék) javítottak a megkérdezettek.
Noha a vállalatok kétharmadánál évről évre történik pénzügyi és humánerőforrás-átcsoportosítás a fő üzleti tevékenységek között, nagyobb transzformációra a többségnél csak akkor került sor, ha az ügyfél preferenciák (55 százalék) vagy a technológia átalakultak (44 százalék), a szabályozási környezet megváltozott (48 százalék) vagy ha a versenytársak léptek (30 százalék).
„A transzformációs kényszer azt is jelenti, hogy az extenzív növekedés lehetőségei jórészt kimerültek: a bevételek növekedésével nem számolnak a vezetők, a létszám növelésének igénye is inkább a szakképzett munkaerő biztosításának szól, mint a számbeli növekedésnek” - mondta Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.
Ebben az ökoszisztémában a szabályozási környezet kétarcú; a vállalatvezetők közel fele (48 százalék) szerint a változást ösztönzi, míg több mint egyharmaduk (35 százalék) szerint akadályozza azt. Az átalakulás további gátjai a szervezeten belüli bürokrácia (20 százalék), a munkatársak technológiai képességeinek hiánya (20 százalék), valamint a korlátozott pénzügyi források (19 százalék).
„Ha a transzformációt célzó intézkedések mellett megnézzük a napi rutinfeladatok ellátásának hatékonyságát, akkor a vállalatvezetők szerint igen jelentős, mintegy 29%-os hatékonysági tartalék rejlik olyan feladatok ellátásában, mint az emailen történő kommunikáció, a beszerzés, a munkaerő-felvétel, vagy a vezetői döntéshozatali és a kommunikációs fórumok. Márpedig ezeknek a tevékenységeknek a minél hatékonyabb ellátása kulcskérdés az átalakulásban” - emelte ki a Mezei Szabolcs.
A generatív mesterséges intelligencia felforgatja a vállalati működést
A generatív mesterséges intelligencia adaptációja még várat magára: a vállalatok alig ötödének (18 százalék) működésében játszott csak szerepet, és a vezetők 27 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a technológiai stratégiájában már helyet kapott a generatív MI. Kivételt képez ez alól a technológia, média- és szórakoztatóipar, valamint a távközlési iparág, ahol az elvárások és a félelmek szintje is magasabb az átlagosnál.
A generatív mesterséges intelligencia átalakító szerepére a következő egy évben jóval többen számítanak: 52 százalék szerint a MI javítja a termékek vagy szolgáltatások minőségét, illetve az érintettjei bizalmát a cége felé (45 százalék), és növeli a munkaidő hatékonyságát (56 százalék). A következő három évre a cégvezetők hat tizede úgy véli, hogy nem pusztán új készségeket követel majd meg a MI a munkatársaiktól (68 százalék), hanem megváltoztatja majd az értékteremtés módját (60 százalék) csakúgy, mint a verseny természetét az iparágukban (63 százalék). Az elkövetkező öt évre a megkérdezettek négyötöde jósol hatékonyság-növekedést a munkaidőre vonatkozóan (86 százalék), és kétharmaduk vár javulást a profitabilitásban a MI-nak köszönhetően (68 százalék).
A generatív mesterséges intelligencia szerepével kapcsolatos rövidtávú aggodalmak közül a kiberkockázatokat 72 százalék említette, öt éves távlatban már 77 százalék ez az arány. A vezérigazgatók 52 százaléka véli úgy, hogy az MI a téves információk terjedését gerjeszti már egy éven belül, öt éves távlatban 71 százalék lát ilyen kockázatot. Emellett vállalatuk hírnevét fenyegető kihívásokkal és a jogi kötelezettségek növekedésével számolnak a vezérigazgatók, jövőre 53 százalékuk, 5 év távlatában pedig 62 százalék várja ezen hatások erősödését.
Klímavédelem energiahatékonysági beruházásokkal
Idén a külső körülményektől való félelmek minden mutatónál csökkentek, kivéve a klímaváltozást, melynek negatív hatásaival a tavalyival megegyező arányban (13 százalék) számolnak, és ők azok, akik 2024-ben már elkezdték, vagy tervezik a klímatudatosabb működésre való átállást, és ellensúlyozzák az őket és ügyfeleiket közvetlenül érintő energiaválság hatásait. A legtöbben energiahatékonyságukat javítják (84 százalék); új, klímabarát termékeket, szolgáltatásokat vagy technológiákat fejlesztenek (64 százalék); vagy az ügyfelek klímaváltozással szembeni ellenállóképességét támogató megoldásokat dolgoznak ki (52 százalék). A vállalatok 47 százaléka megkezdte a munkatársak átképzését is, a pénzügyi tervezésben pedig 40 százalék már a klímakockázatokkal is számol.
Ugyanakkor a vállalatok 13 százaléka nem tekinti feladatának az általa okozott kibocsátás csökkentését, és közöttük az MI-vel kapcsolatban élenjáró telekommunikációs és szórakoztatóipari cégek aránya kimagasló.
A dekarbonizáció útjában leginkább két tényező áll: a klímabarát beruházások alacsonyabb megtérülése (45 százalék) és a szabályozás összetettsége (44 százalék).
Bővülő vezérigazgatói kompetenciák
A magyar felmérésben arról is kérdezték a vállalatvezetőket, hogy szokásos feladataikon túl mivel foglalkoznának szívesen és hol látják még a szerepüket a vállalati struktúrában. A magyar válaszadók négyötöde több figyelmet kíván fordítani szervezete humánerőforrást érintő kérdéseinek megoldására (80 százalék), azon belül elsősorban a szervezeti kultúrára (94 százalék), a munkáltatói márkára (66 százalék) és a munkavállalóik megtartására (64 százalék) fókuszálnának. Emellett csaknem négyötödük (78 százalék) a saját digitális készségeinek fejlesztését tartja fontosnak, (háromnegyedük a kollégáiét is), és 62 százalékuk közelebb kerülne a technológiai döntések meghozatalához: elsősorban a fejlesztésekkel felmerülő üzleti vagy szervezési kérdésekben (63 százalék), valamint stratégiai partnerségek kialakításában (56 százalék) vállalnának több szerepet.
„A vezérigazgatók mindennapjait erőforrás-átcsoportosítások, technológiai és szabályozói változások, makrogazdasági adottságok, klíma- és kiberveszélyek, valamint transzformációs szükségletek alakítják. Többségük úgy látja, hogy vállalatuk kritikus stratégiai fordulópontok előtt áll. Ebben a környezetben kell meghatározni saját prioritásaikat. A gördülékeny adaptáció és a munkatársak középpontba helyezése tűnik a legjobb receptnek” - foglalta össze az idei felmérés megállapításait Lőcsei Tamás, a PwC Magyarország vezérigazgatója a február 15-i sajtótájékoztatón.
