A politika többé-kevésbé mindig igyekezett beleszólni a jegybank működésébe, az utóbbi időben viszont markánsabban megjelentek a kormány és az MNB ellentétes céljai. A nemzeti bank hitelessége múlhat azon, hogy képes lesz-e ellenállni a politikai nyomásnak.
A forint árfolyamsávjának eltörlése óta a jegybank határozottan és hangsúlyosan kiáll az inflációs célok mellett, ennek megfelelően az utóbbi hónapokban folyamatosak voltak a kamatemelések a Monetáris Tanács részéről. És még várhatóan nincs vége, az elemzők további szigorítást várnak. A mostani konfliktus hátterében az áll, hogy az infláció a korábban vártnál lassabban csökken, ráadásul ebben nem csak a kormány a hibás, mivel a külső nehézségek (a tartósan magas élelmiszer- és nyersanyagárak) függetlenek a kormánytól.
Az MNB azonban tudatosan azt kommunikálja, hogy egyetlen feladata az inflációs cél teljesítése, ellenkező esetben ugyanis saját hitelességét rontaná. A jegybank többször leszögezte, hogy az inflációs cél elérése a korábban vártnál nagyobb áldozattal jár, ez pedig a kormány megítélésére hat vissya - olvasható a Political Capital elemzésében.
A kormányoldal részéről érkező bírálatok valamennyire érthetőbbek: rövid távon könnyebben kezelhető a magas infláció, mint a kamatemelés következményei, emellett évek óta bevett gyakorlat az infláció alultervezése. A kormány ugyanakkor abban érdekelt, hogy a régió legalacsonyabb gazdasági növekedése felgyorsuljon, a magas alapkamat viszont ezt akadályozza. A kabinet tehát egyre kevésbé ragaszkodik az inflációs cél eléréséhez, legszívesebben beáldozná azt a növekedésnek.
A következő időszakban várhatóan egyre élesebb kritikákkal illetik majd a jegybankot a kormány részéről - vélik a Political Capital szakemberei. Ennek két következménye lehet: a valószínűbb az, hogy az MNB ellenáll a támadásoknak és továbbra is kitart az inflációüs cél mellett. Ebben az esetben a jegybank hitelessége nő. Kisebb az esély arra, hogy a központi bank enged a nyomásnak, és módosítja az inflációs célt. Ebben az esetben az intézménynek számolnia kell hitelességének elveszítésével is.
Az igazi meglepetés az volt, hogy a vezető ellenzéki párt is élesen bírálta a jegybank politikáját, a Fidesz az államadósság növekvő kamatterheire koncentrált. A párt jelezni akarta ezzel, hogy kormányra kerülése esetén a költségvetési hiány legalább annyira fontos lesz neki, mint a mostani kabinetnek.
A Fidesz kritikájában személyes ellentétek is közrejátszottak: Simor András jegybankelnök korábban a tőzsde elnökeként többször szembekerült Orbán Viktorral, aki akkor még miniszterelnök volt.
Az utóbbi időszak kamatemelései a forint erősödését is okozták, ennek több negatív következménye lehet a jövőben. Egyrészt a magas kamat drágítja az exportot, pedig az utóbbi időben ez volt a magyar gazdaság motorja. A másik jelentős következmény, hogy a magas kamat mellett kedvezőbben lehet devizahiteleket felvenni. A kormány kritikájában az is közrejátszhatott, hogy az utóbbi időben az exportpiacra termelő magyar vállalatok nyomást helyeztek a kormányra, hogy kritizálja a jegybankot. A politikai vezetés és a jegybank konfliktusa elbizonytalanítja a külföldi befektetőket is, ez további negatív következmény.
