Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter vállalásainak és a Tisza Párt programjának egyik legfontosabb eleme volt a kórházi várólisták rövidítése. A tárcavezetőnek augusztus 15-ig kell kidolgoznia a programot, amellyel az ígéret szerint 2027 végére a fekvőbeteg-ellátásban legfeljebb hat, a járóbeteg-ellátásban maximum két hónapra csökken a várakozási idő.
Nem lesz könnyű, mert a számok drámaiak: a három leghosszabb várólistán június elején már több mint 35 600 beteg szerepelt – írja a 24.hu, aki Moro Ákos adatmérnököt kérdezte meg a magyar várólisták rejtélyeiről.
A szakember az utóbbi hetekben beleásta magát a Nemzeti Egészégbiztosítási Alapkezelő nyilvános várólista-adataiba, és nem egyszerűen azt nézte meg, hol mennyien és meddig várakoznak 60 napnál hosszabban, hanem azt is, milyen rendszerszintű problémák olvashatók ki a számokból.
Fotó: DepositPhotos.com
Az adatokból az rajzolódott ki, hogy a várólista-probléma nem egyetlen, homogén jelenség, hanem legalább két, egymástól élesen elkülönülő válságtípusból áll, és a kettő nem ugyanazzal a beavatkozással kezelhető – összegezte kutatását lapunknak Moro Ákos.
Az egyik legérdekesebb felfedezése, hogy a betegek egy részét gyorsan ellátják, míg egy másik részük évekig várakozik ugyanazon a listán, ugyanarra a műtétre.
A lapnak Moro elmondta, hogy bár akadnak olyan állami kórházak, ahol alkalmazzák a gyorsított felépülési protokollt, a többség ragaszkodik ahhoz, hogy a betegek hosszabb ideig lábadozzanak a műtét után. Ennek prózai okai vannak: a hosszabb kórházi tartózkodásért több pénzt kap az intézmény az egészségbiztosítótól. Vagyis a kórházak nem arra vannak ösztönözve, hogy „pörgessék” a műtéteket, ez pedig a várólisták megnyúlásának, de legalábbis a stagnálásnak kedvez.
A várólisták elemzése alapján ugyanakkor kimutatható egy trend, ami még Moro Ákost is meglepte. Tizenkét listán – a Semmelweis Egyetemtől a megyei kórházakig, több mint 6500 beteggel – a várakozás átlaga magas, de a medián drámaian alacsony. (A medián az a küszöb, amelynél a betegek egyik fele hamarabb, másik fele később kerül sorra. Az adatmérnök szerint ez nem kapacitásprobléma: a betegek többségét gyorsan ellátják, viszont van egy évek óta várakozó kisebbség – ők azok, akik felhúzzák az átlagot.
Moro Ákos rejtett méltánytalanságnak nevezi, hogy a betegek egy részét gyorsan ellátják, míg egy másik részük évekig várakozik ugyanazon a listán, ugyanarra a műtétre.
