Minél korábban kezdü el valaki nyugdíjra takarékoskodni, annál kevesebb havi megtakarítás is elegendő ahhoz, hogy értelmezhető nagyságú jövedelemkiegészítést kaphasson nyugdíjasként az általa kiválasztott önkéntes nyugdíjpénztártól. Általánosságban elmondható, hogy ha csak 40 évesen kezd el valaki takarékoskodni, ugyanakkora nyugdíjkiegészítéshez kétszer annyit kell félretennie havonta, mint ha nem késlekedett volna tizenöt évet - közölte az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ), amely a Makronóm Intézettel közösen modellszámításokat végzett.
Az egyik kalkuláció szerint ahhoz, hogy egy 25 éves nő nyugdíjas korában mai áron számítva havi 50 ezer forintos kifizetésben részesüljön, átlagosan 8,3 ezer, míg egy hasonló korú férfi átlagosan 5,6 ezer forintot kell, hogy megtakarítson havonta. (A számításokban a nemenként eltérő összegeket a várható élettartam különbsége magyarázza.)
Ha viszont csak 40 éves korban kezdődik a nyugdíj-öngondoskodás, akkor a nők esetében már havi átlagosan 17,1 ezer forint befizetése szükséges a ma 50 ezer forintnak megfelelő járadékhoz, míg a férfiaknak 10,9 ezer forintot kell erre szánnia. A megtakarítandó havi összeg egyenes arányban nő az elérni kívánt járadék emelkedésével. Ez azt jelenti, hogy ha mai áron számítva 100 ezer forintos nyugdíjkiegészítést szeretnénk, akkor az ötvenezres célhoz képest kétszer annyit kell havonta félretenni, ha pedig 200 ezer forintot, akkor négyszer annyit.
„Minél korábban kezdjük el a nyugdíjpénztári befizetéseket, annál több alkalommal vehetjük igénybe a jelenleg évi legfeljebb 150 ezer forintos szja-visszatérítést, illetve az is igaz, hogy könnyebb hosszabb időn át, kezdetben kisebb összegeket félretenni, mint a nyugdíjkorhatárhoz közeledve akár százezres nagyságrendű megtakarítást kipréselni a jövedelmünkből. Mindemellett az is az öngondoskodás mielőbbi elkezdése mellett szól, hogy egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a jövőbeni várt jövedelmünk elegendő lesz a nyugdíjcélunk megvalósítását szolgáló magasabb összegek tartalékolására” – hívta fel a figyelmet Nagy Csaba, az ÖPOSZ elnöke.
A megfelelő nagyságú idős kori kiegészítő jövedelem eléréséhez szükséges megtakarítások nagyságát az is befolyásolja, hogy milyen befektetési portfóliót - azaz milyen kockázatú megtakarítást - választ a nyugdíjpénztári tag. A fenti átlagértékekhez képest nemtől és kortól függetlenül havonta nagyobb összeget kell félretenni alacsony kockázat vállalása esetén, míg közepes vagy magas kockázatú portfólió választásakor – ha minden jól megy – kevesebb befizetéssel is elérhető a nyugdíjcél. Ezeket foglalta össze az alábbi táblázatban az ÖPOSZ.
Az EU-s összehasonlításban alacsonynak számító várható élettartam alapján sajnos sokaknak – főleg a férfiaknak – nagy valószínűséggel nem jut túlzottan sok idő élvezni a nyugdíjas éveket - hívja fel a figyelmet az ÖPOSZ. A nyugdíjpénztári megtakarítás viszont jó eszköz arra is, hogy az összegyűlt vagyon örökítésével gondoskodni tudjunk szeretteinkről. Ráadásul ebben az esetben nem csak a törvényes vagy végrendeleti örökösök örökölhetnek, hanem a pénztártag jogosult az összegyűjtött vagyonára kedvezményezettet jelölni. Ez azt jelenti, hogy nem családtag – például előző házastárs, barát, ismerős vagy akár volt családtag – is megjelölhető kedvezményezettként.
Az szja-visszatérítések kapcsán a modellszámítás arra is rámutat, hogy ha a 40 évesen belépő nők 200 ezer forinttal kívánják kiegészíteni majdani nyugdíjukat, úgy – alacsony és közepes kockázatú portfólió választásakor – átlagos befizetésükkel túllépik az adó-visszatérítés maximumának igénybevételéhez szükséges összeget. Ezzel szemben a 40 éves korban belépő férfiak egyetlen kockázati szint mellett sem lépik át a 750 ezer forintos éves befizetési határértéket.
