Magyarország vezető helyet foglal el a mentális betegségek előfordulása terén az Európai Unióban – derült ki az előző kormány által készített Nemzeti Mentális Egészségügyi Programból. A célokat a 2019 és 2030 közötti időszakra tűzték ki, miközben Buga László, az Egészségügyi Minisztérium fekvő- és járóbeteg-szakellátásért felelős államtitkára múlt héten arról beszélt, hogy továbbra is a pszichiátriákon az egyik legsúlyosabb a helyzet az egészségügyben.
„Nem látszik sok nyoma az ellátáson annak, hogy mi valósult meg a programból. A Magyar Orvosi Kamara Pszichiátriai munkacsoportja koordinálásával készült egy problématérkép a felnőtt- és gyermekellátásról, és mindkét téren első helyen áll az ügyeleti ellátás biztosítása. Például, a főváros legnagyobb ágyszámú intézetében, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben (OPAI) tavasszal közel állt az ellátás a bedőléshez” – mondta az Mfornak Dr. Szekeres György, a mentális egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséért felelős miniszteri biztos.
Az Mfor is beszámolt arról, hogy az OPAI dolgozói szerint az orvoshiány és az ebből fakadó tartós túlterheltség fenntarthatatlan helyzetet teremtett. Az azóta felálló Egészségügyi Minisztérium több budapesti kórház bevonását tervezi az akut pszichiátriai ellátásba.
Rekordot döntött a betegek száma
A kórházak bevonása azonban nem oldja meg az országos szakemberhiányt. Az állami ellátást néhány száz pszichiáter igyekszik a felszín felett tartani, a többiek külföldön vagy a magánellátásban dolgoznak. Amíg Németországban 29 pszichiáter jut százezer főre, Magyarországon a 16-ot sem éri el az arány, amely az európai uniós rangsor alsó harmadába tartozik.
A pontos létszámot Szekeres szerint nehéz megállapítani, mert sok külföldön dolgozó pszichiáter ötévente megújítja a magyar szakmai licenszét, így ők a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) nyilvántartásában aktív szakemberként vannak jelen. Ráadásul egy pszichiáter több állami pozíciót is betölthet részmunkaidőben, illetve több intézményben is vállalhat ügyeletet, ami bonyolítja a számolást.
„Nem szállnék be a számháborúba: az egészségügyi kormányzatnak és a Magyar Orvosi Kamarának is van terve arra, hogy világos képet kapjunk a létszámról. A kormányzat tervei között szerepel, hogy vonzóbbá tegyék a munkakörülményeket a külföldön dolgozó magyar pszichiáterek számára, de ez nem megy egyik napról a másikra” – mondta a miniszteri biztos.
A 2021-2023 közötti béremelést akkori értékén tisztességesnek tartotta. Ugyanakkor úgy látja, hogy nemcsak a fizetés mértéke jelent akadályt, hanem a munkakörülmények, például az ügyeletek tervezésének kiszámíthatatlansága is.
Fotó: Facebook / Hegedűs Zsolt
Az igény pedig egyre nő: tavaly átlépte a 16 ezret a gondozásba vett új betegek száma, amire 2010 óta nem volt példa. A gondozókban lévők száma pedig 2024 után ismét rekordot döntött.
Az OPAI korábban az ellátási területén kívüli betegeket is fogadta, akiket a mentők a szabad ágykapacitás alapján osztanak el – ezt jelenleg nem vállalják. A Semmelweis Egyetem azonban szünet nélkül vállalja át azoknak a kórházaknak a területi ellátását is, ahol ez nem megoldható.
Szekeres szerint az egyetemvárosokban működnek a pszichiátriák, de például a Szegedtől alig 50 kilométerre lévő szentesi Dr. Bugyi István kórházban már nehézkesen tudják fenntartani azt.
„A lakóhelyhez közeli ellátás a kisebb vidéki kórházakban hosszútávon nehezen fenntartható, egy éven belül nem lehet orvosokat, szakápolókat termelni”
– tette hozzá.
A Magyar Hang az ellátás súlyos gondjai mellett emberhez méltatlan viszonyokról, rohadó kórtermekről és penészes falakról számolt be a szentesi pszichiátrián. Az ötvenágyas osztályon két szakorvos és egy rezidens teljesít szolgálatot.
Több száz milliárdba kerül a munkaképtelenség
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Versenyképességi Programjában is megemlítette, hogy szükséges kidolgozni és végrehajtani egy átfogó mentálisegészség-csomagot. A pszichiátriai kórképek közül a depresszió jár a legnagyobb gazdasági teherrel, egész Európában ez a legköltségesebb mentális betegség. A Magyarországon élő 6-700 ezer depressziós közel fele fér hozzá terápiához (kérdés, hogy közülük mennyien jutnak hozzá állami ellátáshoz és mennyien magánhoz), a többi beteget a háziorvos látja el. Antidepresszánst azonban csak pszichiáter írhat fel, a háziorvos nem.
A gyógyszerfogyasztás mértéke arra enged következtetni, hogy Magyarországon a depresszió alulkezelt és aluldiagnosztizált lehet. A népesség arányában itthon fogy a második legkevesebb antidepresszáns az OECD országai közül, az elmúlt évek trendje alapján pedig még a sereghajtó Lettország is megelőzheti Magyarországot ezen a téren egy-két éven belül.
A kezeletlen depresszió hatására visszaeshet a munkaképesség, a hatékonyság és a termelékenység. A betegség teljes gazdasági terhét évente 362,5 milliárd forintra becsülte a Magyar Pszichiátriai Társaság 2021-ben. Akkor ez az összeg a GDP több mint 3 százalékát tette ki.
A veszteség legnagyobb része a kieső munkanapoknak köszönhető:
a kezeletlen depresszióval élők évente 41,6 munkanappal dolgoznak kevesebbet, a hiány akkori értéke 200,3 milliárd forintnak felelt meg.
A táppénz 52,8 milliárd forintot, a csökkent hatékonyságú munkavégzés további 45,8 milliárd forintot tesz hozzá a terhekhez évente a 2021-es becslés alapján.
Az öngyilkosságok következtében keletkezett szociális teher összegét 35 milliárd forintra becsülték. Az öngyilkossági rátát nézve több magyar régió helyzete katasztrofális. Az Európai Unió 244 régiója közül Dél-Alföldön a legmagasabb az öngyilkosságok száma százezer főre vetítve, Észak-Alföld az első öt, Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl pedig az első tizenöt térség között van. A férfiak eseteinél is Dél-Alföld helyzete a legrosszabb, Észak-Alföld a harmadik, Dél-Dunántúl az ötödik helyen áll.
Az alföldi régiókban hosszú ideje probléma a magas öngyilkossági arány, a Dunántúl déli részén viszont 2021-től indult hirtelen emelkedésnek. A 65 év feletti férfiaknál sosem látott értéket mértek ebben a régióban legutóbb, ebben a korcsoportban Dél-Alföldön a második, Észak-Alföldön a negyedik legmagasabb az arány az Európai Unióban, és Észak-Magyarország sincs sokkal jobb helyzetben.
Szombathelyről is Budapestre kell hozni a súlyos beteg gyerekeket
„Magyarországon is meredeken emelkedik a mentális betegségek előfordulása a gyermekek és a serdülők körében” – mondta Dr. Menczel Boglárka, a gyermek- és Ifjúságpszichiátriai osztály osztályvezető főorvosa a Heim Pál kórház beszámolója szerint. A fővárosi intézmény pszichiátriai osztálya iránti igény és a szakemberek leterheltsége is jelentősen nőtt az elmúlt években.
Rétvári Bence korábbi államtitkár 2018-ban beszélt arról, hogy az egész országban összesen 45 főállású gyermekpszichiáter dolgozik. Szekeres szerint azóta ez a szám nőtt, a fiatal orvosgeneráció érdeklődik a pálya iránt, jelenleg összesen 60-100 szakember dolgozhat az állami ellátásban. „A gyermekpszichiátria nagyon nehéz helyzetben és elég rossz állapotban van. Kétszer ennyi gyermekpszichiáterrel könnyebb lenne, de az ideális és a reálisan elérhető létszám között nagy a különbség” – mondta a miniszteri biztos.
Fotó: ittlakunk.hu
A túlterheltséget alátámasztják a Központi Statisztikai Hivatal gyerekekre vonatkozó országos adatai is: a betegforgalom a tavalyi év előtt utoljára 2007-ben érte el a 103 ezer főt, de akkor még 36 gondozóintézet volt. Ezekből mára 13 maradt. A gondozottak száma tavaly megközelítette a 24 ezret, amire 1993 óta nem volt példa, a gondozásba vett új betegek száma is több mint húszéves csúcsot döntött.
„A gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás egyik legfontosabb feladata nemcsak a szakemberhiány kezelése, hanem egy jól szervezett, regionálisan összehangolt hálózat kialakítása” – mondta az Mfornak Dr. Kenézlői Eszter, gyermek- és ifjúságpszichiáter, pszichoterapeuta. Szerinte a gyermekpszichiátriai centrumokat, a szakrendeléseket, a pedagógiai szakszolgálatokat, a gyermekjóléti intézményeket, valamint a civil és magánellátókat is hálózatba kellene szervezni, hogy a gyermekek hatékony és a legkevésbé stigmatizáló ellátásban részesüljenek.
Országosan elérhetővé kellene tenni, és fejleszteni kellene az ambuláns és fekvő ellátás között elhelyezkedő, bizonyítottan hatékony és egyben költség- és időhatékony ellátási formákat is – például az ambuláns csoportprogramokat, a nappali kórházi ellátást és a home treatmentet (a gyermeket az otthonába utazó csapat látja el, az osztályos kezelés kiváltására). Emellett fontosnak tartja, hogy a nappali kórházi ellátás gyerekek és családok számára is könnyen elérhető és a lehető legkevésbé stigmatizáló legyen. „Szükség lenne regionális előszűrő- és kríziskapu kialakítására, amely gyors online vagy telefonos állapotfelmérést követően a megfelelő ellátási szintre irányítanák a gyermeket” – tette hozzá. Mindezek kialakításakor a hazai tapasztalatokra és nemzetközi jó gyakorlatokra egyaránt lehet építeni.
Az ellátás hozzáférhetősége tehát attól is függ, mekkora a pszichológiai, pedagógiai, szociális és gyermekjóléti kapacitás egy térségben, hány gyerek tartozik az ellátási területhez, elérhető-e sürgősségi ellátás a közelben, van-e kórházi háttér és milyen távolságot kell ehhez a családoknak megtenniük. Számít a pszichiátriai zavarok előfordulási gyakorisága, a hátrányos helyzetű gyerekek aránya és a gyermekvédelmi érintettség (amikor a Család- és Gyermekjóléti Központ látókörébe kerül) gyakorisága is.
„Egy országos kapacitástérképet érdemes készíteni, amely regionális szinten mutatja a gyermekpopulációt, a szakemberlétszámot, az elérhető ellátási formákat, a várólistákat.
A rendszerben folyamatosan gyűjtött adatok alapján ezt rendszeresen felül kell vizsgálni és az aktuális szükségletekhez igazítani” – mondta.
Fotó: Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) / Facebook
Dr. Mészáros Gergely, a Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet orvosigazgatója is az integrált ellátás jelentőségét hangsúlyozta kérdésünkre. „Egy közösségi szemléletű ellátásban, ahol a pszichiátria, a gyermekvédelmi ellátás és a pedagógiai szakszolgálatok erőforrásait integrálják, nem lenne szükség sokkal több gyermekpszichiáterre. A jelenlegi, fejnehéz rendszerben viszont lényegesen többre van szükség” – mondta Mészáros.
Arról is beszélt, hogy a skandináv országokban négy-hatágyas gyermekpszichiátriák vannak, ahol az ambuláns és a szociális ellátás összekapcsolódik, míg Magyarországra a nagyobb osztályok jellemzők. Úgy látja, azokban a városokban, ahol van orvosi egyetem, működik a rendszer, de azt ő is megerősítette, hogy több dunántúli megyében egyáltalán nincs ellátás, és Északkelet-Magyarországon sem kielégítő.
Kenézlői is elismerte, hogy vannak olyan magyarországi térségek, ahol nincs helyben sem teljes, sem részmunkaidőben elérhető gyermek- és ifjúságpszichiáter az állami ellátásban. Például a szentendrei járásban, ahol évekig dolgozott, fél éve betöltetlen a részállású gyermekpszichiáter pozíció. „Itt még Budapest elérhető közelségben van, de az ország számos területén sokkal rosszabb a helyzet” – tette hozzá.
Szekeres elmondta, hogy az Egészségügyi Minisztérium egyik legsürgetőbb feladata a területi egyenlőtlenség rendezése. A 2018-as adatok szerint a megyék többségét legfeljebb egy gyermekpszichiáter látta el, öt megyében egyetlen szakember sem volt, négynél több pedig csak a fővárosra jutott az Állami Egészségügyi Ellátó Központ intézményeiben.
„A Dunántúl különösen nehéz helyzetben van: csak a pécsi egyetemen van fekvőbeteg-ellátás, és Győr-Moson-Sopron megyében van egy részlegesen működő intézmény. A régió többi megyéjéből Budapestre kell szállítani a súlyos, kórházi ellátást igénylő eseteket: ezt mindenképpen meg kell oldani” – tette hozzá.
