A borfogyasztási preferenciák már a koronavírus-járvány idején is erőteljesen változtak, és nemcsak azon egyszerű okból, hogy a vásárlási időszakot részben korlátozták. Aki alkoholt akart vásárolni, így is tudott, de a vendéglátás forgalma jórészt kiesett. Mindennek nincs köze azokhoz, akik függők, és akiknek mindegy mit, csak igyanak – a magyar nyelv sokatmondó sajátossága, hogy ez a szó sosem a vízre utal, hanem alkoholra –, mert azok így is beszerezték a kis féldecis üvegeket, vagy éppen a liternyi PET palackos kövidinkát.
A NielsenIQ tavaly vizsgálta kilenc kereskedelmi lánc – az Auchan, az Interspar, a Spar, a Tesco, a Príma, a DM, a Müller, valamint a Plus Market – forgalmát. Arra jutottak, hogy a 2022. augusztus és 2023. július közötti időszakban a borforgalom közel 29 milliárd forintot tett ki, ami mennyiségben körülbelül 22 millió litert jelent. Az értékbeli eladás 6 százalékkal nőtt, volumenben viszont 8 százalékkal csökkent az előző év azonos periódusához képest. A gyártói márkák stabil 89 százalékos részesedéssel dominálják a keresletet.
Pezsgőt és mustot is kellene kínálni
Azt már az újságíró teszi hozzá, hogy ezekben a számokban nincsenek benne azok a literek, amelyeket a kis magángazdaságok termelnek. Többszáz hobbi, „amatőr” borász erjeszti a hegy levét, amely elfogy családi, baráti körben, helyben, a faluban.
Nagy István agrárminiszter a közelmúltban, somlóvásárhelyi beszédében kiemelte, hogy erőteljesen csökken a fogyasztás, és a terei is szűkülnek, az alkoholellenes lobbi nagyon erős.
Sőt, kijelentette, hogy „összeurópai, de inkább világszinten strukturális válság jelei láthatók”. Azt is megjegyezte a miniszter, hogy a nagyon gyorsan változó borfogyasztási szokásokhoz nehéz alkalmazkodni. Ennek egyik módját jelentheti a több lábon állás, vagyis, hogy nemcsak bort érdemes termelni vagy értékesíteni, hanem például pezsgőt vagy mustot.
Igen, csakhogy ehhez kedv kellene, vállalkozókészség meg pénz, hiszen az újfajta tudás és technológia nincs ingyen.
Fotó: Depositphotos
A magyar kormány a jövőben is minden segítséget meg kíván adni ehhez,” ezért elkötelezetten támogatja a bortermelőket” – mondta a tárcavezető, majd közölte, hogy a közös agrárpolitika (KAP) keretében évente 10-11 milliárd forintnyi támogatás válik elérhetővé a szőlőborágazat számára.
Összességében az ágazat támogatására a 2027-ig tartó pénzügyi időszakban több mint 100 millió euró áll rendelkezésre.
Emellett a szőlő szerkezetátalakítását célzó programok keretében az elmúlt tizenhárom évben mintegy 80 milliárd volt elérhető, amelyből 30 ezer hektárnyi szőlőültetvény újulhatott meg – fejtette ki a miniszter beszédében, amelyből több médiafelületen is idéztek. Kérdés persze, hogy meg lehet-e változtatni a világtrendet, a generációs szokásokat állami támogatással? És érdemes-e ebbe fektetni a milliárdokat?
Kevesen járunk vinotékába
A magyar vásárlók legtöbbje alkalmakra, ünnepre, hétvégére, ajándékba vesz bort, legtöbbjük nem nézi a pincészet nevét ma sem. Nem könnyű a rendszerváltás előtti negyven évet e tekintetben eltörölni, amikor állami gazdaságokból került ki e nedű. A hozzáértőbbek, többnyire a fiatal és középkorosztály, már bemerészkedik egy-egy vinotékába, esetleg ragaszkodik egy-egy borházhoz. (Ahol magasabbak az árak, még ha ki is kerülik a láncokat.) No meg, nem dől be a külhoni diszkontláncoknak, amikor francia bort – lőrét? – árulnak annyiért, mint másfél doboz facsart narancslét. Ráadásul ezeket az üvegeket még ide is kellett szállítani...
Most, a csökkenő borfogyasztás idején kellene többet költeni talán a marketingre. Tévéreklámokban sosem hirdeti magát egyetlen borászat sem, nem tudják ugyanis megfizetni a többmilliós perceket.
A pezsgőgyárak – közülük is szinte csak egy – szokott megjelenni a reklámblokkokban, az is csak szilveszter előtt. Fontos megjelenési terep a borfesztiváloké, amiből egyre többet rendeznek, szinte szezontól függetlenül. A csütörtöktől vasárnapig tartó nagy budavári parádé mellett egyre több regionális bornapra is sor kerül, például a Balaton körül, összekötve a gasztronómiával.
Horvátországban és Szlovákiában még nem érzékelik a csökkenést
A minap a Vajdahunyadvárban rendezték meg a Magyar Bor Napját. A kiállító borászok közül a legtöbben szintén érzékelték a fogyasztás csökkenését, bár elmondásuk szerint ma még ez nem veszélyezteti a létüket. Érdekes módon, a jelen lévő horvátországi és szlovákiai magyar borászok ezt még nem vették észre. Arra kevés példát lehetett itt látni, hogy átállnának a pezsgőre. A kisebb pincészetek ezt – alkalmazottak és kiképzett munkaerő híján – nem nagyon engedhetik meg maguknak, ahogy az egyik tulajdonos fogalmazott, az „macerás munka”.
Arról kevés szó esik, hogy a legtöbb, kis mennyiségben termelő borász palackjai helyben elfogynak, nem is kerülnek be az üzletekbe, és ily módon a statisztikákba sem. Ennek végül is, örülni kellene, hiszen a nullkilométer ma a jelszó. Az említett rendezvényen is számos olyan pincetulajdonos szerepelt, akiknek a neve szinte sosem bukkan fel a nagyobb áruházak polcain lévő butéliákon.
Közben a klímaváltozás nem kíméli a szőlőtermelőket sem.
"Nyakig vagyunk a szüreti szezonban. A szekszárdi borvidéken azt tapasztaljuk, hogy jóval előbb kezdődött a szüret, és összeérnek a fajták, viszont nagyon jó minőség ígérkezik" – nyilatkozta két hete, a 36 fokos kánikulában, a Lics pincészet tulajdonosa, Lics Judit.
A vendéglátásban elszálltak az árak
A borfogyasztásra itthon az a jellemző, hogy leginkább otthon koccintunk, érthetően, hiszen a vendéglátás árai szemtelenül elszálltak, egy pohár, nem magas minőségű rozé, mondjuk a budapesti Bartók Béla úton, 1400 forintnál kezdődik. A fesztiválokon nyüzsög a nép és sokan kóstolnak, de itt inkább információkat szereznek be vagy, ahol még létezik, nyomtatott prospektust kérnek, de kartonszámra nem vásárolnak, ki akar azzal órákig sétálni?
A leleményesebb pincészetek tulajdonosai az utóbbi tíz évben kezdtek ráállni a borturizmusra, ami ideális formája a megújulásnak és a forgalom növelésének. Az utazási irodák programjaikba azonban gyakrabban beiktathatnák a Budapest környéki kisebb települések pincefaluit, például a pátyit, amiért rajonganának a távolról érkezők. Sajnos, a szervezett formában érkező turisták legtöbbje, akik két-három napra érkeznek, csak az ebédhez felszolgált pohárnyi – és névtelen - rizlinget kortyolják. Sokszor ezzel vége is a magyar borral való ismerkedésnek, holott vásárolnának is talán, a Budapesttől nem túl távoli pincészetekben.
Inkább alkalmazkodni kellene a trendekhez
A borfogyasztás csökkenése nem jelenti azt, hogy megszűntek volna a beruházások, állami támogatástól függetlenül, vagy éppen annak okán.
Az Év Pincészete díjat idén elnyert, rangos Gere birtokon nincs megállás, folyamatosak a fejlesztések. 2022-ben zárult le egy új, 1200 négyzetméteres pince építése, ami egyaránt alkalmas hordós és palackos érlelésre is. Ezen túl tavaly a már meglévő belső terei is megújultak, így nemcsak azokat várják egy pincelátogatásra, akik még nem jártak a borászatban, hanem azoknak is érdemes újra elmenni hozzájuk, akik régebben már voltak ott – közölték az örömhírrel egy időben.
Ami pedig a már említett „alkoholellenes lobbit” illeti, tudomásul kell venni, hogy mások a prioritások, változik az italok divatja. Ehhez lehet ügyesen alkalmazkodni, de egy nemzetközi trendet, amiért ráadásul évtizedekig óta küzdenek világszerte, aligha lehet visszafordítani. Inkább alkalmazkodni kell hozzá, mert a Z generáció is fogyaszt alkoholt, csak másként.
