Kézzelfogható volt a válság a múlt héten este az egyik elsőnek nyílt, pesti bevásárlóközpontban: biztonsági személyzettel együtt sem kószáltak 50-nél többen a valaha nagyobb tömegeket látott többszintes intézményben. A hajdan szintén sikeres moziban ottjártunk fél órája alatt egy lélek sem váltott jegyet, az ételudvarban a vendéglátó egységek fele zárva volt. Piaci szakértők szerint mindez azonban nem biztos, hogy csak a válság jele, szerepet játszik benne a hazai plázapiac átrendeződése is.
Kiesik a periféria
Az egyik legsikeresebbnek számító központ, a Westend térnyerése ugyanis nehéz helyzetbe hozta az anno úttörőként, a külső kerületekben épült bevásárlóközpontokat, hiszen csak a „pláza feelingért” már sokkal kevesebben buszoznak ki Újpalotára a Pólusba, vagy éppen metróznak ki az egyébként a közelmúltban felújított Duna Plázába, ha ugyanezt, és minden szolgáltatást a Belvárosban is megkapják. „Ezek a külső shopping centerek ma már egyre inkább regionális funkciót töltenek be, nincs már meg az újdonságnak az a varázsa, ami még vidékről is vonzotta egykor a vevőket. Másrészt van, ahol gond van a bérlői mixxel is, a kis butikok, a névtelen márkák nem igazán vonzzák tömegesen a vásárlókat.” – jegyezte meg a Lakásmustra kérdésére retail-szakértőnk.
Ugyanígy gond lehet az elmaradt felújításokkal is, és a bérlők rostálásával is. „Az egyik bevásárlóközpontban például a parkolóház eléggé leharcoltan néz már ki, nem lenne baj, ha legalább kifestenék. Az a modell sem feltétlenül tesz jót az üzletnek, ha válogatás nélkül kiadják a boltokat mindenkinek – ismerünk olyan központot, ahol több, úgynevezett kacatos bolt is üzemel” – mondta lapunk szakértője. Véleménye szerint a színvonaltalan boltok gyors távozásra késztetik a közönséget, hiszen máshol ott vannak a világmárkák.
Rossz tervezés – biztos bukás
Problémákat okozott több esetben is a rossz helyszínválasztás, a későbbi konkurencia figyelmen kívül hagyása, vagy egész egyszerűen a hibás koncepció. Egy időben igen látványos volt a Lurdy-ház erős lecsúszása, melyet sikerült megállítani, de a központ egyik legnagyobb vonzereje továbbra is a mozi. Érdekes egyébként, hogy információink szerint az ugyanitt található irodaterületek kiadásával nincs gond. „A Lurdynál több hiba is volt. Egyrészt tömegközlekedéssel sokáig kvázi alig volt megközelíthető, másrészt nem volt benne semmi olyasmi, amiért rendszeresen érdemes lett volna visszatérni, és nem igazán voltak pihenő-leülőhelyek sem, az éttermeken kívül.” – jelezte szakértőnk.
Sokáig gondok voltak az óbudai Új Udvar bevásárlóközponttal is, ahol előbb az emeleti üzletek ürültek ki gyorsan, majd szedte a sátorfáját az egykor VIP székekkel csábító mozihálózat is. Mára a központ kiválóan betölti funkcióját – a környéket szolgálja ki. Mozi máshonnan is gyorsan megszökött, a Rózsadombon sem húzta sokáig az anno nagy reményekkel indult multiplex, de nemrég a Csepel Plázában is bezárták a vetítőtermeket. „A mozi lehet egy indikátor is a sikerességgel kapcsolatban, bár érdekes módon, az Árkád, aminek nincs mozija jól megy, míg más mozis plázák kevésbé” – véleményezte a kérdést a Lakásmustra szakértője.
Vidéken sem egyszerű
A fővároson túl is akadtak természetesen problémák az elmúlt években. Az egyik leglátványosabb volt a Barcson, a horvát bevásárló turisták áradatakor épült bevásárlóközpont szinte teljes kiürülése (a horvátok egyszer csak nem jöttek, mert már nem érte meg), de egy időben elég szomorú képet nyújtott a Pécs külvárosában található bevásárlóközpont is, melyet végül a mozi tudott megmenteni, a városközpontban nyílt Árkádban ugyanis nincs ilyen létesítmény.
Gyorsabb volt a bukás a kisebb üzletházaknál, különösen azokban a városokban, ahol megjelent egy nagy plázaépítő, aki elszívta a világmárkákat. A 8-10-15 üzletes kis bevásárlóközpontok hamar tönkrementek, vagy éppen teljesen kommersz üzletek nyíltak bennük, sokan hamar be is zárták a boltot. Nem tett jót azonban a bevásárlóközpontok építése a városok sétálóutcáinak sem, Pécsett például az elegáns Király utcában az üzletek jó része kiadó.
