Örülhettek az ínyencek tavaly világszerte és itthon is bőséges volt a fokhagymatermés. Kínában – a világ legnagyobb termelőjénél és exportőrénél – egyharmaddal több, Egyiptomban csaknem kétszer többet takarítottak be az előző évinél. A rendkívüli kinálattól estek az árak. A mélyponton a kínai fokhagymát verhetetlen áron, átszámítva kilónként 340-375 forintért szállították a múlt nyáron az európai kikötőkbe.
Bő egy hónappal a hazai betakarítás kezdete előtt itthon is az olcsó kínai fokhagyma uralja a piacot. Bár az április közepi 1500-2300 forintos kilós, darabonként 100-130 forintos bolti árak vásárlói szemmel nem riasztóak, de a termelők – a piaci kockázatot és az elszálló költségeket látva – aggódnak.
„Az árréstop önmagában is negatívan hat a fokhagyma árára, de – mivel a termelési költség szorosan függ a fosszilis energia árától – ha drágul a műtrágya, az üzemanyag, a betakarítás, az öntözés is többe kerül”. Így summázza a politika és az iráni háború, valamint a ráfordítások összefüggését lapunknak egy Makó környéki termelő.
Úgy véli azonban, hogy az energiakrízis csak a jövő évi termelést fogja megdrágítani. A piaci kilátásokat mégsem tartja annyira rossznak, mint a spanyol gazdák. Ezért a tavalyi kétszeresén, csaknem húsz hektáron termel idén fokhagymát, amelyet május vége felé kezd betakarítani. Mindezt annak dacára, hogy bár a tavalyi szezon jól alakult: a szokásosnál nagyobb hozamokkal nyereséget hozott a növény, még nem tudni, ez az év hogyan alakul.
„Az idén rosszabbra számítok, mert kisebb lesz a termés, és még azt sem tudni, milyen lesz az ára” –ismeri el a gazda. Mivel még nincs idei magyar áru, erre csak az import bolti árából tud következtetni. Ez alapján viszont kilónként alig ezer forintos átvételi ár várható, pedig a nagyobb költségekkel csak 1200 forint felett nyereséges a termeszté. „Ezzel az árral 11 tonnáért csak 11 millió forintot kapunk. Azért a fokhagymáért, aminek kilenc millió az önköltsége, ami túl nagy kockáztat” – kalkulál a termelő. Pedig ez az évi 20 százalékos hozam azért sem túl „jó üzlet”, mert a növénytermesztésben egymást váltják jobb és a rosszabb évek, tartalékolni kell a túlélésre.
Várhatóan emel majd az árakon az árrésstop kivezetése, de a gazda szerint a jövedelmezőségen a piacralépés időzítésével is segíthetnek a termelők. „Én akkor adom el a fokhagymát, amikor jobb az ár, mert még nincs itt az import, ami megzavarja a hazai piacot” – árulja el a fortélyt. Ezért úgy kell időzíteni az értékesítést, hogy az a tömeges kínai importtal ne ütközzünk, mert a spanyol fokhagyma sem olcsóbb a magyarnál.
Fotó: DepositPhotos.com
Sok hazai termelő tart az EU-Mercosur szabadkereskedelmi megállapodással hamarosan vámmentesen érkező olcsó dél-amerikai árukkal tovább élesedő versenytől is. Még úgy is, hogy a dél-alföldi gazda szerint: „Argentínában nincs annyi fokhagyma, hogy ezzel gondot okozzon az EU-ban”.
Sok hazai termelő máris megelégelte a tavaly már hektáronként hat millió forintra nőtt önköltséggel, a feldolgozás, tárolás további hárommillió forintos kiadásával, a kevés kézi munkaerővel és az importtal járó kockázatokat, hogy rohamosan csökken az országos termőterület. Az ezredforduló előtt még kétezer hektáros termőterület már csak a harmada, miközben – a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint – az országos termésátlag is nagy ingadozásokkal, a háromnegyedére fogyott. A makói gazda is azzal számol, hogy tovább koncentrálódik a drága és kockázatos termesztés: a nagyobbak tovább növekednek, de a kicsik kiesnek. A klímaváltozással egyre szélsőségesebb időjárás sem kedvez a fokhagymának. A magyarországi időjárás már annyira hasonlít a spanyolhoz, hogy a dél-alföldi gazdaság is áttért a nagyobb hozamú spanyol fajtákra, de az olyan hideg tél és tavasz, mint az idei, csökkenti a termést.
