A nemzetközi pénzpiacok a szeptemberi nagy ijedtség után úgy vélték, hogy véget ért a nemzetközi válság, és lassan konszolidálódik a helyzet. Tapaszti Attila elemző szerint úgy tűnik, hogy korai volt az öröm, hiszen a nagybankok novemberben rekord veszteségről számoltak be, és azóta ismét felgyorsultak az események.
64 milliárd dollár plusz pénz
A szerdai nap folyamán 2001 óta nem látott akcióra szánták el magukat a világ vezető jegybankjai, annak érdekében, hogy a júliusban kirobbant hitelpiaci válságra összehangolt választ adjanak. Az akció keretében a FED és a többi vezető jegybank mintegy 64 milliárd dollár plusz likviditást pumpálnak a rendszerbe az elkövetkező néhány hétben annak érdekében, hogy a hitelpiaci válság további elmélyülését megakadályozzák – mondta el az mfor.hu-nak Tapaszti Attila a Takarékbank elemzője.
Erre azért volt szükség, mert az elmúlt pár hónapban a bankközi piacon erősen csökkenésnek indult a likviditás, a bankok csak jelentős kockázati prémiumok mellett hajlandóak egymást hitelezni. Ennek következményeként az amerikai 3 hónapos kincstárjegy és a 3 hónapos bankközi hitelkamatláb közötti spread (különbség) a július végi 50 bázispontról több mint 200 bázispontra szökött.
A válság így elsősorban a bankok egymásba vetett bizalmának eltűnésével magyarázható, az újabb és újabb veszteségek napvilágra kerülése pedig tovább fokozta a bizonytalanságot. A szeptemberi FED kamatvágás után normalizálódni kezdtek a piacok, azonban novemberben újabb jelentős, a subprime krízissel kapcsolatos (hatalmas) veszteségeket jelentettek a bankok, amelyek a korábbi nyilatkozatokkal sok esetben ellentétesek voltak, így meglepetésként érték a piacot, a bankok kockázati felára az augusztusi szint fölé emelkedett.
Elégedetlenek a FED-el a nagybankok
A bankközi piacon tapasztalható anomáliák elhúzódása azonban már a reálgazdasági növekedés tekintetében is jelentős kockázatokat hordoznak, hiszen amennyiben a bankközi piacon szigorodnak a kondíciók az a reálgazdaság szereplőinek hitelhez való jutását is megnehezíti. A FED indokai között ez is szerepelt, mint a kamatvágást alátámasztó érv, azonban a keddi kamatdöntés és az azt követő kommentár nem teljesen felelt meg a piaci szereplők várakozásainak, amit heves eladásokkal "hoztak" a FED tudomására.
A FED fő bírálói között elsősorban a tengerentúli nagybankok voltak, akik szinte egyöntetűen jelentősebb vágást és a kamatpályára vonatkozó egyértelmű közleményt tartottak volna szükségesnek. A "szokásos" koreográfiának megfelelően pedig ismételten voltak bankok, akik közvetlenül a kamatdöntés után álltak elő a várakozásoknál nagyobb veszteségeikkel, nyomást gyakorolva ezzel a FED-re. Bár az akció összetettsége alapján már hosszabb ideje kidolgozás alatt állt, ezekre tekinthető reakciónak a tegnapi bejelentés.
Az összehangolt akció két fő intézkedést tartalmaz, egyrészt a FED új likviditásbővítő aukciós programot hirdet, amelynek keretében kiterjeszti az elfogadható értékpapírok, illetve az aukcióban részvevő jogosultak körét. Az új típusú aukció fő célja, hogy az újabb likviditási csatorna igénybevételének lehetősége növelje a szereplők egymásba vetett bizalmát, amely már a stabilizálódás irányába mutatna. Másrészt a FED az EKB-val és az SNB-vel deviza-swap megállapodást írt alá, amelynek alapvető célja, hogy az európai jegybankoknak is lehetősége legyen a dollár kínálatát növelni szükség esetén, azaz enyhíteni a piaci feszültségeket.
Megkezdődött a tisztulási folyamat
A bejelentések hatására kilőttek az indexek, de második olvasatra már megjelentek a szkeptikus hangok, amelyek kétségbe vonták a bejelentett lépések hatékony voltát. A swap-keret és az aukciós keretek nagyságrendje valóban adhat kétkedésre okot, az 50 bázispontos diszkont ráta csökkentést (amely nem az irányadó ráta, hanem a kereskedelmi bankoknak nyújtott hitelek kamatlába) valószínűleg tartósabb optimizmussal fogadta volna a piac. Látható, hogy a pénzügyi szektorban megindult tisztulási folyamat még sokáig nagy volatilitást és nagy kockázatokat fog jelenteni, így még közel sincs vége az elmúlt hetekben tapasztalt piaci "csapkodásnak". (Varga M. István)
