Aranyélet című rovatunkban vasárnap esténként olvasói leveleket adunk közre. Jóról is, rosszról is. Szerkesztőségünk a levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek mindegyiket közölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
Fotó: Depositphotos
„Tisztelt szerkesztőség!
Teljesen kiakadtam, amikor nem régen elolvastam itt egy másik olvasó levelét, amiben azt írta, hogy milyen jó lesz neki, mert végre megoldódik a lakásgondja. Pontosabban elkezdte dicsérni ezt a kormányt és a vezetőjét, azért, mert úgymond nagylelkűen megengedik, hogy a nyugdíjpénztárból lakást vegyünk, mármint az, akinek van ilyen pénze.
Hol él ez az ember? Elgurult a gyógyszere? Nem látja, hogy az egész egy nagy átverés? Mi az, hogy megengedik, illetve adómentesen elkölthetem a saját pénzemet? Én akkor sem adom a nyugdíjpénzemet, ha más lenne hatalmon. Ne vegyék el azt, amit már félretettem. Egyszer már megtették, mindenki emlékszik rá, 2010-ben vagy 2011-ben, amikor Orbánék kerültek kormányra.
Miért nem emelik normális szintre inkább a nyugdíjakat, legalább a minimálbér szintjére. Rengetegen nyomorognak itt, soknak még a 100 ezer forintot sem éri el a nyugdíja. Ha bemegy a boltba, akkor mindig a legalsó polcon lévő legolcsóbb tejet meg cukrot keresi, mert megtanította erre a gyereke, mármint felhívta a figyelmét, hogy oda teszik a boltok az olcsó árukat.
Nagyon nincs jól, hogy állandóan változtatják a szabályokat, persze pont úgy, ahogy nekik jó. Ki fog 30-40 évig takarékoskodni, ha közben mindig jön valami váratlan. Egyszer adómentességet ígérnek, ha kiveszem a pénzt, máskor meg azt papolják, hogy inkább tartsam benn hosszabb ideig, mert az állam mindenért helytáll és biztonságban van a pénzem, nem úgy mint máshol.
Hallottam egy ismerősömtől, hogy ő már átrakta a pénzének egy nagyobb részét arra a tartós számlára, az legalább tuti nem adózik, a másik részéből meg eurót vett és berakta egy osztrák bankba kamatozni. Egyébként közel lakik a nyugati határhoz, simán átjár a másik oldalra a szupermarketbe. Nem írom le, hogy melyikbe, de kitalálhatják: négybetűs.
Ennyi, és ez az ember gondolkodjon már el egy kicsit, mielőtt ilyeneket ír.
Nagy Lászlóné”
