„Soha nem láttam még ilyen forrónak a nemzetközi burgonyapiacot” – mondja Robert Voskamp, a Rola Fresh holland cég kereskedője. A szélsőséges időjárási jelenségek alapjaiban rengetik meg az európai burgonyaipart. A tavalyi volt a második legmelegebb év, amelyet Európában valaha is feljegyeztek. Az aszályos körülmények következtében drámai visszaesés következett be a burgonya össztermelésében. A becsült adatok szerint Észak-Európában, az Egyesült Királyságban és Írországban a termés a 2021-es 10,36 millió tonnánál mintegy kétmillió tonnával kevesebb volt a szokásosnál.
"A szélsőséges időjárási jelenségek alapjaiban roncsolják az európai burgonyaágazatot. A tavalyi aszály miatt a burgonyatermés összességében jelentősen visszaesett" - írja az ír Agriland mezőgazdasági portál. Sőt, az európai burgonyatermelés jövőjét is az aszály árnyékolja be leginkább.
A növekvő árak ellenére a burgonya iránti kereslet továbbra is erős. Jelenleg hiány és magas árak jellemzik az egész kontinens burgonyapiacát. A tavalyi termés az aszály és a rosszkor, nagy mennyiségben érkező csapadék miatt tizedével kevesebb volt a szokásosnál. Az idei betakarítás kilátásai egyelőre jóknak tűnnek, a burgonyaszüret azonban Európa-szerte késik, Észak- és Nyugat-Európában még nem kezdődött el a betakarítás.
Mindennek meg is van az „eredménye”: eddig nem látott módon elszaladtak az árak, a burgonyáé jelenleg 1,70 eurótól indul, és még a kilónkénti 2 eurót is meghaladja. A legnagyobb hiány Európában a vörös héjú burgonyából van – számol be az EastFruit. A Mintec brit központú globális nyersanyagpiaci elemző központ adatai szerint például Angliában az első osztályú fehér csomagolt burgonya ára 321 százalékkal emelkedik. Tonnánként 400 font volt az átadási ár 2023. június 6-án, ez 25 fonttal magasabb csak azon a héten az előző évihez képest.
"Ilyen árszinteken nincs árrés a szabadon vásárolt burgonyán, ezért csak az ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében vásároltunk, és ahol lehetséges, a szerződéses készletekre támaszkodunk a magas árak ellensúlyozására" - közölte egy brit szupermarket felvásárlója a Mintecnek.
A magyarországi árak hasonló pályát futnak be, igaz, nem ennyire szélsőséges a drágulás. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2019 januárjában 243 forint volt a régi burgonya kilója, 2023 májusában már 453 forint. A magas árak nyomán Európában csökken a friss burgonyafogyasztás. Nincs ez másképp Magyarországon sem.
A dél-amerikai Andok-hegységből származó burgonya az emberi fogyasztás szempontjából a rizs és a búza után a harmadik legfontosabb élelmiszernövény a világon. Világszerte több mint egymilliárd ember fogyaszt burgonyát, és a globális össztermelés meghaladja a 300 millió tonnát. Több mint 4000 őshonos burgonyafajta létezik, amelyek többnyire az Andokban találhatók. Több mint 180 vadon termő burgonyafajta is létezik. Bár fogyasztásra túl keserűek, fontos biológiai sokféleségükhöz tartozik a kártevőkkel, betegségekkel és éghajlati viszonyokkal szembeni természetes ellenálló képességük. Egy hektár burgonya kétszer-négyszer annyi élelmiszert hozhat, mint a gabonafélék. A burgonya több élelmiszert termel egységnyi vízmennyiségre vetítve, mint bármely más jelentős növény, és a gabonaféléknél akár hétszer hatékonyabban használja fel a vizet. Amellett, hogy közvetlenül fogyasztják, a burgonyát négy fő termékké dolgozzák fel: fagyasztott burgonya, chips, konyhakész és burgonyakeményítő.
A világ több mint 100 országában termesztik, a burgonya a tengerszinttől egészen 4700 méteres magasságig nőhet; Chile déli részétől Grönlandig. Az 1960-as évek eleje óta a fejlődő országokban a burgonyatermő területek növekedése gyorsan megelőzte az összes többi élelmiszernövényét. Jelenleg a globális burgonyatermelés több mint fele a fejlődő országokból származik. A legnagyobb termelők a 2021-es adatok alapján: Kína, India, Ukrajna, az USA és Oroszország.
„Kritikus időket él ezekben a hetekben a burgonyaszektor. A régiből már alig van a kontinensen, az újburgonya pedig még kevés. Mivel a termék Magyarországon árstopos (még augusztus 1-jéig, aznap szűnik meg a hatóságiár-korlátozás a kormány múlt heti döntése szerint - a szerk.), a kereskedőknek gondoskodniuk kell a megfelelő készletszintről. Hát ez most igen nehéz” – értékeli a helyzetet lapunknak Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője, aki úgy véli, mélypontját keresi a magyar burgonyaszektor.
Elég egy pillantást vetni a burgonya magyarországi vetésterületének alakulására, hogy megértsük, nagy a baj a szektorban. Az idei vetési szándék kevesebb, mint 30 százaléka a 2012-es szintnek, és alig 15 százaléka a 2000-ben mértnek (az elemző régebbi számokat inkább nem is említ).
Miközben a termésátlagok kisebb ingadozásokkal tartják magukat (a tavalyi aszály azért nyomot hagyott a hozamokon és a minőségen is), a magyar burgonyatermelés drasztikusan visszaesett. Olyannyira, hogy a belföldi friss igény harmadát importból tudja csak kielégíteni az ország. A feldolgozott burgonyakészítményeknél ez az arány csaknem száz százalék az import javára. (Mivel a KSH számait a termelők magasnak tartják, a valóság ennél is rosszabb lehet.)
„Nagyon magas a burgonya termelési önköltsége, az sok termelő nem fogja tudni megfinanszírozni. Szemben a klasszikus szántóföldi kultúrákkal, ahol kisebb befektetési költséggel és kockázattal idén szép árbevételt lehet elérni. Öntözés és megfelelő tápanyag-utánpótlás nélkül hazánkban burgonya fenntarthatóan nem termeszthető. A vásárlói igények viszont egyre magasabbak” – ezt már Szűcs Attila, a Kossuth Mezőgazdasági Zrt. termelési igazgatója mondja az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács lapjának, a Burgonya Világnak.
Az első áremelkedés, amit megtapasztaltak a termelők, a vetőgumó esetében jött, 12 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Mivel a termelési költségek között akár 40 százalékos arányt is elér, a vetőgumó stratégiai kérdés a szektorban. Fontos, hogy a hazai fajták vírusellenállók, ezért akár többször is visszavethetők. E téren a termeléshez kötött támogatások elvonása komoly érvágás, hiszen azokat a vetőburgonya beszerzésére lehetett használni – mondja az Erste vezető elemzője. Mivel a hazai kutatás erősen visszaszorult, a hazai igényeket 90 százalék feletti arányban import elégíti ki.
A legjelentősebben a műtrágya drágult, háromszorosára emelkedett az ára. A munkabér emelése nem volt kérdés, 15 százalékkal kellett többet fizetni a dolgozóknak. Az öntözést villanyszivattyúkkal oldják meg, a villamos energia ára 30 százalékkal szaladt meg. Mindezek mellett a növényvédőszerek 17, a gépalkatrészek 25 százalékkal drágultak a tavalyihoz képest.
A közeljövő sem tűnik túl bíztatónak. "A közelmúltban Olaszországban és Dél-Európa nagy részén bekövetkezett áradások nem tették lehetővé, hogy a burgonyatermesztők ezekben a régiókban folytathassák a szokásos ültetési tevékenységüket” – mondta Angus Wilson, a Wilson's Country Potatoes elnöke az Agrilandnak. Ugyanez a helyzet Írországban is. A kiváló februárt követően a hideg, csapadékos tavasz sok gazdaságban akár hat héttel is késleltette a burgonya ültetését. „A végeredmény az idei betakarításkor a terméshozamok jelentős visszaesése lesz. És természetesen ezek a problémák 2024-ben is fennállnak majd. Tehát valószínűleg legalább két egymást követő évben kihívásokkal teli piaci körülményekkel kell számolnunk a burgonyaipar számára".
A burgonyatermelés az EU-ban rendkívül koncentrált. A 2020-ban betakarított burgonyatermelés túlnyomó többsége (73,1 százaléka) mindössze öt tagállamból származott; ezek Belgium, Németország, Franciaország, Hollandia és Lengyelország voltak. Az EU burgonyatermő területe 2020-ban közel fele a 2000-ben mértnek. 2020-ban az Unió 27 országában 1,7 millió hektáron termesztettek burgonyát. Ez az EU összes szántóterületének az 1,7 százalékát teszi ki. 2020-ban 55 millió tonna burgonyát takarítottak be az EU-ban, ami mintegy negyedével (27,4 százalék) kevesebb, mint 2000-ben. A burgonyatermesztés területéhez hasonlóan a betakarított termelés is csökkenő tendenciát mutat. Az EU-ban burgonyát termesztő gazdaságok jellemzően nagyon kis méretűek. A burgonyát termesztő gazdaságok közel 90 százaléka 1 hektárnál kisebb területen gazdálkodik.
Hasonlóan vélekedik Fórián Zoltán is: „Ahogy a hazai, úgy az európai burgonyaszektor is bizonytalan jövő elé néz.” A hazai piac rendszerint már január végétől importra szorul. Az étkezési burgonya behozatala egyre dinamikusabban emelkedik. A legnagyobb mennyiség Franciaországból érkezik. Idén az első három hónapban az egy évvel korábbinál 13 százalékkal kevesebb import étkezési burgonya érkezett az országba, de ennek értéke 37 százalékkal magasabb volt. Erről érdemes tudni, hogy az importtételeket jellemzően itthon mossák és csomagolják. A belföldi piac túlnyomó többsége ugyanis mosott.
Itthon a burgonyaterület mintegy 90 százaléka öntözött. E nélkül ugyanis a növény nem termeszthető biztonságosan. Az öntözés hiánya miatt a nagy nyugati termelőknél visszaesik a termelés, illetve a nagy beruházásigény miatt az megdrágul. Nyugaton jellemzően a burgonyaterület fele öntözhető. A költségek szempontjából nagyon fontos a technológiai fejlesztések mellett a tárolási kapacitások megfelelő színvonalra emelése. A csíramentes állapothoz ugyanis megfelelő klímaszabályozásra van szükség.
Fontos változás, hogy az idei évtől nem kap termeléshez kötött támogatást a burgonya. Ez tovább rontja a termelők motivációját. Bár az, hogy idén ingyenes a mezőgazdasági öntözés, nyújt némi vigaszt. Az árak rendkívül ingadoznak. Erre nehéz fejlesztési tervet építeni. Ráadásul az átadási ás a fogyasztói árak közötti különbség is jelentős.
A termelési trendek alapján három fő irány jelölhető ki. A koncentráció további növekedése várható a szektorban, és a terület sem érte még el a mélypontját. A termelés azok irányába tolódik el, aki már túlvannak a nagy gépi, raktározási és egyéb technológiai beruházásokon. Aki most kezdene ezekbe bele, már kevés eséllyel indul. Ugyanakkor van a mezőnyben az a kis termelői méret, amely a helyi piacok ellátásában fontos részt vállal. Ők kedvező adózási környezetben dolgoznak, ami az életképességük egyik záloga. A harmadik trend a háztáji termelés reneszánsza. A fizetőképesség romlása és a magas árak egyre több embert visznek vissza a kiskertekbe.
A legfontosabb kihívások között az aszályt, és általában az éghajlat megváltozása mellett a növényvédőszerek kivonását, az áringadozásokat és a költségemelkedéseket említette Fórián Zoltán.
