Új rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg. Vélhetően sok ezren fogják olvasni.Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az aranyele[email protected] e-mail-címre!
„Tisztelt szerkesztőség!
Hallottam, hogy már nálunk is van majomhimlő. Én ugyan nem tudom, hogy az micsoda, állítólag még nem veszélyes, de szerintem ennél van egy sokkal durvább dolog.
Majdnem nem írtam meg ezt a levelet. Szégyellem ugyanis a dolgot, még leírni is: rühes lett a család, pedig azt hittem, hogy ez soha nem fog előfordulni. Eddig csak az iskolában hallottam róla még nagyon régen, most meg itt szenvedünk már hetek óta.
Vakarózunk meg a kiütéseket kezelgetjük mindenféle kenőcsökkel. A minap elmentünk a legközelebbi állami bőrgyógyászhoz, de ő azt mondta, hogy biztos ételallergia miatt van ez az egész, próbálgassuk, hogy a diéta mellett pár napig nem eszünk húst vagy kenyeret és nem iszunk tejet, stb. Fölsorolt vagy 30 allergént. Semmi hatás nem volt, még tesztet is csináltak, de kiderült, hogy nyugodtan ehetünk bármit. Ekkor döntöttük el, hogy elmegyünk egy magán rendelőbe és kerül amibe kerül, kivizsgáltatjuk magunkat. (Egyébként majdnem 30 ezer forint volt a számla).
A felkészült doktornőnek nem kellett két perc és a testünk átvizsgálása után (valami nagyítófélét használt) rögtön azt mondta: ez egyértelműen rühesség. Mivel soha nem múlik el nap, hogy ne zuhanyoznánk és persze az ágyneműt és a ruháinkat is rendszeresen mossuk, a lakást meg takarítjuk (a feleségem néha túlzásba is viszi, annyira alapos), ezért csak valahol máshol, valami külső helyszínen szedhettük össze ezt az alattomos dolgot - nyugtatott meg minket.
Azt mondta, hogy nem mi vagyunk az első olyanok, akik patyolattiszták és mégis elkapták. Buszon, villamoson, vonaton bármikor összeszedhetjük, ha egy olyan székre ülünk, amelyiken előzőleg egy koszos ruhás, vagy hajléktalan ült. Az elmúlt pár évben rengeteg beteget kezelt ezzel és tudomása szerint országos gond ez, nem csak a fővárosban. Azt is mondta, hogy sajnos erősen növekszik a rühesség Magyarországon, de például óvodában vagy iskolában is megjelent. Elég, ha mondjuk egy szegényebb vagy igénytelenebb család egyik-másik kisgyereke beviszi otthonról és máris kész a baj.
A mi családunk kisebb tagjai már túl vannak az általános iskolás koron, nem nagyon járunk mostanában ilyen intézményekbe. Vagyis azt, hiszem, ez a veszély talán nem fenyeget minket. Viszont az édesanyám egy idősotthonban van és állítólag ott sem ritka a rühesség. Sokszor azért vakaróznak az öregek, mert nagyon száraz a bőrük – mondják az ápolók. Most akkor mi legyen, mehetek őt látogatni?”
Üdvözlettel:
Szabó István”
