Amikor négy évvel ezelőtt először lehetett látni a válság jeleit, a hatóságok bizonyos fokig felismerték, hogy ennek milyen vonatkozásai lehetnek a likviditásra nézve. Az EKB itt gyorsan megához ragadta a kezdeményezést és – konkrét fedezet ellenében – válogatás nélkül pumpálta a bankokba a likviditást. Az angol jegybank is a likviditás fokozása mentén haladt, bár messze nem akkora lelkesedéssel. Később mindketten megállapították, hogy a subrime-válság (jelzáloghitel-válság) nem is olyan vészes; Trichet, egy szeptember 6-i sajtóértekezleten a következőt mondta: “Az Egyesült Államok előrelátható lassulását nagyban kiegyensúlyozhatja a feltörekvő piacok folyamatos erős növekedése." A 2008. júliusi monetáris politikai szigorítás valójában az EKB előbbi gondolatmenetének a manifesztációja volt. A Lehman Brothers bedőlése és az azt követő globális recesszió gyorsan észhez térítette a politikai döntéshozókat, melynek eredményeként október elején koordinált kamatvágásokat hajtottak végre. Akkoriban még közös cél vezérelte őket.
Ezúttal azonban már más a helyzet. A kormányokat az utóbbi időben többnyire saját ügyeik kötötték le. Németországot, az erős gazdaság (legalábbis eddig) és az országtól folyamatosan követelt mentőpénzek, Kanadát a viszonylag erős gazdaság (az irányadó kamatokat tavaly 0,25-ről 1 százalékra emelték), Japánt a földrengés következményei, az USA-t pedig az adósságplafon körül kialakult vita. Úgy tűnt, hogy ezúttal több volt az elválasztó, mint az összekötő tényező.
A G7 pénzügyminisztereinek a hétvégi találkozón két dolgot kell szem előtt tartaniuk. Először is, hogy sokkal több közös kihívással kell szembenézniük, mint hat hónappal ezelőtt. Bár igaz, hogy az eurózónát gyötrő problémák bizonyos fokig sajátos jellegűek, de végső soron az egész a fizetőképességről szól. Nagy-Britannia, Olaszország, az USA, Franciaország és Japán is eltérő, de növekvő problémákkal kell, hogy szembenézzenek, ami az adósságterheket illeti. Ugyanakkor a G7 államok gazdaságai a 2. negyedévben összesítve mindössze 0,1 százalékkal növekedtek (negyedéves GDP változások országonkénti teljesítménnyel súlyozva) és a főbb indikátorok is arra utalnak, hogy itt nem csak egy átmeneti gyengülés van szó.
A másik közös pont a jegybankok lecsökkent mozgástere, mind a monetáris fronton, mind a fiskális oldalon, bár az utóbbinál (elsősorban Németországnak köszönhetően) nagyobb az eltérés. Ez a másik nyomós ok, amiért egy koordinált intézkedés ezúttal hatékonyabb lenne, mint az egyoldalú lépések. Ami az EKB-t illeti, itt még akad némi szabad mozgástér: A pénzintézet pl. legkevesebb 50 bázisponttal csökkentheti az irányadó kamatot (amivel még későbbre is maradna elég muníció), illetve értékpapírpiaci programját is felgyorsíthatja. A Fed várhatóan már a napokban tárgyalni fog a további monetáris politikai lépésekről; az ún. twist művelet (a vagyonmérleg átlagos futamidejének meghosszabbítása) igen valószínű opciónak tűnik. Az angol jegybank monetáris bizottsága valószínűleg már fel is vetette a további mennyiségi lazítás szükségességét, a kanadai központi bank pedig, a növekedés egyértelmű lassulása miatt kamatcsökkentést helyezhet kilátásba. Ezen erőfeszítések bizonyos formájú kombinációjával sokkal nagyobb hatást lehet elérni, mint az egyes részek összegével. Az egész azon múlik, hogy a politikusok felfogják-e: ezúttal tényleg eljött a koordinált intervenció ideje.
Forrás: FxPro
Jogi nyilatkozat és kockázati figyelmeztetés
Az FxPro Financial Services Ltd tevékenységét a CySEC engedélyezi és szabályozza (engedélyszám: 078/07) FxPro Financial Services, Karyatidon 1, Ypsonas, Limassol 4180 Cyprus.
