A 75 éves pszichoterapeuta, Merle Bombardieri a Zoomon keresztül próbál segíteni napsütötte floridai nappalijából a világ minden tájáról érkező fiatal nőknek és férfiaknak meghozni életük egyik legfontosabb döntését: vállaljanak-e gyereket vagy sem. Bombardieri négy évtizede úgynevezett „csecsemődöntési tréner”, egyben engedéllyel rendelkező klinikai szociális munkás.
Első könyve, a The Baby Decision (A baba döntése) 1981-ben jelent meg, de most újabbat ír: Baby or Childfree (Baba vagy gyerekmentes élet)? Párokkal és egyedülálló ügyfelekkel egyaránt dolgozik Skóciától Délkelet-Ázsiáig. Többségük az ő segítségével szeretne dönteni a következő hat hónapban vagy egy évben, miközben egy ülés 200 dollárba, jelenlegi árfolyamon 73 360 forintba kerül. Azaz jól megkéri az árát a terápiás óráknak.
Az általában 5-8 foglalkozás első részében arra kéri az embereket, hogy helyezzék el magukat az 1-10-ig terjedő skálán aszerint, hogy mennyire szeretnek szülővé válni. Egyes pároknak már ez valódi kihívás.
Fotó: Depositphotos
Phoebe és férje, Samuel – mindketten 34 évesek – úgy döntöttek, ők is felkeresik online Bombardierit, aki segíthet életük legnagyobb választásában – élményükről a The Times hasábjain számoltak be. Egy éves házasságuk és nyolcéves kapcsolatuk fényében a határozatlan ötöst jelölték meg.
„Nincs egyetlen helyes válasz. Az egyetlen kérdés, hogy mi értelme van számomra, vagy számunkra?” – mondta erre Bombardieri, aki olyan visszatérő témákkal találkozik, mint a bizonytalanság, a szülővé válástól és a terhességtől, vagy attól való félelem, hogy feláldozza-e az identitását valaki egy „nyavalyás” csecsemő miatt vagy sem.
Hozzáteszi: a párok egyre gyakrabban hivatkoznak a gyermekvállalás környezeti nehézségeire. De az anyagiak is meghatározóak sokak számára. Az elmúlt két évtized gazdasági realitása a 20-30-as éveikben járókat a kamaszkorba húzta vissza, amelyben jóval később érik el a felnőttkor „hagyományos” mérföldköveit – saját lakás, házasság, szülői lét. Angliában például 1997 óta ugyan megduplázódtak a keresetek, de a lakásárak négy és félszeresére nőttek. Magyarországon a bérek sem nőttek meg így, viszont a lakásárak az elmúlt időben a legnagyobb mértékben ugrottak meg, és a gyermekgondozási költségek is az egekben járnak. Nem csoda, hogy a születési ráta szabadesésben van.
Politikusok, demográfusok és közgazdászok apokalipszist jósolnak. „Egy generációnak sem kellett ezzel megküzdenie” – mondja Bombardieri.
Totális bizonytalanság
Phoebe és Samuel sok tekintetben megfelel a 34 éves örökkamasz profilnak. Londonban élnek, nincs saját lakásuk, és nem engedhetnének meg magunknak bébiszittert sem. Viszont mindkettőjüknek fontos a függetlensége, és nem tartják jónak, hogy egy új fogyasztóval terheljék a bolygót. Phoebe soha nem álmodozott arról, hogy anya legyen, de arról igen, hogy Párizsba vagy New Yorkba költözzön. Ugyanakkor a férjével nem biztosak abban, hogy soha nem akarnak babát, mert attól tartanak, hogy valami fontosról lemaradnak. Ez a bizonytalanság nyugtalanító, s ez vezette el őket Bombardieri (virtuális) kanapéjához.
Phoebe nemrég megkérdezte édesanyját, honnan tudta, hogy gyereket akar, mire felnevetett: „Nem tudtuk, hogy készen állunk, egyszerűen megtettük.”
A fiatalok fő problémája, hogy mennyire elvont az egész probléma. Már nem is attól félnek, hogy nem lesznek szülők, hanem hogy nincs bennük vágy, hogy szülők legyenek.
„Mindig azt mondom, ne kérdezd, meg fogod-e bánni a döntésedet, mert az emberi természet ilyen. A kérdés az, melyik döntést bánom meg a legkevésbé?” – szól Bombardieri válasza.
Phoebe és Sam szerencsések a szüleikkel, nem követelőznek az unokákért. De mindkettőjükben ott az érzés, hogy a dolgok hagyományos rendjét kövessék. A floridai coach szerint az embereknek akkor kellene gyermeket vállalniuk, ha erős vágyat éreznek iránta, ha úgy érzik, igazán fontos része saját maguknak és kapcsolatuknak. Nem pedig egy ügy, amitől mesterkéltekké válhat az egész.
Ház feladatok
Bombardieri az ülésekre gyakran ír elő házi feladatokat. Az egyikben két szék közül le kell ülni az egyikre és azt mondani: „Bármi történik, én gyereket akarok”. Aztán átülni a másik székre: „De mi lesz az önállóságommal, a karrieremmel?” Az ötlet szerint vitázni kell önmagunkkal, így kiderülhet, melyik hang az erősebb.
A nagyobb nyitottság is fontos az előítéletetek lebontására. A gyermekesek úgy érzik, azok ítélkeznek, akiknek nincs gyerekük – és fordítva –, míg a teherbeeséssel küzdők mindkét tábort elviselhetetlennek tartják. Sok nőt kiborít a közösségi média által felturbózott kultúra, amely miatt az anyaság háborúnak tűnik. Rettegnek, mert csak a nehézségekről olvasnak az interneten: szülés utáni depresszió, identitás elvesztése.
És bár ezek a dolgok olykor igazak, de gyakran átmenetiek és keverednek a sok örömmel. Ez nagyon fontos pillére Bomberdieri beszélgetéseinek.
„És a gyerekek felnőnek. Nagyon kevés embernek lenne gyereke, ha a gyermeke örökké baba lenne” – válaszolja Bombardieri, akinél a biológiai óra kérdése is szóba kerül. Azt javasolja, hogy sok ügyfél fontolja meg a termékenységi vizsgálatot. Mert ha az a döntés, hogy 3-4 év múlva szeretne valaki gyereket, jó, ha rendelkezik némi információval a termékenységéről." A férfiak esetében ez spermaelemzést jelent, a nőknél ultrahangvizsgálatot, vérvételt és hysterosalpingogramot (a méh és a petevezeték vizsgálata). De még ezek sem tudják megjósolni, hogy egy nőnek vagy párnak mennyire lesz könnyű vagy nehéz teherbe esnie.
Mit tennének meg gyermekvállalás előtt?
Phoebe szerint végre egy gyakorlati lépés, valami, nem egzisztenciális dolog. De az érzés múlandó, mivel Bombardieri azt kéri, gondolkodjanak el, milyen álmaink és terveink vannak a jelenlegi gyermekmentes életükre. Mi az, amit szívesen megtennének, mielőtt gyermekük lesz? Megemlíti a New York-i élettel kapcsolatos fantáziáját, ami gyerekkel már húzós lenne.
Bombardieri felkészült a válaszra. „A Redditen, a gyermeknevelésről szóló csevegőcsoportban az emberek azt mondják, szeretnek utazni, és gondolkodunk a gyerekvállaláson, de attól tartanak, gyerekkel már nem lehet. De ott vannak azok is, akik arról számolnak be, hogy folyamatosan utaznak gyerekkel.
Sajnos magunkévá tettük a szülői nevelés egy bizonyos változatát, hogy az életed véget ér, amikor a gyermeked születik. Pedig erről szó sincs".
A csecsemődöntési tréner szerint igen hatékony, ha az egygyermekes család gondolatán elidőznek. Erre Phoebe és Sam kiböki, hogy amikor gyerekről gondolkoznak, nulla vagy két gyerek jön szóba. „Vicces, hogy még nem született gyermeke, de arra gondol, ha lesz, akkor kettőnek kell lennie, pedig még fogalma sincs, hogy szeretni vagy utálni fogja a szülőséget" – így Bombardieri, aki arra tereli a gondolatokat, hogy a döntésképtelen emberek számára egy gyerek lehet a megoldás, amikor megtapasztalják a gyermekvállalás mély, csodálatos örömeit anélkül, hogy túlságosan elborzasztaná őket.
Az óra végén Phoebe-nek ez utóbbi kinyilatkoztatást leszámítva a kérdés még mindig meglehetősen elvontnak tűnik. Minden bizonnyal ezért kell több ülés. Mégis úgy érzi, van remény, úgy érzik, már nem egészen minden ugyanaz, ahol elkezdték. Bombardieri felad egy sor podcast-ot, olvasási és gondolkodási gyakorlatokat, hogy írjanak listát, mi izgatná őket a gyermekvállalásban. „Sokan, ha meg tudják nevezni, mi vonzza őket a szülői szerepben, emlékezni fognak rá, hogy mit mondtak, amikor a helyzet kemény lesz” – mondja Bombardieri. „Ha viszont úgy döntenek, hogy gyerekmentesek maradnak, minél pontosabban fogalmazzák meg, szerintük miről fognak lemaradni. Így könnyebb lesz megtenni azt, hogy unokahúgokkal és öcsikkel kell megelégedniük” – javasolja.
„Ezek a beszélgetések soha nem csak a babavállalásról szólnak. Érinti a 'Ki vagyok én? Kik vagyunk mi? kérdéskört. Kiderül, hogy mi nem történt még meg, amit szeretnének most és a haláluk között? Sok pár azt mondja, hogy olyan dolgokat tanulnak meg ilyenkor egymásról, amelyeket addig nem tudtak. Ez egyszerre nehéz, frusztráló és ijesztő, ugyanakkor egészen csodálatos.”
