Új rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg. Vélhetően sok ezren fogják olvasni.
Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
"Tisztelt Szerkesztőség!
1952-ben születtem, 1979-ben, 27-évesen lettem rokkantnyugdíjas, egy üzemi balesetben ólommérgezést kaptam, leálltak a veséim. Két év kórház jött Pécsen. 3100 forinttal kezdtem nyugdíjas éveimet, ami az akkori árakhoz viszonyítva elég jónak számított. Szobafestő-mázoló volt a szakmám. Sajnos a vállalat nem vette üzemi balesetnek, mivel másodállásban is dolgoztam. Embóliák, infarktusok sorát éltem át.
Amikor hazakerültem, kislányom felemelésénél három helyen eltört a gerincem. Akkor jöttek rá, hogy a rengeteg gyógyszer, amit szedettek velem, olyan mértékű csontritkulást okozott, hogy szinte mindenem eltört. Felépültem annyira, hogy el tudtam menni a sárvári csónakázó tóra pénztárosnak. Majd kellett ez a hely az egyik vezető ismerősének. Mentem portásnak, majd éjjeliőrnek. Mindig az volt előttem, hogy a két kislányomnak apa kell, fel kell nevelni őket. Szerintem ez segített át a betegségemen is, amit maguk az orvosok is csodának tartottak.
Teltek az évek nyugdíjamat emelgették, nagyon alacsony mértékben. Most ott tartok, hogy 44 év után, 70 évesen kapok 105 005 forintot. Öt évvel ezelőtt megvonták a közgyógyellátást is tőlem, arra hivatkozva, hogy magasabb a nyugdíjam a megállapított keretnél. (Havi gyógyszerem 25-30 ezer forintba kerül) Többször próbálkoztam a három évenként kérhető emeléssel, a 40 év alatt egyszer adtak. Kértem az évente egyszeri alkalomra kérhető emelést, elutasítottak. Feleségem havi nyugdíj járandósága 84 795 forint.
Mindenből kiesek, mert arra hivatkoznak, hogy vannak, akik nálam kevesebbet kapnak. Ebből a nyugdíjból képtelenség megélni. Szégyellem, de el kell fogadnom lányaim segítségét. Én csak annyival szeretnék több nyugdíjat, hogy emberi módon meg tudjak élni belőle. Ne legyek rászorulva senkire. Sajnos sokan vagyunk ilyenek. A Ratkó korszakban születettek most mentek, vagy mennek nyugdíjba, ők hasonlóan szégyentelen nyugdíjat kapnak.
Két éve, súlyos veseelégtelenséggel küzdő, 4. stádiumban vagyok jelenleg. Nem a pénz a lényeg. Én is szívesebben dolgoztam volna ameddig csak tudok. Akikkel betegségem előtt dolgoztam, most úgy 300 ezer forint körüli nyugdíjat kapnak.
Feleségemmel élek, két gyermekünk van, négy unokánk, egy dédunokánk. Amikor szeretnék nekik egy csokit, vagy fagyit venni, sajnos erre is nehezen telik, amit nagyon szégyellek. Abban az időben (70-80-as évek) nem sokan lettünk rokkantnyugdíjasok, csak ezt az alacsony nyugdíjat egyik kormány sem rendezte. Nem kérünk sokat, csak öreg napjainkat tisztességesen szeretnénk megélni!!
Tisztelettel: Juhász József és felesége Juhász Józsefné
További szép napot kívánunk Önöknek és minden olvasónak!”
