"Egy dologban egészen biztos vagyok, mégpedig abban, hogy a japánok ki tudnak majd mászni a gödörből, elég csak az 1995-ös Kobei földrengés utáni gyors gazdasági visszapattanásra gondolni, pedig akkor a gazdasági környezet sokkal inkább kiszámíthatatlan volt. A mi befektetési filozófiánk szerint - amit az alapkezelők és az elemzők is követnek - csak úgy érdemes egy adott ország kitettségét megváltoztatni, hogy legalább öt éves horizontot veszünk figyelembe - tette hozzá Möbius."
Az 1995- ös földrengés után 18000-ről kb 15000-re esett be a Nikkei, majd felment 18-20000-ig, tehát bejött a pánikban a vásárlás, igaz? Hosszútávon semmiképpen sem, mert most ugye 9000 körül van. Ennyit a hosszútávról.
Fontos tény, hogy az ijedős beeséseket gyakran érdemes megvenni, de hosszútávon nem biztos, hogy ugyanez a helyzet. Aki a nagy kobei pánik után vett japán részvényeket és megtartotta az nominálisan is legalább 30-40% bukóban van (aki akkor mondjuk BUX indexet vett az tízszerezte a pénzét! de a Dow is vagy 3szor magasabban van). Másrészt meg a gazdaság teljesítménye nem mindig korrelál a piacokkal. A japán nominális GDP nem nagyon ment sehova az elmúlt 15 évben, a piac mégis lefeleződött, mert korábban még mindig eléggé drága volt. Hosszútávon (5+ év) az árazás a legfontosabb, illetve a strukturális növekedési képesség, rövid távon meg sok egyéb más (de az árazás pont nem).
