Azt mondják, hogy az ostobaság definíciója az, ha újra és újra ugyanazt tesszük, de más eredményt várunk tőle. Európa (és sokan mások is) úgy érzi, hogy miután lecsökkentette a vírus terjedését, most nyugodtan feloldhatja a korlátozások nagy részét - anélkül, hogy emellett bármi mást tenne. A probléma az, hogy ha a találkozások száma ismét megugrik, ha újra sok ember lesz együtt, akkor pont az fog történni, mint előtte: felmegy a vírus reprodukciós rátája egy fölé, azaz ismét elkezd terjedni.
A nyitást csakis úgy lehet(ne) meglépni, ha eközben képesek vagyunk rá, hogy az újonnan felmerülő eseteket nagyon gyorsan kiszűrjük. Ehhez kell(ene) a tesztelés. Nem azért, hogy tudjuk, hogy hány beteg van, nem azért, hogy megmutassuk, hogy milyen jól tudunk tesztelni, és jobbak legyenek a statisztikák, hanem azért, hogy csírájában elfojtsuk a problémát (mondjuk miután Magyarországon csak kb. minden tizedik esetet derítjük fel, így elég rossz helyzetből indulunk). Így térhetne vissza a társadalom és a gazdaság is a (közel) normalitáshoz. Ennek híján borítékolható az ismételt terjedés. A nyitást végrehajtó országok közül többen is már a május eleji változások hatására egy fölé ment az R, magyarul a terjedés gyorsul. És újabb lazítások jönnek folyamatosan.
Talán a legegyszerűbb, nem túl szofisztikált megoldás az lehetne, hogy megkérünk bárkit, hogy ha lázas, hívjon fel egy számot. Kimennek hozzá a mentők vagy bárki más, és letesztelik. Ha vírusos, akkor kötelezően otthon marad két hétig az egész családjával együtt. Természetesen ezt sokan nem szeretnék, és nem biztos, hogy azonnal felhívnák a tesztelő telefonszámot. Kivéve ha valamilyen gazdasági ösztönzőt csatolunk mellé. Mondjuk, ha kiderül, hogy otthon kell maradnia, mert vírusos, akkor kap egyszeri 200 000 forintot minden családtag után, akinek otthon kell maradnia. Máris megnőne a tesztelési kedv! A pénz természetesen csak a két hét végén kerülne kiutalásra, ha a karantén tökéletesen be lett tartva. Természetesen ez csak egy ötlet, ennél sokkal okosabban is kivitelezhető az egész, de még ez a kőbaltás módszer is jobb, mint amivel (azaz a semmivel) most próbálkozunk. Ennél még egyszerűbb, ha bárki, akinek láza van a családjával együtt otthon marad két hétig kötelezően, szintén valamilyen (a fentinél kisebb) pénzügyi támogatás mellett. Ehhez aztán tényleg semmi nem kell, csak hőmérőzés: a mentőtiszt aláírja a papírt, ezzel igazolva hogy lázas a családban valaki, és mindenki mehet a dolgára. Lenne visszaélés ezzel? Persze. De még ez is olcsóbb, mint a gazdasági visszaesés.
Ha kiszűrünk minden lehetséges esetet még az elején, akkor valóban kordában tartható a vírus még úgy is, ha visszaállítjuk a gazdasági életet. Ha nem, akkor annak súlyos ára lesz. Havi 1 millió tesztelés ára, plusz párezer karanténos kifizetése nem lenne több, mint 20 milliárd forint, ami aprópénz az elkerülhető gazdasági károkhoz képest. Amit most csinál Európa az viszont az ostobaság definíciója. Azt hisszük, hogy egyéb intézkedések nélkül is visszaállítható a régi élet. Ez hiú ábránd, aminek az ára újabb karantén és gazdasági leállás lehet, ami pedig sokkal többe fog kerülni, mint a széleskörű tesztelés és felderítés. Érthetetlen számomra, hogy mi az elképzelés, és miben reménykednek a politikusok. Maximum erre tudok gondolni:
