Az utasításra kár várni
De mit is jelent mindez a gyakorlatban? Fröhlich Péter a személyiségi jegyek felértékelődését hangsúlyozza. Amíg korábban elég volt, ha a felsővezetők tudtak „az emberek nyelvén”, ez ma már a középvezetőktől is elvárás. Sőt, minél inkább tudásalapú egy szervezet, ez annál fontosabb lesz. Az egyre laposabb szervezetek megkövetelik, hogy az abban dolgozók sokkal többet tudjanak, mint a szűken vett szakterületük. Nincs olyan erős számonkérési rendszer, a dolgozók nagyobb bizalmat kapnak. Ilyen értelemben megszűnik a frusztráló munkahelyi környezet, ám a szélesedő felelősségi körök az egyének felelősségérzetét tágítják ki. A felelősséggel pedig az innovációra vonatkozó elvárás is megnő.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy szintnél lejjebb nem vihető a felelősség. Legvégül mindenért a szervezet tetején állók felelnek.
A munkaerő, mint versenytényező
Persze az a vállalat, amelyik nem az új gazdaságban szocializálódott, ma sem az eddigiekben leírt típusú embereket fogja összegyűjteni, miközben pedig a munkatársak minősége soha nem látott mértékben versenypiaci tényezővé vált. Az internet terjedésével párhuzamosan csökken az információ értéke, ám megnő az ötletek szerepe és az agy, vagyis a tudás ára.
A cégek a minél hatékonyabb működésre törekszenek. Lehet távmunkában, lehet rugalmas időbeosztásban dolgozni, de az elvégzett feladatról egyszer számot kell adni. Egy vállalatnak a versenypiaci pozícióját pedig egyre jobban befolyásolja, hogy mennyire jó – innovatív, specializált tudással rendelkező, megbízható, a céghez lojális – emberekkel veszi körül magát.
A munkavállaló szempontjából a siker kulcsa pedig a non-stop tanulás és a hálózat építése lett. Szinte munkakörtől és beosztástól függetlenül igaz: mindenkinek tanulnia kell. A „long life learning” már nem egy divatos kifejezés, hanem a túlélés egyik kulcsa. Miközben ez válik a siker zálogává, a tudáspiacon egyre nagyobb kettészakadása figyelhető meg. A társadalom egyik oldalán állnak a kék gallérosok, akik ugyan érzik és élvezik az életszínvonal emelkedését, de valójában nem ők állítják elő. A másik oldalon pedig a „tudók” állnak. A képzés pedig nem más, mint az informálódás, az olvasás, a plusz aktivitások.
A kék gallérosok és a tudók
A munkaerőpiacon is eljött a minőségi cserék ideje, mutatják a fejvadász cégek tapasztalatai. De hogy az új gazdaságban tevékenykedő vállalatoknak kire is van valójában szükségük, milyen képességű embereket tudnak a megváltozott körülmények között leginkább kihasználni, azt még mindkét oldalon – munkáltató és munkavállaló – csak sejtik.
