Egyelőre leginkább csak vizionálni lehet a gazdasági fellendülést az Egyesült Államokban, nincsenek konkrét jelei a fordulatnak. A fogyasztói bizalom siralmas szintre esett, a gazdaság az elmúlt 25 év legnagyobb recessziójában van és az ingatlanpiacon sem látszik, hogy javulna a helyzet - összegzi az AXA pénteken kiadott elemzése.
Fogyasztói bizalom: az nincs
Az Egyesült Államokban a gazdasági fordulatnak szinte még semmi jele sem mutatkozik, az aktivitás egyenes vonalú, egyenletes lefelé mozgást végez (a néhány kivétel között találhatjuk az ISM (Institute for Supply Management) feldolgozóipari, illetve szolgáltató szektor bizalmi indexeit). A 2008 januárjában még 87,3 pontot mutató amerikai fogyasztói bizalmi index a tavalyi év utolsó hónapjaiban már begyorsulva kezdett el zuhanni, és idén februárban 25 pontig ereszkedve, szinte teljesen összecsuklott.
Nem csak a jelenbeli helyzet fest azonban ilyen rossz képet, de hat hónapos távlatban sem várnak érdemi javulást a megkérdezettek. A lakosság „hiperérzékennyé” vált a költekezésben. Az ICSC (International Council of Shopping Centers )adatai alapján a fogyasztók szorongatott helyzete a tavalyi, kulcsfontosságú novemberi (-2,7 százalék) és decemberi (-1,7 százalék) hónapokban (amikor is a kiskereskedelmi értékesítések az éves eladások közel negyedét teszik ki) kezdett el látványosabban romlani. A kiskereskedelmi hálózatok jelentős, akár 30-70 százalékot is elérő kedvezményeket is hajlandóak voltak adni, hogy becsalogassák a vásárlókat az áruházaikba.
Egyes elemzők szerint már vagy 25 éve nem lehetett ilyen „mániákus” árleárazásokat látni. Mindenki a felhalmozódott készleteket akarja ugyanis kisöpörni. Februárban már csak minimális, 0,1 százalék kal esett vissza a kiskereskedelmi értékesítés, ami alapvetően azonban a Wal-Mart eredményeinek volt köszönhető.
A vásárlók a márkásabb, divatosabb áruházakat egyre inkább hanyagolva, a „diszkont” áruháznak számító Wal-Martba látogatnak. Az amerikai autóértékesítések februárban 41 százalékkal estek vissza az előző év hasonló időszakához képest, ami évesített szinten 9,1 millió eladott autónak és pontosan 27 éves mélypontnak felel meg. Az Autodata számításai szerint ez már az ötödik hónap, amikor a 10 milliós határt sem érik el az értékesítések annak ellenére, hogy 2000 óta az éves átlag 16 millió körül alakult.
A GM közel 31 milliárd dolláros veszteséggel zárta a tavalyi évet, amilyen gigantikus mínuszra 100 éves fennállása óta csupán egyszer volt példa. A világ legnagyobb autógyártója, a Toyota pedig 59 év óta most először veszteséggel zárhatja az idei évet. A Ford elemzője pedig egyszerűen kijelentette, hogy „Nem tudjuk, hol lesz az alja.” Mi sem mutatja jobban, hogy milyen kritikus helyzetben van a recesszióra egyik legérzékenyebben reagáló autóipari szektor, mint az, hogy hiába csökkentik a termelést a gyártók, a készleten lévő gépkocsik már a kikötőkben is nehezen férnek el, Angliában már lezárt, használaton kívüli reptereken tárolják az autókat.
GDP: 1982 óta nem csökkent ilyen gyorsan
A 4. negyedéves felülvizsgált amerikai GDP-t a decemberi tényleges adatok fényében a korábbi -3,8 százalékos értékről -6,2 százalékra módosították lefelé. 74 elemző közül egy sem számolt ilyen gyors ütemű gazdasági zsugorodással, a jelentős visszaesést pedig csak részben magyarázza a decemberi 6 százalékos export csökkenés. A január 30-án első olvasatban közölt GDP adatot akkor még a becsült decemberi készlet-felhalmozódással kalkulálták, ami nélkül 5,1 százalékos lett volna a GDP csökkenés mértéke. Az amerikai Kereskedelmi Minisztérium legfrissebb jelentése szerint azonban kiderült, hogy ezzel ellentétben, novemberről decemberre valójában 1,3 százalékkal csökkentek a készletek.
Ez nem sok örömre ad azonban okot, mivel az amerikai nemzetgazdaság szintjén még így is hatalmas méreteket öltenek a raktárakban egyre inkább tornyosuló készletek. A Készlet/Értékesítési ráta a tavaly decemberi 1,27-es értékről 2008 decemberére 1,44-re emelkedett, amilyen magasságban utoljára az ezredforduló környékén tartózkodott. Az autó és alkatrészgyártók szektorában ez a mutató a 2007. decemberi 2,07-es értékről egy év alatt 2,59-re ugrott. A szektorok közül egyértelműen ez a leglátványosabb emelkedés, ami ez esetben azt jelenti, hogy több mint két és fél hónap alatt lehetne csak kisöpörni a felhalmozott készleteket.
Ingatlanpiac - A fordulatot egyelőre csak vizionálni lehet
Az elmúlt két hónapban egy biztató fejleményről sem számolhatunk be az amerikai ingatlanpiaccal kapcsolatban. A NAR (National Association of Realtors) adatai alapján a novemberi elképesztő mélységekből decemberre ugyan visszaugrott az évesített használt lakás értékesítések száma, de januárban ismét lefelé vette az irányt és 12 éve nem látott mélységekbe zuhant. A 4,49 milliós szám alapján még igen korai lenne bármilyen trendfordulóról beszélni. A decemberi technikai visszapattanásban valószínűleg szerepet játszott az is, hogy egyes államokban az árcsökkenés mértéke elérte a 30 százalékot is, ami vevőket csalogatott a piacra, a januári adat azonban minden szempontból kiábrándító volt.
A tavalyi évben úgy tűnt, hogy az 5 milliós szint körül fog stagnálni az újraértékesítések száma, azonban a novemberi-januári adatok már egyértelműen az értékesítések további zuhanásáról számoltak be. Ráadásul az átlagos értékesítési árak közel rekord-gyorsasággal, év/év alapon 14,8 százalékkal zuhantak januárban. Az USA 20 legnagyobb metropoliszának ingatlanpiaci mozgásait lekövető S&P/Case-Shiller index soha nem látott mértékű mélyrepülést produkált, mivel decemberben 18,6 százalékos zuhanást mért a mutató. Ezt a fék nélküli áresést felerősítette az is, hogy az ingatlanok kényszerű lefoglalása 83 százalékkal ugrott meg 2008-ban. A legfrissebb adatok szerint évesített szinten 309 ezerre visszaeső újlakás értékesítések pedig kifejezetten katasztrofális képet festenek. Annak ellenére zuhant soha nem látott szintre az újlakás értékesítések száma, hogy az eladatlan készletállomány 13,3 hónapra emelkedett. Az előremutató ingatlanpiaci indikátornak tekinthető függőben lévő értékesítések száma hó/hó alapon 7,7 százalékkal esett vissza januárban, mivel a vártnál is lényegesen kevesebben írtak alá használt lakás vételéről szóló szerződéseket. Mindezek alapján még nagyon korai lenne fordulatot vizionálni az amerikai ingatlanpiacba.
Egy csomag a tömeges kilakoltatások ellen
Több mint 8,3 millió amerikai adósnak kell szembesülnie azzal, hogy a jelzáloghitel tartozása meghaladja az ingatlanjának az értékét. A First American CoreLogic adatai szerint ugyanis, az amerikai lakóingatlanok értéke mintegy 2,4 milliárddal 19,1 milliárd dollárra csökkent 2008-ban. Az amerikai kormány jelentése szerint, az USA-ban potenciálisan mintegy 6 millió háztartás néz szembe lakóingatlanának elárverezésével. A Realtors szerint az értékesített házak mintegy 45 százaléka már így is árverések vagy egyéb kényszerértékesítések során kerül eladásra.
Ekkora plusz kínálat már magában is hatalmas nyomást jelent az árakra. A kényszerértékesítés miatt eladóvá vált ingatlanok azonban mintegy 9 százalékkal tovább rombolják azon lakások értékét, amelyek szomszédságában a „for sale” tábla van kitéve. Az Obama kabinet Lakástulajdonos Megfizethetőségi és Stabilitási Tervet dolgozott ki, ami átfogó stratégiát nyújt 7-9 millió család számára, hogy refinanszírozza a jelzáloghiteleit, elkerülve a hitelek bedöntését és a kilakoltatást. A 275 milliárd dolláros finanszírozási háttérrel rendelkező csomag első eleme mintegy 4-5 millió olyan adósnak biztosítana refinanszírozást, azaz egy alacsonyabb hitelkamatra való áttérést, akik eddig megfelelően törlesztették a havi részleteiket, de az idő közben csökkenő lakásárak miatt lehetetlenné vált számukra a refinanszírozás.
A program második eleme az olyan hitelfelvevőkön segítene, akiknek a recesszió miatt a havi jövedelmüknek már a 40-50 százalékát teszi ki a lakásfinanszírozáshoz köthető kiadások. A hitelintézetekkel együttműködve a kormány célja, hogy első körben 38, majd 31 százalékra csökkentsék az adós havi jövedelméhez mért jelzáloghitel törlesztéseit. Az intézkedés harmadik része az állami jelzálogintézet Fannie Mae és Freddie Mac iránti bizalom erősítésében és jelzálogkamatok alacsonyan tartásában testesül meg. A három pontból a kivitelezés tekintetében a másodikhoz köthetőek komoly aggodalmak, mivel egyelőre még kérdéses, hogy a bankok mennyire fognak együttműködni. Az első elem alapján pedig jól látszik, hogy a Megfizethetőségi Terv elsősorban csak jó adósokat „szándékozik” megmenteni, aki eddig se fizetett megfelelően, az most csak kevesebb segítségre számíthat.
Munkaerőpiac: hetente 100 ezer ember kerül az utcára
Tavaly az USA-ban mintegy 2,6 millióan vesztették el a munkahelyüket. A foglalkoztatottságban látott ilyen gyors ütemű visszaesésre 1945 óta nem volt példa. Összesen 2007 decembere óta mintegy 4,4 millióan kerültek az utcára, a munkanélküliség pedig februárra 8,1 százalékra ugrott, amilyen magasságban utoljára 1984-ben volt. A január 26-i napot pedig joggal keresztelték el a munkaerőpiac „Véres Hétfőjének”, mivel csupán egyetlen nap leforgása alatt 61 ezer munkahely felszámolását jelentették be az amerikai cégek. Nem ritka, hogy a vállalatok egy lépésben a teljes dolgozói létszám 10-15 százalékát is leépítik. A Microsoft esetében például 34 éve most került sor először csoportszintű elbocsátásokra. A szoftvergyártó óriás pénzügyi igazgatója úgy nyilatkozott ezzel kapcsolatban, hogy „nem ülünk itt ölbe tett kézzel, várva, hogy visszapattanjon a piac”. A tartósan munkanélküli segélyért sorban állók száma február végére már 5,11 millióra emelkedett, amilyen magas értékre az 1967-es adatgyűjtés megkezdése óta nem volt példa az USA-ban. Mindezek a folyamatok jól jelzik, hogy a vállalatok milyen hatalmas nyomás alatt vannak, hogy a zuhanó profitabilitással párhuzamosan a költségeiket is lefaragják.
Eredményszezon: totális profitrecesszió
Két negyedévvel ezelőtt az S&P 500 indexen belül még csak 2 szektor esetében (pénzügy és kiskereskedelem) lehetett év/év alapon komolyabb eredmény-visszaesésről beszélni. A január eleje óta lepörgött negyedik negyedéves eredményszezon alapján viszont már csak egyetlen szektort lehet megemlíteni (egészségügyi/pharma), amely szegmensben év/év alapon nem csuklott össze teljesen a cégek profit-termelő képessége. Még egy éve sem volt, hogy a Bloomberg elemzői konszenzus a vállalatok profitabilitása terén még robosztus visszapattanást várt a negyedik negyedévre, év/év alapon mintegy 50 százalékos eredménynövekedéssel. Ehelyett azonban most súlyos profitrecesszióval szembesülhet a piac. Ugyan némi örömre ad okot, hogy a várakozásokhoz képest eddig jobban teljesített a szektorok többsége, azonban index szinten így is 58 százalékos profitcsökkenést láthatunk, ami összességében mintegy 42 százalékkal marad el az elemzők várakozásától. Ez már így az ötödik egymást követő negyedév, amikor az S&P indexnél az egy részvényre jutó eredmény szintjén év/év alapon csökkenést lehet látni.
Természetesen a pénzügyi szektor fest a legrosszabb képet, ami már (egyelőre egyedüliként) szektor szinten is közel 50 milliárd dolláros veszteséget termelt. A veszteségekről beszámoló amerikai cégek a leépítések mellett sok évtizede nem látott rohamtempóban csökkentik az osztalék-kifizetéseiket, hogy minél több készpénzt tudjanak megőrizni. Jelenleg az amerikai cégek többségének eredménytermelő képessége kártyavárszerűen omlik össze. Arról pedig, hogy mit hozhat a jövő ismét a Microsoft-ra hivatkoznánk, mivel a cég bejelentette, hogy mostantól „nem lesz képes eredmény-előrejelzést adni”.
Rohamtempóban - 787 milliárdos csomag
A tavalyi év első felében még sétagalopp sebességgel reagált az amerikai kormány a pénzügyi rendszerben kialakult feszültségekre. A Lehman bedőlése után pánikhangulat tört ki, aminek hatására már láthatóan csökkent az intézkedések reakcióideje. A pénzügyi válság fokozatosan globális gazdasági válsággá transzformálódott és januárra már olyan szimptómákat generált, amelynek kezelésében már napokat sem lehetett késlekedni.
David R. Obey képviselőt idézve: „minden hét késlekedéssel újabb 100 ezer ember kerül az utcára”. Obama mintegy 3,5-4 millió munkahely megtartását, illetve teremtését tűzte ki céljául. A frissen felavatott elnök így már beiktatása előtt versenyt futott az idővel. A piac az év elején a várva-várt Obama intézkedésekbe kapaszkodott, azonban a meghirdetett fiskális és bankmentő csomag a hatalmas mérete ellenére egyáltalán nem nyugtatta meg a piacokat.
A 787 milliárd dolláros gazdaságösztönző csomag (ARRA) 290 milliárd dollárt fordít adócsökkentésre és kedvezményekre, 310 milliárdot állami beruházásokra, valamint 190 milliárdot biztosítana munkanélküli segélyekre és a társadalom-biztosítás támogatására. A sietséget itt is jól mutatja egy republikánus képviselő aggálya, miszerint „fizikailag képtelenség volt a több mint 1000 oldalas törvényjavaslatot a szavazás előtt, egy nap alatt átolvasni”. A program kritikusai nem mentő, hanem „költekezési” csomagként emlegetik a programot, ami nem fogja érdemben tompítani a recessziós sokkhatást, de enyhíti az egyre inkább morajló társadalmi feszültségeket.
Az mindenesetre jól látható, hogy ez a csomag ugyan abszolút értékben hatalmas, de a válság méretéhez képest nem biztos, hogy elégséges, valamint szétaprózott és nem is teljesen jól irányzott. Továbbá, ami leginkább félő, hogy abban az esetben, ha jelenleg nem csak egy ciklikus mélypontról, hanem egy fenntarthatatlan és haldokló gazdasági modell elhúzódó válságáról van szó, ez a fiskális injekció csak átmenetileg fog megoldást nyújtani.
