Legutóbbi ülésén a Bank of Japan az alábbiakról döntött:
//www.boj.or.jp/en/announcements/release_2013/k130404a.pdf
1) 2 év alatt megduplázzák a pénzmennyiséget: évente 60-70 ezer milliárd jennel bővítve azt
2) Évente kb 50 000 milliárd jen japán állampapírt vesznek meg, ráadásul az eddigi 3-évesről 7-évesre növelik az állampapír-portfóliójuk hosszúságát, magyarul a hosszú oldalon erősen kiszívják a kínálatot
3) ETF-eket és ingatlanalapokat vásárolnak
Fentiek hatására a japán 10 éves hozamok (már korábban is sokat estek, de most) 0,5%-ra zuhantak. Mivel a BoJ deklarálta, hogy az éves költségvetési hiányt gyakorlatilag pénznyomtatásból finanszírozza, sőt, ha ez nem elég akkor még ezen kívül is vesz kötvényeket, ennek az a következménye, hogy a japán vagyonkezelők, akik eddig 1-1,5%-ot hozó hosszú állampapírokat tartottak (és ezen reálértelemben 1-2%-ot kerestek évente!!!), most "kénytelenek" eladni a jegybanknak a kötvényeiket. A befolyó pénzzel azonban valamit kezdeniük kell, és mivel a BoJ Japánon belül láthatóan nullára szorította le az elérhető hozamszintet, plusz a háztetőre kiállva kiáltja szerteszét, hogy a jen a következő években gyengülni fog (hiszen másképp nem tudnák elérni a kitűzött 2%-os inflációs célt), bármelyik épeszű japán vagyonkezelő csak egy dolgot tehet: külföldi, hozamtermelő eszközöket vásárol. Japán állampapírjait - amin már amúgy sem kereshet semmit a jövőben, sem nominálisan sem reálértelemben - eladja a BoJ-nek, a kapott, frissen teremtett jent leváltja dollárra, euróra, török lírára, forintra, bármire, és vesz belőle BÁRMIT AMI HOZAMOT TERMEL.
Éppen ez történik. Az olasz 10éves állampapír hozama április elseje óta 4,76-ról, 4,38%-ra esett, a francia 2,03-ról 1,75%-ra, a brit 1,77%-ról 1,63%-ra, a lengyel ötéves 3,42%-ról 3,16%-ra, és sorolhatnánk. Nem egyszerűen "kockázatkerülés", "risk-off" van, ami kedvez a kötvényeknek, hanem arról van szó, hogy a friss japán pénz szétárad a világban, a japán megtakarítók, teljesen racionálisan, menekülnek otthonról, és megvesznek mindent, ami a kezük ügyébe kerül. A nullánál minden jobb. Ha bármit vesznek, ami hozamot termel ÉS a jen valóban gyengül, akkor csak jobban járhatnak, mintha otthon maradnának, ahol garantált a nulla hozam (nominálisan nulla, reálértelemben negatív). Egyirányú utca. Bárki, aki Japánban él, és elhiszi, amit a BoJ mond, elhiszi, hogy elkötelezettek a defláció megtörése mellett, hülye lenne, ha nem hozná ki a pénzét az országból, és nem venne belőle valamilyen külföldi eszközt. Természetesen a kormány-jegybank párosnak éppen ez a célja.
Meddig tarthat ez? Addig, amíg Japán kereskedelmi partnerei el nem kezdenek visítani, amíg az amerikai autógyártók és a kínai versenytársak nem éreznek extrém fájdalmat. Mivel 2007-ben 160 volt az EURJPY és 125 az USDJPY, valószínűleg odáig el lehet jutni, de ott már nagyon fájna. (És természetesen a korábbi véleményem fennáll: a hatalmas Japán államadósság sima, 2%-os inflációval nem kezelhető, annak leküzdésére magas, kétszámjegyű infláció kell, ahhoz pedig a jennek 200-300-ig kellene gyengülnie mind az euróval, mind a dollárral szemben!)
Láthatóan a jegybanki pénzteremtések - ez is - rendkívüli módon befolyásolják az eszközárakat, emelő hatással vannak a részvényekre, kötvényekre, stb, miközben valós inflációt - egyelőre - nem okoznak. Magyarország ismét szerencsés helyzetben van: a globálisan összeomló hozamkörnyezetben valószínűleg még mindig lehet csökkenteni a kamatokat, túl nagy sérülés nélkül. Habár eddig úgy éreztem, hogy a 4,5-5%-os hozam már kevés a külföldieknek, de a japánok belépése ezen változtathat, és nem is kell ehhez konkrétan magyar papírt venniük. Elég ha letolják pl. a spanyol hozamot 5-ről 3%-ra, máris vonzóbb az éves magyar diszkontkincstárjegy minden szereplő számára. Akár 4% alatt is...
***
Nem tartozik ide, de nagyon jó írás korábbi amerikai ingatlanbuborékokról:
//www.nber.org/papers/w18825
Különösen azért érdekes, mert bemutatja, hogy a legtöbb buborék nem feltétlenül irracionalitásra épül, hanem az adott környezetből, viszonyokból könnyen levezethetőek voltak a magas árak (és később illetve korábban az alacsonyabbak is!). Az Economist írása alapján szedtem elő. Nagyon jó példák vannak benne a gazdaságtörténet kedvelőinek (Alabama föld-boom a magas gyapotárak miatt, Chicago felépülése, és központtá válása, illetve a felhőkarcoló-boom, LA felívelése, stb.) Az emberek régebben sem voltak butábbak mint most, nem azért voltak a buborékok, legtöbbször teljesen racionálisan viselkedtek (a klasszikus hibájuk főleg az volt, hogy nem számoltak a gazdasági ciklussal és a rugalmas kereslet-kínálat okozta igazodással). Ebből egyébként következik, hogy a következő években-évtizedekben is számos piacon számos buborékot fogunk még látni.
